A gyógynövények házilagos tartósítása és feldolgozása
Ha magunk gyűjtjük, nem árt azzal is tisztában lenni, hogyan szárítsuk, tartósítsuk gyógynövényeinket. Az ezekkel kapcsolatos tanácsok mellett a feldolgozásról is írunk. Többek között tinktúra, gyógybor vagy olajos kivonat készítéséhez nyújtunk segítséget.
A gyógynövények feldolgozási módjának kiválasztásához először is ismernünk kell a kivonni kívánt anyag oldhatósági tulajdonságait.
Ebből a szempontból az anyagokat két nagy csoportra oszthatjuk:
· lipofil (zsírokban, olajokban, apoláros oldószerekben oldódó)
· hidrofil (vízben oldódó).
Vízben nagyon rosszul oldódnak például az illóolajok és az alkaloidok, tömény alkoholban a szaponinok. Kevert oldószernek számít a közepes töménységű etilalkohol-víz (30-70%) elegy, ami mindkét csoport képviselőit viszonylag jól oldja.
Szárítás
A szárítás a gyógynövények leggyakrabban alkalmazott tartósítási módja, amely során a csökkenő víztartalom révén lelassulnak a lebontó folyamatok. Bizonyos növényi részeket jobb frissen felhasználni, mert instabil, a szárítás során elbomló hatóanyagokat tartalmaznak (pl. a vérehulló fecskefű nedve), illetve sok bennük az illékony komponens, illóolaj.
A szárítás előkészítése
Gyűjtés után ne tároljuk sokáig a növényeket, minél hamarabb kezdjük meg a szárítást! Erre a célra tűző naptól védett, jól szellőző és pormentes helyiséget válasszunk, és gondoskodjunk róla, hogy legfeljebb szobahőmérséklet legyen.
Nagyon fontos, hogy a növényeket ne mossuk meg, mert a nedves részeket nehéz kiszárítani, könnyen befüllednek. Tisztaságukról jó esetben már a gyűjtés során gondoskodtunk azzal, hogy megfelelő lelőhelyet és példányokat választottunk. A gyökereknek sem tesz jót a mosás; ezekről mindig puha kefével távolítsuk el a földet.
Tisztítás után vágjuk fel őket néhány centis darabokra, hogy könnyebben kiszáradjanak (kivéve a gyermekláncfű gyökerét, amely így veszítene értékes nedvtartalmából).
A szárítás menete
Kiterített, tiszta textilen vagy papíron (fényes felületű újságpapír nem megfelelő, mert nem szívja be kellőképpen a nedvességet) oszlassuk el egyenletesen a növényi részeket. Ügyeljünk rá, hogy az egyes darabok minél kevésbé érintkezzenek: ezzel elkerüljük a penészesedést.
Az egyenletes száradásról úgy gondoskodhatunk, ha egy-két naponta összehúzzuk a száradó darabokat, majd újból szétterítjük őket.
Egyes érzékeny növényrészeket a teljes száradásig nem ajánlatos mozgatni (pl. orbáncfű, kamillavirágzat), mert megbarnulnak, összetörnek.
--------Tárolás--------
A kiszárított növényi részeket eltehetjük magukban, de alkoholban, olajban, mézben vagy akár préslé formájában is.
A szárított növényi részek tárolása
A fény, a hő és a nedvesség meggyorsítja a hatóanyagok lebomlását, illetve elősegíti a penészgombák és más nem kívánatos mikroorganizmusok elszaporodását. A gyógynövényeket ezért sötét, hűvös és száraz helyen tároljuk. Legjobbak erre a célra a papír- és vászonzacskók, mert ezek biztosítják a szellőzést. Az illóolaj-tartalmú részeket azonban illékony hatóanyagaik miatt inkább csavaros fedelű – lehetőleg sötét – üvegbe tegyük.
Ebben az esetben különösen fontos, hogy a füvek megfelelően szárazak legyenek, különben bepenészednek. Honnan tudhatjuk, hogy jól kiszárítottuk-e? A növények, virágok és levelek az ujjaink közt szétmorzsolódnak, a hajtások szárai pattanva eltörhetők, a termést – pl. csipkebogyó – ujjakkal szétroppanthatjuk.
Moly ellen bevált megoldás, ha a gyógynövényes üveg teteje alá kiterített papírzsebkendőt vagy textildarabot helyezünk.
Hogy megkönnyítsük a későbbi felhasználást, a növényi részeket tárolás előtt vágjuk apróra – minél kisebbre vágjuk, annál több hatóanyagot tudunk kivonni belőlük a felhasználás során. A fás részeket (gyökér, kéreg) le is darálhatjuk.
Tudnunk kell azonban, hogy az aprítás, porítás felgyorsítja a hatóanyagok lebomlását. Ez különösen az illóolaj-tartalmú növényeknél nem kívánatos, így ezeket inkább egészben tároljuk, és csak közvetlenül a felhasználás előtt aprítsuk fel.
A szárított gyógyfüvek közül az illóolaj-tartalmúak nagyjából egy évig tarthatók el, a más fő hatóanyagot tartalmazók (pl. cseranyag-tartalmúak) ennél tovább.
--------Feldolgozás--------
Alkoholos kivonatok, tinktúrák
Alkoholos gyógynövény-kivonatokat vásárolhatunk is, de mi magunk is elkészíthetjük őket a begyűjtött alapanyagokból. Nagy előnyük, hogy gyakorlatilag korlátlan ideig megőrzik a füvek gyógyerejét.
Főleg a magas illóolaj-tartalmú növényeket érdemes így tartósítani. Praktikus megoldást jelentenek akkor is, ha nincs mód teafőzésre, illetve olyan növényeknél, amelyek szárítva nem tartósíthatók (pl. medvehagyma).
A tinktúrák definíció szerint a száraz drogok 1:5 (erős hatású növények esetében 1:10) arányú etil-alkoholos kivonatai. A receptúrában általában megadják a kivonáshoz szükséges alkohol-víz elegy töménységét is (30-70%).
A kivonás sötét helyen történjen, a szárított részek felaprítása után. Közben az oldatot többször keverjük-rázzuk. A művelet 1-3 hétig tart.
Friss füvekből is készíthetünk tinktúrát, ez azonban csak a nem erős hatású növényeknél javasolt. Ilyenkor az alkoholtartalmú folyadékot vigyük magunkkal a terepre, olyan üvegben, amelynek a szája elég öblös ahhoz, hogy a növények be- és kiférjenek rajta. A megfelelő növényi részeket még ott tegyük bele az alkoholba, majd otthon 1-3 hétig áztassuk, végül távolítsuk el őket.
Mivel nagy töménységben őrzik a növények gyógyerejét, a vizes kivonatoknál jóval kevesebb (sokszor csak pár cseppnyi vagy kiskanálnyi mennyiség) kell belőlük. Otthoni elkészítésnél a házi recept szerinti adagolást, készterméknél az útmutatót kövessük.
Gyógyborok
Kisebb alkoholtartalmuknál fogva más hatóanyagokat oldanak ki a növényekből, mint a töményebb alkohollal készült kivonatok. Jó példa erre a fehér üröm, amelynek töményebb alkoholos kivonata súlyos mérgezést okozhat a kioldódó tujon miatt, boros kivonata, az „ürmösbor” azonban roborálószerként ismert.
A növényi részeket néhány hétig áztassuk borban, vászonzsákba kötve, majd szűrjük le (ügyeljünk közben a tisztaságra)! Az elkészült italt hűvös, sötét helyen tároljuk – mivel alkoholtartalma nem magas, legfeljebb fél évig tartható el.
Gyógybort érdemes készíteni a legtöbb illóolaj-tartalmú gyógynövényből, például a kakukkfűből, a zsályából és a mentákból.
Olajos kivonatok
Külsőlegesen fájdalomcsillapításra, hámosodás serkentésére, belsőleg nyálkahártya-problémák, fekélyek kezelésére használhatók.
A friss növényi részeket (ügyeljünk rá, hogy kellően szárazak legyenek, mert az olaj és a víz nem keveredik) olíva- vagy napraforgóolajba tesszük, jól lezárt üvegben 1-2 hétre napra állítjuk, majd leszűrjük.
Az eljárást érdemes többször megismételni újabb, friss növényi részekkel. Az elkészült olaj sötét, hűvös helyen legfeljebb 1 évig tartható el.
Préselés
Házi préselésnél a friss növényi részeket előzetesen turmixgéppel roncsoljuk szét, és adjunk hozzá némi vizet vagy higított alkoholt, hogy a nedvük könnyebben kipréselhető legyen.
Megfelelő erősségű préssel szinte minden gyógyfű nedve kinyerhető. Az így nyert nedveket fogyaszthatjuk frissen, például tavaszi tisztítókúrák alkalmával, vagy azonos mennyiségű, legalább 40%-os alkohollal, illetve cukorral (lásd lejjebb), ecettel tartósíthatjuk.
Szirupok és mézek
Sűrű cukoroldatot elsősorban a légzőszervi panaszokra használt gyógynövényeknél készítünk, a kipréselt nedvből, illetve a friss, szétroncsolt részekből. A cukros oldatot néhány óra áztatás után leszűrjük, majd kis lángon sziruppá sűrítjük.
Mézes kivonatoknál 1:10 arányban helyezzük a friss vagy szárított növényi részeket a mézbe, zárjuk le, majd 2-3 hét után szűrjük le. A méz jól oldja a lipofil hatóanyagokat (tipikusan illóolajokat) is, lassan romlik, és önmagában is számos gyógyhatással bír.
A cukros illetve mézes kivonatok nagy előnye még, hogy gyermekeknek is könnyen beadhatók. Arra azonban ügyeljünk, hogy mézet szigorúan csak 1 éves kor fölött adjunk a babáknak, mert súlyos idegrendszeri betegséget (botulizmust) okozó toxinokat termelő kórokozók csíráit tartalmazhatja, amelyekkel az ennél kisebbek immunrendszere még nem tud megbirkózni.
Kép [cc] joafa
