
Tudomány
Leírás
A csipkerózsa gyűjtőnév; több vadon élő (és termesztett) rózsafajt foglal magában, amiket másnéven gyepű- vagy vadrózsának, bogyóra emlékeztető áltermésüket pedig csipkebogyónak, népes nevén hecsedlinek hívják.
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó cserjék. 1-3 m magasra nőnek, ágaik ívesen lehajlók, tüskések.
Leveleik összetetten szárnyasak, 5-7 levélkéből állnak.
Virágaik 3-4 cm átmérőjűek, szirmuk fehér vagy halványan pirosló; május-júniusban nyílnak.
Álbogyótermésük – a „csipkebogyó” – megközelítően ovális vagy gömbölyded alakú, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd egészen meggypiros színű, jellemzően savanykás, aromás ízű. Belsejében több, búzaszemnyi méretű aszmagtermés – „mag” – található, amiket merev, szúrós hegyű szőrök vesznek körül. A csipkebogyó augusztus végétől érik.
Csipkebogyó – Cynosbati fructus cum seminibus/ Cynosbati pseudofructus
Hatásai
- antioxidáns – C-vitamin, karotinoidok, flavonoidok
- hashajtó (gyümölcssavak), ezt azonban a pektin és a cseranyagok hasmenésellenes hatása ellensúlyozza
- enyhe vizelethajtó
A csipkebogyó legfőbb hatóanyaga a C-vitamin, amely az emberi szervezet számára létfontosságú anyag. Hiánybetegsége a skorbut, ez azonban a mai átlagos nyugati táplálkozás mellett nem fenyeget.
Betegségek, amikre ajánlott
- C-vitaminhiány (pl. téli időszakban kialakuló hiányos állapotok)
- megnövekedett C-vitaminigény (pl. lázas és fertőző betegségek, nagymértékű fizikai megterhelés, műtét vagy baleset utáni lábadozás, dohányzás, orális fogamzásgátlók szedése, stb.)
A csipkerózsa áltermésének legfőbb gyógyászati indikációja a C-vitaminpótlás. Bár a közhiedelemmel ellentétben nem tartozik a kiemelkedően magas aszkorbinsav-tartalmú drogok közé, ideális „étrend-kiegészítő”, amely kiválthatja a mesterséges vitaminkészítményeket.
Felhasználás
egész, szárított termés
Belsőleg
- tea macerátum
C-vitaminpótlásra 2-5 g csipkebogyót hideg vagy langyos vízbe áztassunk be (télen jó megoldás lehet, ha a kancsót a fűtőtestre állítjuk), és 8-12 órán át hagyjuk állni. Fogyasztás előtt egy kicsit felmelegíthetjük. A főzés, forrázás ebben az esetben ki van zárva, ugyanis hő hatására a C-vitamin jelentős része elbomlik.
C-vitaminból az ajánlott napi bevitel felnőttek számára 60 mg, ez fajtól és érettségi foktól függően 15-30 g csipkebogyóban, tehát kb. 3-6 csésze teában található meg.
- lekvár
- szörp
Kifejezetten gyógyászati alkalmazásán túl hagyományosan lekvár és szörp is készül belőle, főleg üdítő és élvezeti céllal. Jóllehet ezeknek is van gyógyhatása, lényegesen kisebb az áztatással készült teáénál. Ennek egyrészt az az oka, hogy ilyenkor eleve az érettebb, puhább, kevesebb C-vitamint tartalmazó bogyókat használják, másrészt az, hogy forrázással, főzéssel készítik őket.
Főbb hatóanyagok
- C-vitamin (0,2-0,4%)
- kisebb mennyiségben B-vitaminok
- flavonoidok
- pektin (15%)
- gyümölcssavak (almasav, citromsav)
- szacharóz és invertcukor (10%)
- karotinoidok
- ásványi anyagok (pl. magnézium)
- némi cseranyag (kb. 2%)
Csipkehús – Cynosbati fructus sine seminibus
Hatásai
- antioxidáns – C-vitamin, karotinoidok, flavonoidok
- hashajtó (gyümölcssavak), ezt azonban a pektin és a cseranyagok hasmenésellenes hatása ellensúlyozza
- enyhe vizelethajtó
A csipkebogyó legfőbb hatóanyaga a C-vitamin, amely az emberi szervezet számára létfontosságú anyag. Hiánybetegsége a skorbut, ez azonban a mai átlagos nyugati táplálkozás mellett nem fenyeget.
Betegségek, amikre ajánlott
- C-vitaminhiány (pl. téli időszakban kialakuló hiányos állapotok)
- megnövekedett C-vitaminigény (pl. lázas és fertőző betegségek, nagymértékű fizikai megterhelés, műtét vagy baleset utáni lábadozás, dohányzás, orális fogamzásgátlók szedése, stb.)
A csipkerózsa áltermésének legfőbb gyógyászati indikációja a C-vitaminpótlás. Bár a közhiedelemmel ellentétben nem tartozik a kiemelkedően magas aszkorbinsav-tartalmú drogok közé, ideális „étrend-kiegészítő”, amely kiválthatja a mesterséges vitaminkészítményeket.
Felhasználás
felhasított, magvaitól, szőreitől megtisztított termés
Belsőleg
- tea macerátum
C-vitaminpótlásra 2-5 g csipkebogyót hideg vagy langyos vízbe áztassunk be (télen jó megoldás lehet, ha a kancsót a fűtőtestre állítjuk), és 8-12 órán át hagyjuk állni. Fogyasztás előtt egy kicsit felmelegíthetjük. A főzés, forrázás ebben az esetben ki van zárva, ugyanis hő hatására a C-vitamin jelentős része elbomlik.
C-vitaminból az ajánlott napi bevitel felnőttek számára 60 mg, ez fajtól és érettségi foktól függően 15-30 g csipkebogyóban, tehát kb. 3-6 csésze teában található meg.
- lekvár
- szörp
Kifejezetten gyógyászati alkalmazásán túl hagyományosan lekvár és szörp is készül belőle, főleg üdítő és élvezeti céllal. Jóllehet ezeknek is van gyógyhatása, lényegesen kisebb az áztatással készült teáénál. Ennek egyrészt az az oka, hogy ilyenkor eleve az érettebb, puhább, kevesebb C-vitamint tartalmazó bogyókat használják, másrészt az, hogy forrázással, főzéssel készítik őket.
Főbb hatóanyagok
- C-vitamin (0,2-0,4%)
- kisebb mennyiségben B-vitaminok
- flavonoidok
- pektin (15%)
- gyümölcssavak (almasav, citromsav)
- szacharóz és invertcukor (10%)
- karotinoidok
- ásványi anyagok (pl. magnézium)
- némi cseranyag (kb. 2%)
Mellékhatások
Nem ismertek.
Extrém nagy dózisban hashajtó hatású lehet.
Hosszan tartó, nagy dózisú C-vitaminbevitel az arra hajlamosaknál fokozhatja a vesekövek kialakulásának esélyét.
Gyermekeknek adható?
IgenTerhesek használhatják?
IgenSzoptatás alatt használható?
IgenGyűjtés
Előfordulás
Mind a nálunk legjobban elterjedt vadrózsafajta (Rosa canina L), mind rokonfajai hegyvidékeink kopár, cserjés domboldalain, bozótokban, erdőszéleken, legelőkön élnek.
Gyűjtés, szárítás, tárolás
Gyűjtési idő:
- Augusztus
- Szeptember
- Október
- November
Rendszerint augusztus vége felé megkezdhetjük a gyűjtést, mert ilyenkor már sok bokron pirosak a bogyók – egész pontosan világospirosak és kemények, vagyis félérettek. Ebben a kezdeti érettségi stádiumban tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, és ekkor dolgozhatók fel csipkehússá. Később a nagyon érett, puhulni kezdő bogyót már nem lehet felhasítani, csak egészben megszárítani. Lekvárfőzésre alkalmasabb a puha, dércsípte bogyó.
A bogyókat kocsány nélkül gyűjtsük, és zacskó vagy zsák helyett lehetőleg kosárban vigyük haza, hogy ne zúzódjanak, törődjenek. Ha csipkehúsként szeretnénk eltenni, hosszában hasítsuk ketté a bogyót, és úgy szabadítsuk meg a magoktól, hogy közben a termésfelek ne töredezzenek össze. Szellős, tiszta padláson szárítsuk, legfeljebb 1-2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve. Ügyeljünk arra, hogy a helyiségben ne legyen por, mert beleragadhat, és tönkreteheti. Az egész bogyót is ugyanilyen gondosan kell megszárítani, vékony rétegben kiterítve. Ha ez utóbbit tesszük, egészben tároljuk el a megszáradt bogyókat, és mindig felhasználás előtt törjük össze.
Tudomány
Monográfiák, tudományos vizsgálatok
Humán vizsgálatokban nem tanulmányozták klinikai hatásosságát, vitaminpótlásban betöltött szerepéhez azonban összetételének és a tradicionális alkalmazás tapasztalatainak ismeretében nem férhet kétség. Tudnunk kell azonban, hogy az ajánlott napi szükséglet többszörösét jelentő, úgynevezett megadózisú C-vitaminbevitel előnyös hatása mindmáig nem bizonyított a betegségek megelőzésében és gyógyításában, ezért az ilyen célú gyógynövényfogyasztás sem tekinthető tudományosan megalapozottnak.
Hivatalos státusz
A csipkebogyó hús és a csipkebogyó áltermés is szerepel a hazánkban szabadon forgalmazható drogok listáján (6.sz melléklet a 4/1997. (I.22) Korm. rendelethez, megjelent a 203/2002 (IX.4) Korm rendeletben). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a csipkerózsa áltermés (Rosae pseudofructus) hivatalos, amely a gyepűrózsa, valamint a havasalji rózsa (Rosa pendulina L.) és más rózsafajok megszárított, aszmegtermésektől mentes vacokja.