Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

A divatipar tisztességes megélhetést biztosító bér nélkül nettó kizsákmányolás

CCC fast fashion ruhaipar H&M Zara demonstárció

Az elmúlt évtizedben, globális civil nyomásnak engedve, a ruháikat alacsony bérű országokban gyártató és világszerte jelen lévő divatmárkák papíron elismerték: olyan béreket kellene fizetniük a ruhagyári munkásoknak, amelyből fedezni tudják alapvető szükségleteiket. Sok ruhaóriás szóban mára el is köteleződött a tisztességes megélhetést biztosító bér megfizetése iránt. A CCC 2020-ban megnézte, mi vált valóra ebből.

Ennek ellenére a legtöbb munkás – családjával együtt – ma is szegénységben él; miközben a ruhaipar továbbra is részben a rendkívül alacsony munkabérekből tesz szert óriási profitra. Vagyis az ígéretek, a tisztességes bérek iránti elköteleződés valójában semmilyen vagy csak minimális változást hozott a munkások számára – áll a  Tiszta Ruha Kampány (Clean Clothes Campaign, CCC) 2020-as jelentésében.

A ruhaóriások dollármilliókkal irányítják évről-évre a ruhaipar egészét. Megtehetik, hogy alacsony termelési költségű országokban, alacsony bérezésű gazdaságokban gyártassák le termékeiket – ezeken a piacokon a ruhaóriások diktálják az árakat, a megkívánt minőséget és mennyiséget.

Nőtt a ruhaipari kizsákmányolás a koronavírus-járvány miatt

Ezek a követelések pedig vajmi keveset törődnek a beszállító gyárak igényeivel és a munkásokkal. Az uralkodó üzleti modell országot országgal, beszállítót beszállítóval ütköztet, és ebben a globális versenyben a lehető legalacsonyabb árajánlat lesz a győztes. Az árak és a bérek lenyomása közepette pedig szinte minden a szegénységi küszöb alatti bér megemelésére tett kezdeményezés ez idáig kudarcot vallott – mutat rá a CCC.

„2019 eleje óta rendszeresen egy vagy akár több hónapot is csúszik a bérünk kifizetése. Miután panaszt tettünk emiatt, kifizettek minket, de például erre a hónapra még nem. A gyárigazgató azt mondja, azért, mert az egyik beszállító nem fizetett neki. De mi rendesen ledolgoztuk a hónapot” (egy ruhagyári munkás Ukrajnából)

A ruhaipar fent leírt üzleti modellje – az árak lehető legalacsonyabb szinten tartása, valamint a beszállítók közötti verseny gerjesztése – a fő oka annak, hogy a ruhagyári munkások, akiknek nagy része egyébként nő, ma is nyomorba süllyedve él.

A létminimum alatti bér fizetése továbbra is kritikus kérdés, a globális ruhaiparban meghatározó rendszerszintű kizsákmányolás központi eleme.

A tisztességes megélhetést biztosító bérhez való jog kulcsfontosságú lehet a változáshoz

2014-ben a CCC kutatást végzett „A munkások igényeihez igazított bérek: megfizetik-e tisztességesen a világmárkák azokat az embereket, akik ruháinkat varrják?” címmel. A kutatásban a divatmárkák azon ígéreteit vették górcső alá, amelyek a tisztességes megélhetést biztosító bér kifizetéséhez kapcsolódtak.

Öt évvel később ismét megvizsgáltak 20 divatmárkát, hogy vajon a korábbi ígéreteiknek megfelelően bekövetkezett-e a változás a tisztességes megélhetést biztosító bér megfizetését illetően. Vajon hány munkás kapja meg ma a tisztességes megélhetést biztosító bért a ruhaóriások ígéreteinek megfelelően?  A kutatásba bevont ruhacégek közül

egyetlen egy sem tudta bizonyítani 2019-ben, hogy az Ázsiában, Afrikában, Közép-Amerikában, Kelet-Európában dolgozó ruhagyári munkások a tisztességes megélhetést biztosító bért vinnének haza.

Pedig a tisztességes megélhetést biztosító bér bevezetése elvezetne egy sor másik, a munkások életében jelen lévő probléma megoldásához is, mint a mértéktelen túlórázás, egészségtelen lakhatás, egészségtelen vagy elégtelen táplálkozás és ezek egészségügyi következményei, gyerekmunka, stb.

2020-ban egy kérdőíves és helyszíni kutatással, a FashionChecker oldal elindításával most ismét megnézték egy sor kisebb-nagyobb ruházati cég esetében az e téren elért fejlődést. Ami a tisztességes megélhetést biztosító bérhez közeli bér kifizetését illeti, a ruhacégek esetében sajnos csak minimális előre mozdulás látható.

A FashionChecker.org jelenleg 13 különböző gyárban dolgozó, összesen 259 munkásról – 194 nőről és 65 férfiról – tartalmaz adatokat. A ruhagyári dolgozók válaszai alapján többek között az alábbi márkák vásárolnak ruhákat a kutatásba bevont gyárakból: Schiesser, Benetton; Sisley, Olymp; Okmal, Marez, Escada, Hugo Boss, Windsor, Elfs, Adidas, Esprit, s.Oliver, Gerry Weber, Asics, Saucony, Disney, New Balance, Nike, Reebok, Puma, C&A, H&M, Old Navy, Gap, Zara. Az interjúban részt vett munkások zöme 21-30 éves; a válaszadók majdnem kétharmada 21 és 40 év közötti.

A helyzet 2020-ra sem javult

Sajnos a CCC jelenlegi kutatása is azt mutatja, hogy a papíron ígért irányvonal és a munkások életében bekövetkezett valós változások köszönőviszonyban sincsenek egymással. A legtöbb kutatásban részt vett világmárka évekkel korábban bevette az irányadó elvei közé, hogy olyan béreket fog biztosítani munkásainak, amely fedezi alapvető szükségleteiket. A CCC felmérése ennek ellenére azt mutatja, hogy

még mindig nincs egyetlen olyan ruházati cég sem, amely bizonyítani tudná, hogy egyáltalán haladna a tisztességes megélhetést biztosító bér kifizetése felé – állítja a CCC.

2020-ban az átláthatóságot és az átlátható beszállítói láncot is megvizsgálták. Az átláthatóság nem a végső cél, hanem egy fontos eszköz ahhoz, hogy fel lehessen mérni a helyszínen dolgozó munkások helyzetét.

A FashionChecker oldalon ránézésre látszik, mely divatmárka és áruház esetében van tátongó űr bizonyos bérek kifizetésére tett nyilvános ígéretek és a valóságban fizetett bérek között. Az is jól látszik, hogy az adott országban mennyit kellene fizetni a munkásoknak ahhoz, hogy a tisztességes megélhetést biztosító bért elérje a fizetésük.

Tiszta Ruha Kampány (CCC) a ruhagyári dolgozók jobb munkakörülményeiért és jogaik betartatásáért küzd globális szinten. A CCC 15 európai országban szervez kampányt, világszerte 250 szervezet csatlakozott hozzá.


Készült a Clean Clothes Campaign kampány keretében; a projekt az Európai Unió finanszírozásában valósul meg. “Filling the Gap: Achieving Living Wages through improved transparency” “FILLING THE GAP” HUM/2018//404-124

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek