Ahogy idén tavasszal minden növény legalább egy két-három héttel előrébb jár a megszokottnál, úgy a legnépszerűbb ehető vadnövénynek számító medvehagyma szezonja is hamarabb beköszöntött. Van, ahol már február végén gyűjtésre alkalmasak voltak a növények.

Medvehagyma: minden levelet nézzünk meg!

A medvehagyma régóta ismert gyógy-és fűszernövény, a népi gyógyászatban főleg méregtelenítésre, emésztési zavarok esetén alkalmazták, de csupán kellemes íze miatt is sokak konyhájában megfordul ilyentájt.

És hogy miért éppen a medvéről nevezték el? Erre két magyarázat is van. Az egyik szerint a medvék a hosszú tél után előszeretettel csemegéznek a medvehagymából, ami emésztésserkentő hatással van rájuk, és hasznos vitaminforrás is a tavasz elejére alaposan lesoványodott medvék számára. Egy másik magyarázat szerint a medvehagyma annyi hasznos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, hogy fogyasztója olyan erős lesz, mint egy medve.

A medvehagyma-szezon február végétől április végéig tart, de fontos tudni, hogy a leveleket virágzás idején már nem érdemes gyűjteni, akkor ugyanis már nem olyan zamatosak.

A medvehagyma levele nagyon hasonlít a gyöngyvirág, a fiatal kontyvirág, illetve őszi kikerics levelére.

Mivel a gyöngyvirág és az őszi kikerics is mérgező növény, és a kontyvirág levele is allergiás reakciót válthat ki, ezért nagyon fontos, hogy biztosan meg tudjuk különböztetni ezeket a fajokat egymástól.

A medvehagyma levele megdörzsölve fokhagymaillatot áraszt, sok levél után azonban az orrunk már telítődik ezzel az illattal, így ne csak szagoljunk, hanem minden levelet egyesével nézzünk is meg alaposan. Hogy hogyan tudjuk a hasonló fajokat elkülöníteni, abban nagy segítséget nyújt az Erdőkóstoló blog cikke.

Ezt a blogot egyébként mindenkinek ajánlom, akit érdekel a vadon termő növények gasztronómiai felhasználása. Szerzője Dénes Andrea, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, botanikus és etnobotanikus, a téma egyik legismertebb hazai szakértője.

Medvehagymával az ország több helyén is találkozhatunk. A klasszikus helyszínnek számító Mecsek mellett például a Zselicben, a Bakonyban, a Gerecsében találunk nagy medvehagyma-mezőket. A Keszthelyi-hegységben, Válluson pedig egy Medvehagyma tanösvényt is kialakítottak.

Áfonyától a zsurlóig – melyik mire jó?

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod?

Tudj meg mindent a gyógynövényekről!

Hol? Mennyit?

Hogy hol és mennyit szedhetünk medvehagymából vagy más vadnövényből, azt az erdőtörvény szabályozza. Ennek értelmében

• saját fogyasztásra állami erdőben – akárcsak gombából – gyógynövényekből is egy fő naponta maximum 2 kg-ot gyűjthet.
• Védett területen azonban csak és kizárólag külön engedéllyel szabad gyűjteni, amit az illetékes természetvédelmi hatóságtól szerezhetünk be.
• Amennyiben kereskedelmi céllal szeretnénk gyűjteni, azt minden esetben csak engedély birtokában tehetjük meg, amit állami erdők esetében az illetékes erdészettől kérhetünk.
• Ha magánerdőben szeretnénk gyűjteni, ott saját fogyasztásra szánt és kereskedelmi célú gyűjtés esetén is engedélyt kell kérni az erdő tulajdonosától.

Ha nem tudjuk, hogy a kiszemelt medvehagyma-lelőhely állami vagy magánerdőben, illetve védett vagy nem védett területen van, akkor menjünk fel az Erdőtérkép oldalára, ahol mindezeket kideríthetjük.

Érdemes jól belenagyítani a számunkra érdekes területbe, majd a rétegek között tudjuk kiválasztani a számunkra érdekes kategóriákat.

Hogyan?

A gyűjtésnek vannak íratlan szabályai is, amit szem előtt kell tartani. Figyeljünk például arra, hogy

1. szennyezett helyen ne gyűjtsünk, például forgalmas utak, vagy állatok által járt ösvények mellett.
2. Ne taroljunk le egy adott területet, úgy gyűjtsünk, hogy jövőre is legyen még ott növény.
3. Ne tépjük ki tövestől a medvehagymát sem, és egy növényről is néhány levelet szedjünk csak le.
4. A fenti szabályok minden vadnövényre igazak. Kivéve a védett fajokat, azokat ugyanis egyáltalán nem lehet gyűjteni!
5. A medvegymát és minden más vadnövényt is érdemes kosárba gyűjteni, hogy ne fonnyadjanak meg, törjenek össze szállítás közben, fogyasztás előtt pedig alaposan mossuk meg a leveleket.

Bizonyos feltételekkel: mértékkel, várandósan

Aki vadnövényeket szeretne enni, annak nagyon fontos, hogy csak kellő ismeretek birtokában kezdjen bele ebbe a gasztronómiai kalandba.

Számos faj hasonlít olyan növényre, ami emberi fogyasztás szempontjából problémás, ezért nagyon fontos a biztos fajismeret.

Vannak olyan fajok is, amelyeket mértékkel kell fogyasztani.

A pitypang virága, bimbója, levele friss salátába keverhető, virágából szirup is készülhetIlyen például a nyár egyik felfedezésre váró sztárja, a kövér porcsin. Ez a húsos levelű kis gyomnövény sokfelé megtalálható, például a veteményeskertekben, gyomlálás előtt. Ásványi anyagokban, C és E-vitaminokban gazdag, hogy csak néhányat emeljünk ki az előnyei közül. Sós, savanykás ízű leveleit sokféleképpen el lehet készíteni. Azonban jó tulajdonságai ellenére is csak mértékkel fogyasszuk, ugyanis túlzott használata hasmenést okozhat. Ráadásul, mivel bizonyos helyeken a talaj nitráttartalmát is magába gyűjtheti, kisgyerekeknek nem is ajánlják.

Vannak olyan fajok is, amelyeket régen rendszeresen ettek, de csak főzve, sütve. Azt nem tudták, hogy pontosan milyen méreganyag okoz bajt, de a generációkon át öröklődő tudásnak köszönhetően mindenki tisztában volt vele, hogy az adott növény nyersen például emésztési problémákat okoz. Ezeknek a fajoknak a többségét ma már fogyasztásra nem ajánlják a szakemberek, hisz helyettük van sok olyan faj, amelyek semmi veszélyt nem jelentenek az ember számára.

A várandósokra és szoptatós anyukákra még az átlagnál is szigorúbb szabályok vonatkoznak, ők például nem ehetnek fekete bodza lekvárt, kövér porcsint, madársóska fajokat, de nekik a medvehagymát sem ajánlják, a vadhagymákra jellemző gyomorégést fokozó és véralvadás-gátló hatás miatt.

A kockázatos és mérgező fajok listáját megtalálhatjátok szintén az Erdőkóstoló blogon.

Mit együnk? Csalán, pitypang és a többi “gyom”

Azokat a növényeket, amelyekkel gyakran és úton-útfélen találkozunk, előszeretettel „gyomozzuk le”. Pedig ezek közül a közönséges növények közül sok igazi vitaminbombának számít, mint például a csalán vagy a zamatos turbolya.

Tavasz elején a gombák mellett a vadon termő lágyszárú növények is megjelennek már. Ilyenkor bújnak elő a hagymaszagú kányazsombor fiatal hajtásai, de gyűjthető már a csalán, a pongyola pitypang (felhasználása itt), a tyúkhúr, a podagrafű fiatal hajtásai vagy az erdei mályva is, bár ezekre a növényekre tavasztól késő őszig számíthatunk, sőt akár még enyhe teleken is.

Április második felétől gyűjthető a komló fiatal hajtása, a komlójövés, amit leggyakrabban párolva, komlóspárgaként készítenek. Arra figyelni kell, hogy vannak hozzá hasonló kúszónövények, amelyek mérgezőek, így ebben az esetben is nagyon ügyeljünk a pontos beazonosításra!

Nem csak tavasszal, de ősztől egészen nyár végéig gyűjthetjük a zamatos turbolyát, ami nagyon régi fűszernövénynek számít. Az ánizsos ízű és illatú, petrezselyemre emlékeztető növényt főleg zöldfűszerként használják.

Ehető virágok, termések szendvicsbe, süteménybe

Tavasztól nyílnak a virágok, néhány virág pedig nemcsak szép, de ehető is. Ilyen például a százszorszép, amelynek leveleit salátába tehetjük, virágai pedig sütemények és szendvicsek dísze lehet. Az illatos ibolya (receptek és felhasználás itt) is sokféle ételt díszíthet, de vigyázat, nálunk több mint húsz ibolya faj él, és ezek között vannak védettek is, amelyeket tilos leszedni.

A bodza– és az akácvirág is nagy kedvence sokaknak, mindkettőből finom szörpök készülhetnek, de akár palacsintatésztában ki is süthetjük őket. Teájuk is gyógyhatású.

Nyár elejétől ősz végéig számos termésből is válogathatunk. Elsők között vannak a nyár első felében érő vadon termő szamócák, majd jön a faeper szezonja. Ez utóbbi a fehér eper gyümölcse, amely nevétől eltérően nemcsak fehér, de rózsaszín és sötétlila is lehet. Régen sokfelé ültették ezt a fát, részben azért, mert a fa levelével táplálkozik a selyemhernyó, amelynek tenyésztése sokáig fontos mellékjövedelemnek számított sok család számára.

Nyár végén, ősz elején érkezik el a húsos som és a vadkörte, vagyis a vackor szezonja. Ősszel pedig a jól ismert csipkebogyó kínálja magát, de nagyon ízletes a sóskaborbolya termése is, a sort pedig késő ősszel a kökény zárja.

Ahogy a gombák és a lágyszárúak esetében, úgy a vadterméseket se szedjük le az utolsó bogyóig, hagyjunk az állatoknak is. Ezek a termések számunkra csak kiegészítő finomságok, számukra azonban fontos élelemforrást jelentenek.

Képek forrása: Tóth Judit/Tudatos Vásárlók/canva.com

---

 

Ez a tartalom az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.