Gyógynövényes házi receptek belsőleges alkalmazáshoz
Összegyűjtöttük a legfontosabb szempontokat gyógyteák, főzetek, hidegvizes kivonatok házilagos készítéséhez és alkalmazásához.
Gyógyteák
Így nevezzük a növényi részekből készült, rövid időn belül felhasználásra kerülő vizes kivonatokat. Fontos tudnunk, hogy a gyógynövények felhasználásának ez a manapság közismert és bevett módja újkori szokás. A régebbi korokban inkább desztillált formában és alkoholos kivonatként alkalmazták a füveket.
Hatásukban és hatóanyag-tartalmukban a teák általában nem vehetik fel a versenyt ez utóbbi módon készült szerekkel, közérzetjavításra és enyhébb panaszok kezelésére azonban kiválóan alkalmasak.
Kisebb hatóanyag-tartalmuknál fogva kevésbé is veszélyesek, ezért házilagos felhasználásra jobban megfelelnek. A teakészítés rituáléja segíthet a panaszok hátterében álló lelki tényezők legyőzésében is: a gondos előkészítés, a meleg ital elkortyolgatása során alkalmunk van megpihenni, elszakadni a napi teendőktől, és azzal az érzéssel tölthet el bennünket, hogy aktívan teszünk valamit egészségünk érdekében (placebóhatás).
Továbbá, a tea magas folyadéktartalmánál fogva kiváló azoknál a megbetegedéseknél, amelyeknél nagy folyadékbevitelre van szükség – ilyenek például a hólyag és a vese gyulladásai.
Teát általában szárított növényi alapanyagból készítünk, bár nem kizárt a friss füvek felhasználása sem. Az előbbieknek az az előnyük, hogy a szakirodalomban található adagolási előírások a száraz drogokra vonatkoznak, illetve, hogy ezekhez egész évben hozzájuthatunk. (Teavásárláshoz tippeket lásd itt.)
Ha friss alapanyagból szeretnénk teát főzni, gondoljunk rá, hogy a szárítatlan növényi részekből magasabb víztartalmuk miatt többet kell vennünk ugyanazon hatás eléréséhez.
A teák az elkészítés módja szerint három csoportba sorolhatók:
- forrázat (infusum),
- főzet (decoctum),
- hideg vizes áztatmány (macerátum).
A víz és a drog pontos súlyarányait a receptúrák tartalmazzák. Tipikus esetben 1-2 teáskanálnyi droghoz 200-250 ml vízzel számolhatunk.
Az egyes növényeknél ajánlott napi adag 70-80 kilós egészséges felnőtt személyre vonatkozik. Legyengült állapotokban, láz esetén az alsó értéket vegyük figyelembe. Gyermekeknél (ha nincsenek megadva speciális adagolási irányelvek) testsúly-arányos adagokkal számoljunk.
Forrázatok
A lazább szöveti szerkezetű növényi részekből (levelek, virágok, hajtások) készülnek, amelyekből a hatóanyagok könnyen felszabadulnak. A felaprított drogot forró vízzel leöntjük, 5-15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Főzetek
A kötöttebb szöveti szerkezetű, illetve vízben nehezen oldódó hatóanyagokat tartalmazó drogokból (gyökér, kéreg, termés, illetve kovasav-tartalmú drogok) szokás készíteni. A növényi részeket hideg vízbe szórjuk, lassan felforraljuk, majd további 10-30 percen keresztül lefedve kis lángon főzzük, majd leszűrjük.
Főzetek készítése közben csökken a legnagyobb mértékben a csíraszám, ugyanakkor az illékony komponensek nagy része is elvész.
Hideg vizes kivonatok
Elsősorban nyálkatartalmú, vagy más, hőérzékeny hatóanyagokat tartalmazó (fehérjék, C-vitamin) drogok esetén alkalmazzuk őket. Olyankor is jó választás lehet ez a módszer, ha bizonyos anyagokat – például cseranyagokat – nem szeretnénk kivonni (gyomorirritáló hatás).
A gyógynövényeket ilyenkor hideg vízbe tesszük, és több órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Az elkészítési mód hátránya – főleg hosszabb, 6-8 órás áztatás esetén –, hogy túl sok kórokozó maradhat a készítményben, amelyek a kiindulási növényben esetleg jelen voltak, és a hideg kivonás hatására nem pusztultak el. Ezentúl egyes baktériumok el is szaporodhatnak, ami akár gyomor-bél problémát is okozhat.
Ennek elkerülésére érdemes áztatás után a kész teát rövid ideig enyhén felmelegíteni, vagy ha az alapanyagot alaposan felaprítjuk, 10-30 perces áztatás is elég a hatóanyagok kioldódásához.
--------Jó tanácsok teakészítéshez és –fogyasztáshoz--------
A hatóanyagok jobb kioldódását elősegíthetjük az alapanyagok minél alaposabb felaprításával; azzal, hogy a kivonás során az oldatot lefedve tartjuk; illetve néha megkeverjük. Utóbbi módszer főleg a filteres kiszerelésű teák esetében lehet fontos, ezeknél ugyanis egy idő után telített oldat alakul ki a filter körül, vagyis a hatóanyagok koncentrációja már nem nő tovább. A lefedés és a keverés a vizsgálatok szerint nagymértékben elősegíti a rossz vízoldékonyságú illóolajok kioldódását, a baj csak az, hogy egyidejű lefedés és keverés otthoni elkészítésnél nehezen valósítható meg. Vízben különösen rosszul oldódó illóolajok esetében (pl. borókaolaj) ezért válasszunk inkább másfajta elkészítési módot!
A gyógyteákat mindig ízesítés nélkül fogyasszuk! A „rossz ízű”, keserű teák fő hatásukat épp keserű ízüknek köszönhetik, amit cukorral, mézzel vagy mesterséges édesítőszerrel nem tanácsos elfedni.
Ne hagyjuk a növényt az ajánlott időtartamnál tovább állni a teában, mert így ihatatlanul rossz ízű lesz.
Az ajánlott napi adagot legalább 2-3 alkalomra elosztva fogyasszuk, hogy a hatás folyamatos legyen!
Igyekezzünk minden alkalommal frissen elkészíteni a teát! Erre azért van szükség, mert pár óra leforgása után romlásnak indul, és megkezdődik a hatóanyagok lebomlása – mindezt barnulásból, az illat eltűnéséből, rosszabb esetben az újonnan jelentkező kellemetlen szagból vehetjük észre.
Egy adott gyógynövényből a teakúra 1-2 hétig tartson!
A rossz vízoldékonyság, ami az illóolajok esetében hátrány, a rovar- és gyomirtók szempontjából hasznos lehet. Ezek a toxikus hatású anyagok többnyire erősen zsíroldékonyak, vizes kivonással ezért a növényi részekben található eredeti mennyiségnek csupán a töredéke oldódik ki belőlük.
Kép [cc] amandaschutz
