A munkásokat permetezik a banánültetvényeken
A banán a nyugati világban a jólét alapköve, a gyermekükről gondoskodó szülők jóbarátja, nincs nélküle szupermarket vagy sarki zöldséges. A banán gyakran olcsóbb, mint a hazai gyümölcs; valódi árát a távoli ültetvényeken dolgozók fizetik meg. A permetszertől bűzlő ivóvíz szaga, a betegen született csecsemők, látáskárosult ültetvényi munkások hangja nem ér el a gyümölcspultig.
Míg korábban csak téli gyümölcsként emlegettük, az elmúlt néhány évtized alatt a banán hazánkban is egész évben elérhető, megkerülhetetlen gyümölccsé vált.
Tagadhatatlan előnye, hogy minden évszakban kapható, megbízhatóan egységes íze van, nem kell megmosni, kézzel hámozható, törhető, leve nem fröccsen, húsa a ruhán nem hagy nyomot. Egy szó, mint száz: „tökéletes” uzsonna, a gyümölcsvilág hamburgere.
Ennek megfelelően a banán a világ legkeresettebb gyümölcse: vásárlók milliárdjai a világon évente több mint 10 milliárd angol fontot (kb. 3600 milliárd forintot) költenek banánra. A rizs, a búza és a kukorica után a banán a legtöbbek által fogyasztott élelmiszer.
A banán számos latin-amerikai és karibi állam elsőszámú exportcikke. Ecuador exportbevételének 10%-a banánból származik, a törékeny dominikai gazdaság 60%-át a banántermesztés biztosítja – írja a babán- és ananásztermesztők jogaiért küzdő Bananalink brit nonprofit szervezet.
A banántermelő országokban a gyümölcs több mint 400 millió ember számára alapvető bevételi- és élelemforrás.
A nemzetközi banánkereskedelem 75%-a maroknyi, zömében amerikai, illetve multinacionális óriáscég (a Dole, a Del Monte, a Chiquita, a Fyffes és a Noboa) kezében összpontosul.
A folyamat legnagyobb hatalmú szereplői azonban mégsem ők, hanem a kiskereskedők, azaz a szupermarketek. A szupermarketek komoly profitra tesznek szert azzal, hogy fenntarthatatlanul alacsony árat fizetnek a közvetítőknek (ld. az ábrát).
Kinek mennyi jut a banán árából
Egy brit kimutatás szerint a banán ára a kenyér és a tej árához hasonlóan fontos mértékként szolgál az árérzékeny vásárlók számára annak megítélésében, hogy melyik szupermarketben érdemes vásárolni. Emiatt a banán alacsony ára az élelmiszeráruház-láncok sikerének záloga. És ők jól tudják ezt.
A hagyományos banánexportáló gazdaságok helyzetét új szereplők megjelenése is nehezíti. A világ két legnagyobb banántermesztője, India és Brazília együtt a világkereskedelem majd’ dupláját termesztik. Az itt termő banán nagy részét azonban országon belül el is fogyasztják.
A banánexportáló országok egy részében az eszközök széles skáláját bevető szakszervezet-ellenes banántermesztő lobbi munkája nyomán alacsony az érdekképviselet.
A legrosszabb körülmények között talán a guatemalai banánültetvények munkásai dolgoznak, a szakszervezeti aktivisták pedig fizikai erőszaknak vannak kitéve, nem ritkák a gyilkosságok sem.
Costa Ricában a banántársaságok az ő markukból evő üzemi bizottságokat hoztak létre ezzel lehetetlenítve el a valódi, alulról kezdeményezett szakszervezet kialakulását. Ezek a bizottságok készséggel írnak alá a bérekre és munkakörülményekre vonatkozó, a munkásokra nézve hátrányos következményekkel járó megállapodásokat, amelyeket az ültetvényesek kollektív megállapodásként lobogtathatnak a világ felé.
Permetezett munkások
Az 1970-es, 80-as években banánültetvényen dolgozni megbecsült munkának számított, a keresetek a többi mezőgazdasági munkához hasonlítva magasabbak voltak. Mára azonban a szupermarketek között véget nem érő árharc miatt a banán átvételi ára, s ezzel a termesztésére fordított költségek is fenntarthatatlanul alacsonyra süllyedtek.
A banánültetvényi munkások nagy része mára nem keres többet napi 400 forintnak megfelelő összegnél.
A monokultúrás termesztés következtében a növények érzékenyebbek a betegségekre. Az ültetvényeken a tökéletesen ép, egészséges gyümölcsök előállítása érdekében egyre több rovarirtó- és gombaölőszert használnak. És mivel a banántermesztés ma is élőmunka-igényes folyamat, az ültetvényeken sok a munkás. Így a gépek valójában a munkásokat (is) permetezik – olvasható a makefruitfair.org jelentésében.
Néhány országban, így Costa Ricában, törvény írja elő, hogy a munkások permetezéskor nem tartózkodhatnak a földeken, ám a törvényt a munkavezetők nem tartják be.
Mivel a munkások és családjaik barakkjai az ültetvényeken állnak, a rendszeres permetezés beborítja otthonaikat, szennyezi veteményes kertjeiket, ivóvizüket. A munkások a csomagoláskor, a gyümölcsök lemosásakor szennyeződött vizet is gyakran hasznosítják a ház körül. Amit a permetből nem marad sem az embereken, kunyhókon, sem a banánleveleken, az a talajba és onnan az élővizekbe kerül.
A vegyszerkoktél károsítja a szemet, depressziót, légzőszervi problémákat, bőrbetegséget, meddőséget, vetélést, rákot okoz.
A Costa Rica-i Nemzeti Egyetem kutatása szerint a banáncsomagoló üzemekben dolgozó asszonyok között az országos átlagnál kétszerte gyakoribb a leukémia, gyakrabban hoznak a világra sérült gyermeket.
Az ültetvényeken ritkán van orvos, s ha van is, munkáltatója érdekeit védve nem szívesen igazolja a betegség és a permetszerek közti összefüggést.
Hogy ezek után is tiszta gyümölcs-e a banán, hogy ilyen-e a tökéletes uzsonna – mindenki maga döntse el.
A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.
***
Hozzászólások
Aki evett már barackfáról őszibarackot az tudja, mekkora a különbség a boltban vett, és a fáról szüretelt között. Ugyanez igaz, csak még sokkal jobban. a banánra.
Sokkal egészségesebb, ha helyben termelt idénygyümölcsöt eszünk, mintha távoli országbelit nem a szezonjában. Kevesebb allergia lenne a világban, és a termelők is jobban járnának.
Naiv és rövidlátó cikk. Tényleg disznóság, ami folyik a világban, többek között banán ügyben IS, de erre nem az a megoldás, hogy akkor mától ne együnk banánt. Ilyet csak olyasvalaki szorgalmazhat, aki még nem járt a világnak az elmaradott részein, ahol az embereknek az az egyetlen életlehetősége, amit mi megalázónak és kizsákmányolásnak tartunk. Talán India erre az egyik legeklatánsabb példa, de Dél-Amerika egyes részein is ugyanez a helyzet. A világon sok mindent rendbe kéne tenni, ahogy ezt is, de nem az a megoldás, hogy függetlenítem magam tőlük. Ha nem ennénk banánt, az áruházláncokat, a kereskedőket és a közvetítőket nem is érintené a dolog, mert valami mást vennénk helyette. Az ültetvény tulajdonosai is mást kezdenének termelni. Akár olyasmit, ami kevésbé munkaigényes. Akárhogy is nézzük, egy ilyen bojkottot kizárólag azok szívnák meg akiket épp védeni akarnánk vele. Az ültetvényen dolgozó munkások és a családjaik éheznének, és nélkülöznének.
Vásárolj Bio banánt. és a probléma megoldódik!
Igazából nem értem én ezt... ha nem vesszük meg a banánt, akkor azok az országok tönkre mennek, ahol ez a fő exportcikk. Viszont ha megveszem, akkor pedig kizsákmányolják a munkásokat ... hozz jó döntést. Nesze semmi, fogd meg jól
Kedves olvasó/geosz!
Teljesen igazad van. bár azt nem értem, hogy hol látsz ellentmondást a véleményed és a cikk között. A szerző nem állította, hogy nélkülözhetetlen a banán, pont arra szeretne sarkallni, hogy tudatosan próbáljunk lemondani róla. Szerintem.
projektazonosító: FV-I-11-D-0007
pályázó szervezet: Tudatos Vásárlók Közhasznú Egyesülete
projektcím: TudatosVásárló.hu fogyasztóvédelmi magazin működtetése és
de jó próbálkozás volt az almás kitaláció...
Kedves Geosz!
Ugyanazt a cikket olvastuk?
:)
"A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg."
Erről az jut eszembe, hogy a pályázati pénzt a magyar alma népszerűsítésére adták.
Nem rossz.
Réka
Kedves Katalin!
Miért állítja be úgy, hogy mindenhol a világon nélkülözhetetlen és nem lehet élni banán nélkül?
Valahogy mégis sokunknak sikerült felnőni úgy, hogy nem kergettek bennünket a szüleink az asztal körül, ha nem ettük meg a napi banán adaqunkat.
A leírásából arra következtetek, hogy igencsak fital még, ha "banánnak" nevezi azt a selejtet, amit ma a "szupermarketekben" lehet kapni.
Érdekes módon, amíg csak karácsony környékén lehetett banánt kapni, akkor az még tényleg az volt.
Ez a baja az agymosott "fogyasztói" társadalonmnak, hogy sikeresen kiirtották belőlük a gondolkodás csíráját is és minden selejtet megvetetnek velük, mindezt úgy, hogy még a vásárlók törik magukat érte.
Köszönöm én nem kérek belőle, inkább megyek a piacra az évek óta ismerős, megbízható árushoz és adom a pénzem a biztos forrásból származó környékbeli termékre.
Üdv. geosz