Illegális és életveszélyes úton, a Földközi-tengeren hajózva érik el Olaszország partjait, azzal a határozott céllal, hogy kemény munkával keresett jövedelmüket hazaküldik családjuknak, majd néhány év múlva ők is hazatérnek.

A terveket aztán felülírja az élet, s a hazatérés évről-évre egyre halványodó remény marad. A dél-olasz tartományok – Puglia, Campania, Szicília és Basilicata – régióiban összesen 50 ezerre becsülik azoknak a bevándorlóknak a számát, akik egyik tartományból a másikba vándorolva idénymunkásként dolgoznak a narancs-, citrom-, kivi-, olíva-, dinnye és paradicsom-ültetvényeken.

Rosamo (Dél-Olaszország) 

Telente több mint kétezresre duzzad a rosarnói sátortábor lakóinak száma. Ha kapnak is munkát, a fizetség alacsony, a körülmények embert próbálóak: jellemzően 25 euró (7500Ft) jár egynapi munkáért. A bér változhat aszerint, épp mennyi a narancs piaci ára.

A munkások kiválasztását gyakran olasz vagy afrikai brigádvezetők intézik. Ők is beszedik a maguk hasznát a munkásoktól „szolgálataikért”. Például rendszerint 2,5-5 eurót azért, hogy viszik-hozzák a munkásokat a földekre.

A Coca Cola mossa kezeit

Az egyre romló helyzet miatt emberjogi szervezetek a narancsot termékeikben felhasználó multinacionális italvállalatokhoz fordultak.

A legnagyobb olasz gazdálkodói szervezet, a Coldiretti Calabria számos céget, köztük a Fanta Narancsot gyártó Coca Colát is megkereste azzal, hogy a narancskoncentrátumot tisztességtelenül alacsony áron veszi át, ami tarthatatlan körülményeket teremt. (A Coca Cola Olaszországban azzal reklámozza a Fantát, hogy az ital 100%-ban olasz narancsból készül.)

A Coca Cola első körben egyáltalán nem reagált a megkeresésre, később – miután az eset sajtónyilvánosságot kapott – arra hivatkoztak, hogy a levél rosszul volt címezve, illetve egy másik cég termékére vonatkozott. A problémával szembesítve a vállalat továbbra is tagadja, hogy tisztességtelenül járna el, és állítja, közvetlen calabriai beszállítójának részéről egy éve független minősítő tanúsította a megfelelő egészségügyi körülményeket.

A Coca Cola ugyanakkor belátja, hogy az ellátási lánc természetéből adódóan nem auditálnak egyenként minden olyan farmot, ültetvényt, amelyekről beszállítóik áruja származik.

Olaszország az egyik legnagyobb citrustermesztő: 170 ezer hektáron mintegy 3,6 millió tonnát termesztenek. Calabria az ország második legnagyobb narancsvidéke. A Rosarno körül termesztett gyümölcs zömében olcsó lénarancs, koncentrátumot gyártanak belőle.

Az olasz narancsnak ráadásul egyre komolyabb vetélytársai akadnak Brazíliában, Kínában, az USA-ban, Mexikóban és Spanyolországban. Mindez lejjebb és lejjebb viszi a dél-olasz narancs árát, ezáltal az itt végzett munka árát is.

„Az olasz fiatalok nem akarnak ennyiért a földeken dolgozni, a szüretért olyan keveset tudunk fizetni, hogy csak a bevándorlók vállalják el” – panaszkodnak a helyi termesztők.

„A narancs felvásárlási ára már a megtermesztését sem fedezi” – magyarázza Alberto Callello, az egyik helyi kisebb ültetvény tulajdonosa, aki mindezek mellett is ragaszkodik ahhoz, hogy munkásainak tisztességes bért fizessen.

A gyümölcsét egy helyi feldolgozó üzem vásárolja fel, az tovább értékesíti nagyobb feldolgozóknak, tőlük veszik meg a nagy élelmiszer- és italgyártó vállalatok. Callello tagja egy 8-9 gazdálkodót tömörítő szövetkezetnek, és ezekben az években áll át bio narancstermesztésre.

„7 centet kapok a lénarancs kilójáért, pedig 8 kellene ahhoz, hogy kifizessem a munkásaimat, ez itt a gond. A végén mindig a szegény emberen csattan az ostor” – magyarázza a problémát.

A kör bezárult. Rosarnóban a humanitárius szervezetek sátortáborok építésével, melegétel-osztással próbálják enyhíteni a feszültséget.

Az Emergency mobilklinikája hetente kétszer jelenik meg a helyszínen, elmondásuk szerint egyre több a munkával kapcsolatos egészségügyi probléma, különösen januártól, amit a rovarirtó és gombaölő vegyszerek használata okoz. Legtöbbször a vegyszereknek kitett bőrfelületen, a kezeken és arcon jelennek meg kiütések, vagy a munkások szeme gyullad be.

A guineai Diallo, aki hosszú ideig fáradhatatlanul igyekezett megismertetni a médiával és a politikusokkal az itt élő munkások helyzetét, mára reményét vesztette: „Mondom nekik, hogy nem vagyunk bűnözők. Én dolgozom, ők pedig kizsákmányolnak minket. Senki nem segít rajtunk … ez apartheid, ez gyarmatosítás, hangtalan gyarmatosítás, hangtalan rabszolgatartás. Nincs jövőnk.”

Kép [cc] audreym529

A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.