A pénztárak közvetlen közelében is nagy mennyiségben találunk termékeket: a területnek különösen magas a marketingértéke, mert a vevő sorbanállás közben hosszan időzik a kasszánál. A pénztár környéke így egyrészt jelentős reklámhordozóként működik, másrészt az impulzív vásárlások fő terepe lett.

Vezetnek a „kényeztető” termékek

A kasszazónában lévő termékek között a bevásárlószatyrokon kívül megtalálhatjuk a nem élelmiszerek közé tartozó fogyóeszközöket, például az elemet és a borotvát, valamint a „kényeztető” termékeket, élvezeti cikkeket – a rágógumit, az üdítőitalokat, a csokit, de a plüssjátékot és leértékelt dvd-t is. A tapasztalatok alapján ez utóbbi, vagyis a „kényeztető” termékcsoport a kelendőbb, többletforgalmat eredményez ezeknél az áruknál, míg a többi terméknél a kasszazóna inkább a belső polcok forgalmát csökkenti.

Mivel az üzletek a legszélesebb vásárlóréteget akarják elérni, kicsi, eldobható, olcsó árukat helyeznek el a kasszánál, és meg-megújuló akciókkal, leértékelésekkel próbálják ezeket még csalogatóbbá tenni. A beszállítók külön megállapodást kötnek a hipermarket-lánccal, és fix díjat vagy a forgalom bizonyos százalékát fizetik a kasszazónás megjelenésért. A vevők szempontjából nézve előny, hogy így nem szükséges bizonyos termékeket az egész áruházon végighordozniuk, ám a pozitívumok ennyivel nagyjából ki is merülnek.

Szükségtelen és leértékelt áruk tárháza

Az áruházak egyrészt a kijárat közelségére, a „mindjárt vége” érzetre, a vásárló fáradtságára, „kiürülésére” alapozzák stratégiájukat. Többek közt ezért sok a pénztárnál a frissítő jellegű termék, például a rágó, az energiaital, de akár a csokit is ide sorolhatjuk. Ezek megvételét a „Dobódj fel…!” és „Frissülj…!” kezdetű reklámszlogenek szintén serkentik.

Ha meg akarjuk óvni magunkat az egészségtelen élelmiszerektől, a pénztárcánkat pedig a felesleges kiadásoktól, akkor kis akaraterővel, tudatosan is távol tarthatjuk magunkat ezektől. Amennyiben a kasszánál jut eszünkbe, hogy valami mégis kellene az ott kirakott áruk közül, akkor ne sajnáljunk visszamenni, és megnézni a teljes kínálatot. Így lehet, hogy a terméktípus környezetkímélőbb csomagolású, visszaváltható palackban, esetleg itthon gyártott változatát is választhatjuk. A szintén a pénztárnál kínált felesleges szatyrok megvételét a magunknál tartott bevásárlókosár, táska, hátizsák használatával kerülhetjük el.

Anyu, anyu, de én még azt a csokit is akarom!

Pszichológiai kutatások szerint a gyerekek csupán tíz-tizenkét éves koruktól képesek a hirdetések kritikus befogadására, mégis ők a reklámok kedvelt célközönsége – így a kasszazónánál szintén kiemelt célpontnak számítanak. Sokszor sorbanállás közben beszélik rá a szülőt valami apróság megvételére – a követelőzés pedig a legelszántabb szülőt is megrendítheti. A várakozó kisgyermek karjának kinyújtásával apró örömhöz jut, amely elfér a kezében, lehet nézegetni, és az új élmény kitölti a sorbanállási időt, enyhíti az unalmat.

Az utolsó percekben ráadásul fogytán van a türelem, és a sűrűsödő tömeg ítélő szemei előtt hamarabb legyint a szülő: az áru úgyse kerül sokba, és jobb a békesség. Az engedmény legközelebb hivatkozási alap lesz, és hamar azon kapjuk magunkat, hogy a „Még valami apróságot!” szokássá válik. Íme néhány dolog, amivel kikerülhetjük a hisztit:

Grafika: Szalay György

Ez nem fair!

Nem a gyerekek megszólítása az egyetlen probléma a szupermarketek tevékenységével kapcsolatban. A Tudatos Vásárlók Egyesülete évek óta foglalkozik a szupermarketek fenntarthatósági hatásaival, a tisztességtelen forgalmazói magatartással, és a Méltányos gyümölcsöt! kampány keretében a szupermarketek méltányos gyümölcskínálatának alakulásával.

Hallgasd meg, mit üzennek a banánmunkások!

  Nemzeti Fejlesztési Minisztérium – a fogyasztók érdekében. A cikk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium FV-I-15. 15-2015-00014 jelű pályázat keretében frissült 2016-ban.  

Ezt a projektet az Európai Unió finanszírozza.