fbpx

Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Gyógynövényes házi receptek belsőleges alkalmazáshoz

| Cziczelszky Judit

Összegyűjtöttük a legfontosabb szempontokat gyógyteák, főzetek, hidegvizes kivonatok házilagos készítéséhez és alkalmazásához.

 

Gyógyteák

Így nevezzük a növényi részekből készült, rövid időn belül felhasználásra kerülő vizes kivonatokat. Fontos tudnunk, hogy a gyógynövények felhasználásának ez a manapság közismert és bevett módja újkori szokás. A régebbi korokban inkább desztillált formában és alkoholos kivonatként alkalmazták a füveket.

Hatásukban és hatóanyag-tartalmukban a teák általában nem vehetik fel a versenyt ez utóbbi módon készült szerekkel, közérzetjavításra és enyhébb panaszok kezelésére azonban kiválóan alkalmasak.

Kisebb hatóanyag-tartalmuknál fogva kevésbé is veszélyesek, ezért házilagos felhasználásra jobban megfelelnek. A teakészítés rituáléja segíthet a panaszok hátterében álló lelki tényezők legyőzésében is: a gondos előkészítés, a meleg ital elkortyolgatása során alkalmunk van megpihenni, elszakadni a napi teendőktől, és azzal az érzéssel tölthet el bennünket, hogy aktívan teszünk valamit egészségünk érdekében (placebóhatás).

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod? Gyógynövény adatbázisunkban számos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.

Továbbá, a tea magas folyadéktartalmánál fogva kiváló azoknál a megbetegedéseknél, amelyeknél nagy folyadékbevitelre van szükség – ilyenek például a hólyag és a vese gyulladásai.

Teát általában szárított növényi alapanyagból készítünk, bár nem kizárt a friss füvek felhasználása sem. Az előbbieknek az az előnyük, hogy a szakirodalomban található adagolási előírások a száraz drogokra vonatkoznak, illetve, hogy ezekhez egész évben hozzájuthatunk. (Teavásárláshoz tippeket lásd itt.)

Ha friss alapanyagból szeretnénk teát főzni, gondoljunk rá, hogy a szárítatlan növényi részekből magasabb víztartalmuk miatt többet kell vennünk ugyanazon hatás eléréséhez. 

A teák az elkészítés módja szerint három csoportba sorolhatók:

  • forrázat (infusum),
  • főzet (decoctum),
  • hideg vizes áztatmány (macerátum).

A víz és a drog pontos súlyarányait a receptúrák tartalmazzák. Tipikus esetben 1-2 teáskanálnyi droghoz 200-250 ml vízzel számolhatunk.

Az egyes növényeknél ajánlott napi adag 70-80 kilós egészséges felnőtt személyre vonatkozik. Legyengült állapotokban, láz esetén az alsó értéket vegyük figyelembe. Gyermekeknél (ha nincsenek megadva speciális adagolási irányelvek) testsúly-arányos adagokkal számoljunk.

 

Forrázatok

A lazább szöveti szerkezetű növényi részekből (levelek, virágok, hajtások) készülnek, amelyekből a hatóanyagok könnyen felszabadulnak. A felaprított drogot forró vízzel leöntjük, 5-15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük.

 

Főzetek

A kötöttebb szöveti szerkezetű, illetve vízben nehezen oldódó hatóanyagokat tartalmazó drogokból (gyökér, kéreg, termés, illetve kovasav-tartalmú drogok) szokás készíteni. A növényi részeket hideg vízbe szórjuk, lassan felforraljuk, majd további 10-30 percen keresztül lefedve kis lángon főzzük, majd leszűrjük.

Főzetek készítése közben csökken a legnagyobb mértékben a csíraszám, ugyanakkor az illékony komponensek nagy része is elvész.

 

Hideg vizes kivonatok

Elsősorban nyálkatartalmú, vagy más, hőérzékeny hatóanyagokat tartalmazó (fehérjék, C-vitamin) drogok esetén alkalmazzuk őket. Olyankor is jó választás lehet ez a módszer, ha bizonyos anyagokat – például cseranyagokat – nem szeretnénk kivonni (gyomorirritáló hatás).

A gyógynövényeket ilyenkor hideg vízbe tesszük, és több órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Az elkészítési mód hátránya – főleg hosszabb, 6-8 órás áztatás esetén –, hogy túl sok kórokozó maradhat a készítményben, amelyek a kiindulási növényben esetleg jelen voltak, és a hideg kivonás hatására nem pusztultak el. Ezentúl egyes baktériumok el is szaporodhatnak, ami akár gyomor-bél problémát is okozhat.

Ennek elkerülésére érdemes áztatás után a kész teát rövid ideig enyhén felmelegíteni, vagy ha az alapanyagot alaposan felaprítjuk, 10-30 perces áztatás is elég a hatóanyagok kioldódásához.

 

——–Jó tanácsok teakészítéshez és –fogyasztáshoz——–

 

A hatóanyagok jobb kioldódását elősegíthetjük az alapanyagok minél alaposabb felaprításával; azzal, hogy a kivonás során az oldatot lefedve tartjuk; illetve néha megkeverjük. Utóbbi módszer főleg a filteres kiszerelésű teák esetében lehet fontos, ezeknél ugyanis egy idő után telített oldat alakul ki a filter körül, vagyis a hatóanyagok koncentrációja már nem nő tovább. A lefedés és a keverés a vizsgálatok szerint nagymértékben elősegíti a rossz vízoldékonyságú illóolajok kioldódását, a baj csak az, hogy egyidejű lefedés és keverés otthoni elkészítésnél nehezen valósítható meg. Vízben különösen rosszul oldódó illóolajok esetében (pl. borókaolaj) ezért válasszunk inkább másfajta elkészítési módot!

A gyógyteákat mindig ízesítés nélkül fogyasszuk! A „rossz ízű”, keserű teák fő hatásukat épp keserű ízüknek köszönhetik, amit cukorral, mézzel vagy mesterséges édesítőszerrel nem tanácsos elfedni.

Ne hagyjuk a növényt az ajánlott időtartamnál tovább állni a teában, mert így ihatatlanul rossz ízű lesz.

Az ajánlott napi adagot legalább 2-3 alkalomra elosztva fogyasszuk, hogy a hatás folyamatos legyen!

Igyekezzünk minden alkalommal frissen elkészíteni a teát! Erre azért van szükség, mert pár óra leforgása után romlásnak indul, és megkezdődik a hatóanyagok lebomlása – mindezt barnulásból, az illat eltűnéséből, rosszabb esetben az újonnan jelentkező kellemetlen szagból vehetjük észre.

Egy adott gyógynövényből a teakúra 1-2 hétig tartson!

A rossz vízoldékonyság, ami az illóolajok esetében hátrány, a rovar- és gyomirtók szempontjából hasznos lehet. Ezek a toxikus hatású anyagok többnyire erősen zsíroldékonyak, vizes kivonással ezért a növényi részekben található eredeti mennyiségnek csupán a töredéke oldódik ki belőlük.

 

Kép [cc] amandaschutz

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek