Ugyan évek óta téma a rovarfehérjék élelmiszer célú felhasználása, a magyar közvéleményt úgy tűnik, arcul csapta, amikor az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) 2023 év elején újabb két rovart talált emberi fogyasztásra alkalmasnak.

A hazai hivatalos reakció szerint a rovarfogyasztás kulturálisan idegen és hazánkban szükségtelen még a gondolatával is eljátszani annak, hogy rovarokkal helyettesítsünk bizonyos alapanyagokat. Emiatt védeni kell a magyar fogyasztókat: a rovarfehérjéket tartalmazó termékeknek jól megkülönböztethetőeknek és elkülöníthetőeknek kell lenniük a boltok polcain.

Eközben viszont az is kiderült, hogy nagy léptékben ez lehet a globális élelmezés, pontosabban a hús alapú fehérjék jövője az élelmiszeriparban, a rovartenyésztés ökológiai lábnyoma ugyanis jelentősen kisebb, mint a klasszikus állattartásé.

Rövid kérdőívünkkel azt firtattuk, mit gondolnak olvasóink a novel foodról. Reális alternatívának gondoljátok a tradicionális állati fehérjék kiváltására? Vagy szó sem lehet róla, hogy bármilyen formában rovar kerüljön a tányérra?

Úgy tűnik, a rovarfogyasztás iránt vegyes és olykor igen heves érzelmeket táplálunk, amit mi sem mutat jobban, mint hogy összesen 1205 ember vette a fáradtságot, hogy megossza velünk véleményét.

A válaszokból a következő kép körvonalazódik:

• az ellenzők tábora a legnépesebb: a válaszadók harmada biztosan nem, szűk többsége (53%) inkább nem fogyasztana rovart.
• az ellenzők a tudatos fogyasztókon belül kevesebben vannak, mint az országosan becsült 70-80%-os tábor,
• a kíváncsi gasztro-kalandorok aránya jóval alacsonyabb olvasóink között: 16% próbálná ki biztosan,
• a bizonytalan igent mondókkal együtt valamivel több mint a válaszadók harmada valószínűsíti, hogy fogyasztana rovarfehérjét tartalmazó élelmiszert (37%).

Globálisan oké

Fenti első kérdésünkre a válaszadók jelentős része (18%) olyan kifejezéssel válaszolt, mely globális perspektívából közelít, így vagy valamilyen társadalmi jelenségre, vagy gazdasági szempontokra reflektál.

Az említett szavak között túlsúlyban vannak a negatív kifejezések, fenyegető globális tendenciák, ám megjelennek olyan pozitív szavak is, mint az ésszerű, a fenntartható, vagy a megoldás.

Sokan eljátszottak tehát a rovarfogyasztás lehetőségével, aminek elfogadását vélhetően segíti, hogy a világon jelenleg is kb. 2 milliárd ember fogyaszt napi szinten rovarokat. Válaszadóink is szép számban asszociáltak erre (11%), bár éles a verseny, hogy a jelenséget az egzotikus vagy a bizarr jelzővel illessék inkább.

Csak nekünk ne kelljen

A „rovarfogyasztás” szó hallatán

• a válaszadók 39%-a erős érzelmekkel, határozott szavakkal reagált,
• az első reakciók közel harmada egyértelműen negatív volt (29%),
• csupán 3%-uk pozitív,
• 7% pedig valamilyen semleges kifejezéssel élt.

Erős tehát az ellenszenv még a tudatos fogyasztók között is, sőt, majd minden második ember idegenkedik a fogyasztásuktól (45%).

Olvasóink között szép számmal akadtak, akik már fogyasztottak rovart korábban (10%), ám talán nem meglepő, nem ez a jellemző.

Érdekes ellentmondás, mely egyben jól reflektál arra, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az üzletláncok kínálatának, hogy még azok is sokan idegenkednek a rovarfogyasztástól (19% értett egyet), vagy egyenesen nem szeretnének rovarokat enni (6%), akik valószínűsítik, hogy fogyasztanának rovarfehérjét tartalmazó élelmiszert.

Kakas here igen, bogár az nem

A rovarfogyasztási preferenciától függetlenül egyetértünk abban, hogy hiába az EFSA engedély, ez az élelmiszer kulturálisan idegen tőlünk (58%), és ezzel még azok is szép számban egyet értettek, akik már fogyasztottak korábban ilyesmit (30%-uk).

Oka lehet, hogy hazánkban a legyeket, rovarokat, lárvákat nem ételként aposztrofáljuk, sokkal inkább tekintjük őket olyannak, aminek nem szabadna az étel közelébe kerülnie. Nem csoda hát, hogy hevesen reagálunk.

Hogy jobban megértsük, mit gondoltok a rovarok élelmezési célú felhasználásáról, két-két állítással provokáltunk titeket. Az első állításpár szerint táplálkozási szokásainkon valahogyan alakítanunk kell a globális jó érdekében, ám 10-ből 1 ember egyik lehetőséget sem tartja reálisnak. Többen említik közülük, hogy a tradicionális, háztáji gazdálkodásban hisznek.

• Sokan egyetértenek azzal, hogy az állati fehérjék fogyasztását csökkentenünk kell (összesen 38%),
• hangsúlyosan megjelenik, hogy inkább lépnénk a növényi alapú étkezés felé (6%) az igencsak környezetterhelő állati fehérjék helyett, mintsem rovarokkal egészítsék ki étrendjüket.
• a rovarfogyasztásban 26% lát fantáziát, de még közülük is többen kifejezték személyes ellenérzésüket (pl.: „remélem én ebből kimaradok”).
• 6% (látszólag?) rugalmasan áll a globális élelmiszerellátás kérdéséhez, véleményük szerint a megszokott állati eredetű fehérjék bevitelét csökkenteni kell, ezek részbeni pótlására pedig egy lehetőség a – kisebb ökológiai lábnyommal előállítható – rovarfehérjék beépítése táplálkozásunkba. Ám köztük is többen említik, hogy ezt az ínyencséget élvezzék inkább a világ azon részein, ahol már eddig is fogyasztották.
• A válaszadók 3% szerint a probléma gyökere a túlnépesedés és a globális élelmiszerpazarlás, így ezeken, nem pedig az étrendünkön kéne változtatnunk.

Mennyire ragaszkodunk a jelöléshez?

Ugyan egyelőre nem elterjedt a rovarchips, nem mehetünk el a tény mellett, hogy a rovarszármazékok régóta jelen vannak és egyre inkább jelen lesznek az ételeinkben – első sorban a feldolgozott félékben.

• minden ötödik válaszadó hangsúlyozta, hogy a termék rovartartalmát egyértelműen kötelező jelölni (21%), épp úgy, mint a termék bármely más összetevőjét (10% említette).
• Érdekesség, hogy velük ellentétben minden tizedik válaszadó egyetért azzal, hogy „a rovarfehérjék fogyasztása teljesen oké, jelölni sem kéne az élelmiszereken.”

Ami a tavasszal hivatalosan beharangozott jelölést illeti, annak egyelőre ennek nyomát sem láttuk se a címkéken, se a polcokon.

Nem hisszük, hogy biztonságos

Korábbi személyes tapasztalatoktól függetlenül minden ötödik ember úgy gondolja, hogy a rovarok más, értékes alapanyagok helyett kerülnek a termékekbe.

Jobban megoszlanak a vélemények arról, hogy rejt-e egészségügyi kockázatot a fogyasztásuk. Aki enné, nem igazán hiszi (5%-uk), ám minden negyedik elutasító szerint ártalmas lehet egészségünkre a fogyasztásuk, és az ipari rovartenyésztés biztonságosságát is kétlik. Míg a potenciális fogyasztók 40%-a gondolja biztonságosnak, az elutasítóknak csak 3%-a.

Bár a termékeken még nem látjuk a feliratot, és a beígért rovarpolcok sem kerültek még kialakításra, megnyugtató a tény, hogy az ipari rovartenyésztés és a rovarok élelmiszercélú felhasználásának körülményeit az Európai Unió épp olyan szigorúan szabályozza, mint az élelmiszer előállításét. A szabályzások (2069/2009 EU, illetve 142/2011 EU) kitérnek a tenyésztett rovarok tartási körülményei mellett a táplálékukra is, így nem nevelhetők például élelmiszerhulladékon, szerves trágyán sem.

Hazánkban is működik rovartenyészet, a Grinsect, mely szigorúan felügyelt körülmények között, áruházláncok feleslegét felhasználva, növényi takarmányon nevel rovarokat. Ezeket olaj és porított formában is felhasználják – többek között házi kedvencek – takarmány alapanyagaként.

Mire számíthatunk a jelölések terén?

Fontos tudni, hogy az élelmiszer jelölési rendelet (36/2014. (XII. 17.) FM rendelet) módosítása nem érinti az élelmiszeradalékokat, így a szintén rovareredetű kármint (E120) és sellakkot (E904) ezentúl is E-számuk szerint találhatjuk meg a csomagoláson. Dacára annak, hogy előbbiről azt is tudjuk, allergizálhat.

Más a helyzet, ha egy termékben alapanyagként (porítva, vagy fagyasztva) használják fel a rovarokat. A hatályos rendelet értelmében ezeket „A termék rovarfehérjét tartalmaz!” felirattal kell ellátni a termék címkéjén, vagy csomagolás híján az elkészítés helyén.

Képek: © Tudatos Vásárlók, canva.com

---

Ez a tartalom az Innovációs és Technológiai Minisztérium FV-I-22-19-C jelű pályázata keretében készült.