| Fogyasztóvédelem
Genetikailag módosított termékekről
Áttekintés a genetikai módosítások lényegéről, a transzgénikus élőlényekkel kapcsolatos tevékenység jogi szabályozásáról, élelmiszer-biztonsági és társadalmi megítéléséről.
Génmódosítás alatt azt a beavatkozást érjük, amelynek
során az ember közvetlenül az örökítő anyagot módosítja a célszervezetben.
Célszervezet az az élőlény, amelynek az örökletes tulajdonságait valamilyen
célból megváltoztatták, a sikeres transzformáció után létrejövő élőlényt pedig
GMO-nak (Genetikailag Módosított Organizmus)
is nevezik.
A transzgénikus élőlények három generációba
sorolhatók a géntranszformáció céljától, a transzgénikus élőlény felhasználási
módjától függően. A GM-növények első generációját az agrotechnikai
előnyök kiaknázása végett létrehozott GMO-k jelentik, amelyek egyben a
legelterjedtebbek és legismertebbek is.
A második generációt olyan növények alkotják, amelyek
főként az általuk termelt takarmány- és élelmiszer-alapanyagok
minőségét tekintve térnek e hagyományos rokonaiktól.
A harmadik generációba főként biológiai
reaktorokban használt mikroorganizmusok tartoznak, amelyek különleges
gyógyszerek hatóanyagait, műanyagok alapanyagait és még számos más, az ipar
számára fontos anyagokat állítanak elő; mezőgazdasági alkalmazásuk nem
jellemző.
A GMO-k környezeti, biológiai, táplálkozás-élettani
hatásának kutatása mind a mai napig nem zárult le, egyes szakértők szerint azok
veszélytelenségét nem sikerült bizonyítani. Ami viszont mindenképpen mérhető, az
a közvéleménynek a GMO-ra adott reakciója.
Az Európai Bizottság közvélemény-kutatásért felelős
szerve, az Eurobarometer 2001-ben végzett felmérése alapján az uniós
állampolgárok 94,6%-a ragaszkodik a transzgénikus és nem-transzgénikus
élelmiszerek közötti választás jogához. Igen magas százalékban utasították el a
GM-tartalmú élelmiszereket (70,9%), de ha mégis vásárolnának, azt elsősorban
olyan megfontolások alapján tennék például, hogy a transzgénikus növényekből
származó élelmiszerek várhatóan kevesebb növényvédőszer-maradékot tartalmaznak,
és – esetenként – környezetkímélőbbnek tűnő technológiával termesztik
azokat.
Hazánkban a 2002. évi LXVII. törvénnyel módosított
1998. évi XXVII. törvény vonatkozik a genetikailag módosított élőlények
mezőgazdasági alkalmazására. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek, az
élelmiszertörvény és annak végrehajtási rendeletei részletes eligazítást adnak a
hazai felhasználók tevékenységéhez. Az engedélyezési eljárások
Magyarországon egyelőre csak a kutatási tevékenységek végzésére
szólnak. Ez azt jelenti, hogy 2003-ban GM-növény köztermesztésbe
állítását nem engedélyezték.
Kísérleti termesztésére azonban többféle GM-növényre
adtak ki engedélyt. Fontos szabály, hogy a GM-növényekből származó anyagokat
takarmányok és élelmiszerek előállításához nem szabad felhasználni. A GM-termést
annak betakarítása, vizsgálata után kötelezően meg kell semmisíteni.
A jelölési kötelezettség hazánkban ugyanúgy fennáll,
mint az EU-ban. Ennek ellenére csak a legritkább esetben lehet a kereskedelemben
olyan élelmiszert találni, amely a GMO-tartalmat jelölné.
A Dr. E. Wessling Kémiai Laboratórium Kft.
akkreditált GMO-analitikai részlegében szűk körű, leginkább tájékozódó jellegű
felmérést végeztünk 13, Budapesten forgalomba kerülő húsipari termék körében. Az
eredmények azt mutatják, hogy a 13 mintából 5 tartalmazott transzgénikus
elemeket. Így, bár minden megfelel a jogszabályi kötelezettségnek,
mégis minden harmadik vörösáru-féleséggel együtt – ha kis mennyiségben is, de –
fogyasztunk transzgénikus szóját. Hangsúlyozzuk, ez a kísérlet messze nem
reprezentatív; valóban releváns következtetések levonásához átfogó és jól
megtervezett felmérés szükséges.
A nem teljesen tisztázott élettani és egyéb biológiai
hatások, a törvényi kötelezettségek, a fogyasztó biztonságának és választási
jogának tiszteletben tartása miatt elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy a
hazai GMO-analitikai tevékenység a hatósági ellenőrzések szerves részévé váljon.
A laboratóriumi ellenőrzéseket szorgalmazza az EU-ban felépülőben lévő
Élelmiszer-biztonsági Hivatal és a 2000-ben kiadott Fehér Könyv az
élelmiszer-biztonságról is.
Biztató, hogy a hazai Élelmiszer-biztonsági
Hivatalt létrehozó kormányrendelet megszületett, tehát várható, hogy a
GMO kérdésének az eddig tapasztalhatónál jóval komolyabb figyelmet szentel majd
a kormány. A GMO-analitikai laboratóriumok szakmai összefogása azért különösen
fontos, mert a takarmányokba és az élelmiszerekbe kerülő transzgének kimutatása
– különösen azok mennyiségi meghatározása – kifejezetten nehéz feladat.
Ugyancsak nehéz hozzáférni azokhoz a referenciaanyagokhoz, amelyeket a minőségi
és mennyiségi analízis során mint viszonyítási anyagokat kell használnunk.
forrás: Fogyasztóvédelem, 2003.
október: Micsiani Adrienn, Szigligeti
Tamás