• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Utolsó mohikánok – megnéztük, milyen az etikus magyar textilipar

2018.10.29. /

Tudjuk, milyen problémákkal küzdenek a magyarországi felsőruházati szektorban dolgozók. Arra voltunk kíváncsiak, jobbak-e a munkakörülmények, magasabb-e a fizetés a különböző etikus minősítéssel rendelkező hazai cégeknél. Mengyán Eszter, a fenntartható divattal foglalkozó Holy Duck! blog alapítója járt utána a kérdésnek.

A hazai divatszcéna különböző területein dolgozó szakemberek az utóbbi néhány évben mind ugyanazt mondják: Magyarországon a legnagyobb gond jelenleg a szakképzett munkaerő hiánya, a szakmát tanuló varrónők 80%-a pályaelhagyó. A varrodákban nincs modellező, varrónő, akik elsősorban – legalábbis a szakmában dolgozók szerint – nem a bánásmód vagy a munkakörülmények miatt döntenek a váltás mellett. Nem is azért, mert ez a pálya jellemző betegségeket is jelent: a varrónők között több év munka után jellemzően sok az asztmás, az allergiás, trombózis is gyakran előfordul.

Szépet alkotni, látni, hogy a másik elégedetten mosolyog – romantikusnak tűnhet, de sokan emiatt választják szakmának a ruhakészítést. Ennél jóval prózaibb ok miatt hagyják el varrónők, női szabók százai itthon a pályát.

A munka nem könnyű: aki szereti a szakmát, az még csinálná is, a baj, hogy a legtöbben nem tudnak belőle megélni. Sokan közülük eladók vagy ápolók lesznek Ausztriában, Németországban, vagy varrás helyett inkább takarítanak – magasabb fizetésért. Akik maradnak, azok közül a legtöbben olyan cégeknél dolgoznak, amelyek bérmunkáznak, illetve egyéni vállalkozóként próbálnak boldogulni. Szakmai fórumokon gyakran előkerül a téma, hogy mennyit kellene keresniük? Több varrónővel beszélgetve kiderül, hogy tapasztalt munkaerőként havonta 300-350 ezer forintot tartanának reális bérnek Budapesten. De mi kellene ahhoz, hogy ez megvalósuljon?

Egyfajta komoly szemléletváltás mindenképp. Erre hívja fel a figyelmet Papp Erika, az alapanyag-behozatallal foglalkozó Kelmestúdió vezetője, aki 1997 óta a magyar divatélet komoly szereplője. Négy európai alapanyag-gyártóval áll kapcsolatban, közreműködésével több ezer méter anyag kerül az országba, amelyekkel olyan magyar márkák dolgoznak, mint a , a Caremo, az Emporium, az Artz Modell vagy a Livello. Stúdiójában kizárólag Oeko-Tex tanúsítvánnyal és komoly műszaki adatlappal rendelkező alapanyagokat sorakoztat fel. Szerinte nagyon fontos, hogy a márkákban kialakuljon egyfajta küldetéstudat környezettudatos, etikus gyártással kapcsolatban is. Másrészt a fogyasztó igénye is legyen meg arra, hogy jobban odafigyeljen, mit vásárol. „Azt látom, tényleg nagyon nehéz egy hazai gyártónak, mert az emberek tudatában nincs benne, hogy aki itthon gyártat, az hazai munkaerővel dolgozik. Ahogy az sem elsődleges szempont a vásárlók számára, hogy a hazait válasszák” – mondja Erika. Kiemeli azt is, hogy a gyártók mellett a kereskedők szerepe is óriási abban, hogy edukálják a vásárlókat, amibe beletartozik, hogy felhívják a figyelmet a címkékre is. Ezen egyrészt a – sokszor félrevezető – származási ország, az anyagösszetétel és a helyes kezelési útmutató látható, másrészt a címkén fellelhető tanúsítványok közül több is utalhat arra, hogy a termékek előállítása során szociális szempontokat is figyelembe vettek, mint a gyerekmunka elkerülése vagy a méltányos és higiénikus munkakörülmények.

Umato, az utolsó mohikán

A békéscsabai Umato Kötöttárugyártó Kft. egyike annak a néhány hazai gyártónak, amelyek a cikk írásának pillanatában érvényes GOTS-tanúsítvánnyal rendelkeznek (a tanúsítvány egy évre szól). A cég telephelye a békéscsabai vasúti felüljáró lábánál bújik meg, egy fehér kéményre festett kék felirat hirdeti évek óta. „A magyar könnyűiparban az utolsó mohikánok egyike vagyunk, de ehhez az is kellett, hogy profilt váltottunk. Nekünk volt először GOTS minősítésünk nemcsak Magyarországon, hanem a környező országok közül is” – mondja a cégvezető Magyar Zsolt, aki az idegenvezetőnk lesz.

Az Umato Kft-t négy magánszemély alapította 1994-ben. Hárman a Békéscsabai Kötöttárugyár Vállalat munkatársai voltak, az ott felhalmozódott szaktudást szerették volna az új cégben hasznosítani. Az indulásnál a már meglévő kapcsolataikat tudták mozgósítani. Ráadásul pont akkor kezdett drágává válni a nyugat-európai munkaerő, míg a rendszerváltáson épp csak átesett országokban jelentősen olcsóbb volt a gyártás. Az Umato Kft. 2000-ig nagyon gyorsan fejlődött, akkoriban 240 főt foglalkoztattak és évi 600 milliós árbevételről számolhattak be.

A 2000-es évek elején jelent meg a kínai és távol-keleti áru Magyarországon. Az Umato Kft. fő profilja a csecsemőruha-gyártás volt, az egyszerűbb játszó- és kombidresszek csoportjában nem tudtak versenyezni a „kínaival”. Ebben az időben a magyarországi élő munka költségei hirtelen megemelkedtek egy komoly minimálbér-emelés miatt. Lépniük kellett: 2002-ben átálltak saját alapanyagos gyártásra és leváltották a nagyon egyszerű termékeket.


Ne hagyd magad átverni a Black Friday akciókkal!

Segítünk Neked. Iratkozz fel a TVE tesztes hírlevelére, hogy megtudd mivel készülünk.

* indicates required

Lecsaptak a GOTS-ra

Olyan megrendelőket kerestek, akik nem tudtak a Távol-Keletről rendelni a termék bonyolultsága és a magasabb igényszint miatt. Egy ideig a német Quellére támaszkodtak, majd amikor az csődbe ment, ismét új utat kellett keresniük. Ekkor jött a képbe, hogy az Oeko-Tex után a GOTS-tanúsítványt is megszerezzék – Magyarországon és a régió környező országai közül elsőként. Jelenleg 98%-ban exportra termelnek, elsősorban Németországba. 40-50% a náluk készülő, minősítéssel rendelkező késztermék aránya. Az Umato Kft.-nél készült csecsemőruházati termékek 100%-a minősített (20% Oeko-Tex, 80% GOTS). A jelenleg 130-140 főt foglalkoztató kötöttárut gyártó vállalathoz több békés megyei varroda is tartozik. A telephelyen, ahol a raktár, a kötöde és a szabászat található, körülbelül harmincan dolgoznak.

Miközben a munkatársak mellett haladunk el, Magyar Zsolt folyamatosan mesél a cég működéséről. A nagy nyári szabadságolás után vagyunk, a körkötőgépek közül nem is üzemel mind, az öt szabászasztal közül több is üresen áll – épp egy nagyobb rendelésre várnak. Ha beindul a termelés, akkor sem jellemző a túlóra, az esetek 90%-ában napi 8 órában dolgoznak. „Amikor nagyritkán megszorul valahol a határidő, akkor van fizetett túlóra, a szabászaton vagy a kötödében pedig műszakpótlék jár. Eleve csak annyi rendelést vállalunk, amennyit meg tudunk csinálni, csúszás akkor van, ha késve érkezik a fonal vagy a kelme és veszítünk emiatt pár napot” – mondja Zsolt, miközben elsétálunk a falra felfüggesztett GOTS-irányelvek mellett.

Később ugyanezt erősíti meg a telephelyen történő gyártás vezetője is, aki elmeséli, hogy a rendelés beérkezése után felmérik, milyen kapacitást igényel, és úgy osztják be a munkát, hogy normál körülmények között meg tudják csinálni. Persze van, amikor késik a fonalszállítmány és akkor rá kell dolgozni, ilyenek vannak, de akkor ezek a túlórák el vannak számolva” – mondja.

Az irodahelyiségben előkerülnek olyan fotók, amelyeken a dolgozók a divatipar átláthatóságáért küzdő Fashion Revolution kampány tábláival mosolyogva fotózkodnak. Pont a csíkos árut gyártják – tudjuk meg. „Ez a hangulat jellemző itt.”

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig mindenki happy, de fontosnak tartom, hogy ne legyen feszült légkör. Semmi értelme annak, hogy az ember úgy menjen be egy munkahelyre, hogy gyomorgörcse van.”

A munkatársakkal rendszeresen tartanak megbeszéléseket a partnerekről, a tanúsítványokról. Akik GOTS- vagy Oeko-Tex tanúsítványú terméket gyártatnak, azoknál a kollégák is tudják, hogy a minőség kiemelten fontos. „Itt mindenki tudja, kinek dolgozik, mit dolgozik, mi a minőségi követelmény. Tudják, hogy nem csak a vakvilágba dolgoznak, hanem értéket is teremtenek, amire nagyon büszkék” – mondja.

 

A tanúsítványok nélkül a cég már nem létezne

Azt már Magyar Zsolt cégvezetőtől tudjuk meg, hogy a tanúsítványok nélkül nem tudnánk beszélgetni a magyar varrónők helyzetéről, az ellenőrzött körülményekről, mert a cég már nem létezne. Fennmaradásuk kulcsa volt, hogy képesek voltak váltani. „Oeko-Tex tanúsítványunk volt először. A GOTS-on kívül holland bérmunkához kellett a BSCI-tanúsítvány (Business Social Compliance Initiative), sőt, amikor a C&A-nak gyártottunk, ők egy másikat szerettek volna maguknak – az volt a negyedik minősítés. Ha ezeket egymás mellé teszem, akkor legalább 80%-os az átfedés. Mindegyik külön jön ellenőrizni, mindegyiknek külön kell fizetni. Szerintem ez nincs így jól, miért nem fogadja el a C&A a BSCI-t vagy a GOTS-t?” – teszi fel a költői kérdést Zsolt. „Hozzá kell tennem, hogy a német és holland partnerek csak néznek, amikor elmondom, hogy Magyarországon milyen szabályozások és ellenőrzések vannak. A magyar hatóságok nagyon kemények. Ezek után nekünk nem volt nagy cucc – hogy így mondjam – megszerezni a minősítéseket.”

Meggyőződésből és pénzt is hoz

Azért a minősítéseknek ára is van: az Oeko-Tex 3-400 ezer forintba kerül a cégnek évente, a GOTS mindig is drágább volt. Körülbelül 1,5 millió forintot fizetnek, mert a partnercégek – egy hódmezővásárhelyi kelmefestő üzem és egy békéscsabai szitanyomó – minősítésének költségeit is ők vállalják át. „Ez éves szinten nagyon sok pénz, de azért örülök neki, mert már rég nem lenne Umato Kft., ha ezt a nehéz döntést nem hozzuk meg annak idején. Költség-haszon szempontjából nagyon is hatékony dolog” – mondja a cégvezető, akiről közben kiderül, hogy magánemberként mennyire zavarja a környezetszennyezés, a Föld folyamatos pusztítása, a kizsákmányolás. Talán nem véletlen, hogy a GOTS-partnereik mindegyike olyan családi vállalkozás, ahol a belülről jövő késztetés és meggyőződés ugyanígy jelen van.

A 2000-res évek elejétől a kevés sikerélmény mellé azért rengeteg küzdelem társult, amelynek köze van a politikához, a gazdasági döntésekhez is. „Voltunk 240-en, most vagyunk 140-en, ami azt jelenti, hogy van üres kapacitásunk. Szeretnénk felvenni embereket, de nagyon sokan elmentek külföldre, és sokan mentek át az állami szférába is. Textilipari szakember már rég nincsen a környéken: nincs képzés, idősödik el a szakma. Képzetlen ember viszont van, csak akik kikerültek a munka világából, azok nem akarnak visszakerülni. A közmunkarendszer miatt a megyében sokan azt mondják, minek üljenek be a varrógép mellé 8 órába, ha közmunkával lébecolnak valamennyiért, utána meg keresnek ugyanannyit a dinnye- vagy cirokföldeken? Mi a kollégáink többségét magunk tanítottuk be. Sőt, nagyon sokáig meg tudtuk azt csinálni, hogy felvettünk egy embert az utcáról – amíg volt jelentkező –, és a teljesítményért megpótlékoltuk, hogy ösztönözzük. Amúgy ha lennének emberek, akkor sem kaphatnánk munkahelyteremtő támogatást, mert azt csak beruházással egybekötve adják. Miért ruházzak be, amikor mindenem megvan? És ez csak egy bosszúság, amivel küzdünk.”

A szakképzett munkaerő hiánya miatt komoly megrendeléseket utasítottak vissza a múltban, a jövőt pedig a soron következő minimálbér-emelés teheti bizonytalanná. Mégpedig azért, mert a jövő évre vonatkozó szerződéseket már most meg kellene kötni, a minimálbér-emelés pedig olyan plusz terheket ró a cégre, amelyekkel kalkulálniuk kellene, amikor árajánlatot adnak. A cégvezető kifejezetten borúlátó, benne van a pakliban, hogy az utolsó mohikánok közül újabb bukik el – ők. „Én 10-15 éve azt hittem, hogy a GOTS miatt tarolni fogunk, és nem csak Németországban, de nem. Azt látom, hogy a vásárlók 80%-ának még mindig az ár számít. Lehet, hogy vannak jó példák, de ha az egész népességre rávetítjük, akkor a többség még mindig a piacon veszi meg a gatyát meg a pólót.”

Ha egyszerű következtetést szeretnénk levonni, arra juthatunk, hogy Magyarországon a törvényi előírások és a piaci adottságok, például a bérmunka magas aránya miatt, a varrónők helyzete árnyalatokban különbözik az alapvetően legálisan működő átlagos varrodákban és a minősített gyártóhelyeken. Az iparágban dolgozók helyzete nem a minősítésektől lesz jobb, hanem attól, hogy bekövetkezik az a fajta szemlélet- és struktúra-váltás, amelyben ugyanúgy szerepe van a fogyasztóknak, a magyar könnyűipar szereplőinek és az államnak is.

 Cikkünk a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával készült.


Ha te is egy vagy a több mint egymillió olvasónkból, támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fejlesztését.

Így tudsz hozzájárulni Te is, hogy összegyűljön a 3.000.000 forint 2018. december végéig.
 

Rendszeres havi 1.000 Ft adomány

   

 

Rendszeres havi 2.000 Ft adomány

   

 

Rendszeres havi 5.000 Ft adomány

   

 

Rendszeres havi 10.000FT adomány

   

 

Egyszeri 5000 forint - kevesebb mint két mozijegy ára, de nekünk fontos segítség. 

   

 

Bármennyit adhatsz, minden apró vagy hatalmas hozzájárulás számít.

   

 

Ha banki átutalással támogatnál:

Számlavezető: Tudatos Vásárlók Közhasznú Egyesülete

Bank neve:    Magnet Bank

Számlaszám:    16200106-00108490-00000000

IBAN szám: HU40 1620 0106 0010  8490 0000 0000

Swift: HBWEHUHB

Köszönjük a támogatást! Az eddig összegyűlt összegről és a gyűjtés állásáról itt találsz további információkat.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében