Nőtt a ruhaipari kizsákmányolás a koronavírus-járvány miatt
A világot sújtó koronavírus-járvány a turizmus után a ruhaipart és –kereskedelemet érinti a legsúlyosabban. A ruházati óriások pedig nem nyelik le a veszteséget, hanem tovább hárították a ruhaiparban dolgozó munkásokra. A fashionchecker oldalán most megnézheted, kedvenc márkád mennyire törődik azokkal, akik a ruháidat varrják.
A Tiszta Ruha Kampány (Clean Clothes Campaign, CCC) Derítsünk fényt a divatiparban uralkodó kizsákmányolásra! című, friss jelentése a Fashion Checker átláthatóságot szolgáló eszköz alapján hoz nyilvánosságra közérdekű adatokat.
A jelentéshez készült a koronavírusjárvány nyomán kialakult válság ruhaipari munkásokra gyakorolt hatását mutatja be, és megmutatja, mit tehetnek a vásárlók a munkásokért.
- A jelentés a 2019-2020-as kérdőíves és helyszíni kutatásokat foglalja össze.
- A kérdőíveket 108 divatmárkának és áruháznak, összesen 14 országnak küldték ki. Interjúkat is készítettek a munkásokkal, ezen kívül a Kínában, Indiában, Indonéziában, Ukrajnában és Horvátországban, 19 különböző gyárban dolgozó 490 ruhagyári munkás bérkimutatását vették számításba.
- A kutatásba bevont világmárkák között nincs olyan, amely a beszállítói lánc minden munkásának kifizetné a tisztességes megélhetést biztosító bért – annak ellenére, hogy ezt már számtalanszor megígérték.
- a járvány első 3 hónapjában összesen 3,2-5,8 milliárd dollárnyi bért, túlórát, bónuszt vagy épp végkielégítést nem fizettek ki a beszállítói láncokban dolgozóknak.
- A helyszínen végzett kutatásokból az is kiderül, hogy a ruhaipari dolgozókat mértéktelen túlórázásra kényszerítik, átláthatatlan fizetési rendszert és teljesíthetetlen kvótákat erőltetnek rájuk – mindezért cserébe siralmas béreket fizetnek nekik.
- A koronavírus ezeket a tendenciákat csak felerősítette: a kifizetetlen bérek miatt még nehezebb boldogulni, a foglalkoztatás bizonytalansága csak fokozódott, miután például a Magyarországon is jelen lévő C&A, illetve a Primark és a Walmart (Asda) is visszamondta a rendeléseit, és csökkentette a beszállítóknak fizetett összegeket – ismertette eredményeit a CCC oldalán.
A ruhaipar eleve a kizsákmányolásra épül
A jelentés felfedi a nagy ruhacégek hangzatos ígéretei és a ruhagyári munkások által megtapasztalt valóság közti szakadékot.
A kutatás olyan világmárkákat vizsgált, mint az Adidas, Aldi, Benetton, Calzedonia, Dechatlon, H&M, LIDL, Nike, Puma, F&F (Tesco).
A CCC vizsgálatának eredménye szerint nincs olyan ruhacég, amely a beszállítói lánc minden dolgozójának kifizetné a tisztességes megélhetést biztosító bért, a helyszíni kutatás pedig a ruhagyárakban tapasztalt silány munkakörülményeket mutatja be.
A munkásokkal készített interjúk és a bizonyítékul szolgáló bérkimutatások azt mutatják, hogy a szegénységi küszöb alatti bér fizetése továbbra is rendszerszintű problémát jelent a ruhaiparban, és gyakran mélyen rejtve marad az igen összetett és titkos beszállítói láncokon belül.
Az, hogy a ruhaipari óriások nem fizetnek tisztességes megélhetést biztosító bért munkásaiknak, valójában az átláthatóság hiányából fakad. Miközben ezek a cégek a fenntarthatóságról és az etikus előállításról papolnak, a színfalak mögött óriási energiákat mozgósítanak annak érdekében, hogy minél alacsonyabb bérezésű gazdaságokba helyezhessék ki a gyártási folyamatot – mutat rá a CCC.
Mértéktelen túlórázás, kusza bérezési rendszer
A helyszíni kutatás alapján a jelentés bemutatja azt a keserves küzdelmet, amit a munkások azért folytatnak, hogy legalább a létminimum alatti bérüket megkaphassák. A havi több mint 100 túlóra ellenére csak két olyan munkást találtak, akik tisztességes megélhetést biztosító bérnek megfelelő összeget vihetnek haza – de ők is csak azért, mert két állásuk van.
„Totálisan ki vagyok merülve. Napi 18 órát dolgozom. Sokan nem tudják teljesíteni a gyár által előirányzott termelési célt. Őket egyszerűen kirúgják.” (egy ruhagyári dolgozó Kínából)
A bérkimutatást a munkások annyira bonyolult formában kapják meg, hogy nehezen tudják értelmezni. Indiában és Indonéziában a munkások bérkimutatásai annyira átláthatatlanok, hogy a dolgozók sokszor nem értik, mi köze van ahhoz, amit végül kézhez kapnak.
Kizsákmányolt nők egy nőkre épülő iparágban
A kutatás – az alapvetően női munkások által működtetett iparágat vizsgálva – a nők és a férfiak közti fizetési különbségekre is kitér. Indiában például egy nő átlagfizetése egy férfi fizetésének 88%-a. Felmérésünk során egyetlen ruhacég sem szolgáltatott bizonyítékot vagy nyilvános információt a beszállítói láncáról a nők és férfiak közti bérkülönbséget illetően.
„Ami a gyárban történik, az jelenleg a gyárban is marad. Ennek pedig meg kell változnia, mert annak, hogy mi folyik a gyárban, komoly hatása van az emberek életére. A ruhaipari munkásoknak fizetett borzasztó alacsony bérek pedig elfogadhatatlanok. (Priscilla Robledo, Clean Clothes Campaign)
A ruhaipari óriásoknak és a gyártó országok kormányainak egyaránt sürgősen cselekedniük kell, hogy eleget tegyenek a Tiszta Ruha Kampány által előírt és a Fashion Checker weboldalán közzétett követeléseknek. Az átláthatóság növelése, tisztességes bér-számítás bevezetése a tisztességes megélhetést biztosító bér garantálása érdekében az iparág minden dolgozójának – ezeket a követeléseket támasztják alá a „Derítsünk fényt…” jelentés számadatai.
- A „Derítsünk fényt a divatiparban uralkodó kizsákmányolásra!” c. friss jelentés a Tiszta Ruha Kampány (Clean Clothes Campaign, CCC) Fashion Checker projektjének része, egy nagyobb kutatás összefoglalása.
- A FashionChecker a ruhaóriások állításai és a beszállítói láncaikban dolgozó munkások valós helyzete közötti éles ellentétre világít rá.
- A FashionChecker azt követeli, hogy a ruhaipari óriáscégek fizessék meg a tisztességes megélhetést biztosító bért a beszállítói láncuk dolgozóinak; az átláthatóság mellett érvel, amely döntő eszköz abban, hogy a munkások megkapják a tisztességes megélhetést biztosító bért, ami pedig alapvető emberi jog.
- A FashionChecker kampány hároméves projekt, amelyet az Európai Bizottság támogat és 17 CCC-partner vesz részt benne egyrészt európai országokból (Hollandia, Belgium, Németország, Ausztria, Horvátország, Finnország, Olaszország, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Svédország), másrészt Indonéziából, Kínából és Indiából.
A Tiszta Ruha Kampány (CCC) a ruhagyári dolgozók jobb munkakörülményeiért és jogaik betartatásáért küzd globális szinten. A CCC 15 európai országban szervez kampányt, világszerte 250 szervezet csatlakozott hozzá.
Készült a Clean Clothes Campaign kampány keretében; a projekt az Európai Unió finanszírozásában valósul meg. “Filling the Gap: Achieving Living Wages through improved transparency” “FILLING THE GAP” HUM/2018//404-124