Hétfő reggel az oviban. Míg a gyerek az öltözködéssel bíbelődik, a heti menüt böngészem. A péntekhez érve általában már elég komor az arckifejezésem: keksz, nutellás kenyér, mogyorókrémes croissant, csokoládé.

Visszarendezem vonásaimat, hogy az elköszönéshez járó puszit mosolygós anyától kapja a lányom, de kifelé menet eszembe jut, hogy nincs ez rendjén.

 

Menzahelyzet

Nincs rendjén, hogy az aprónép, akinek igyekszünk a lehető legjobbat nyújtani, és minél egészségesebben felnevelni, az oktatási intézményekben gyakran olyan ételeket is kap, amelyek nem éppen az „üdvözlendő” kategóriába tartoznak.

Pedig köztudott, hogy az egészséges táplálkozást minél kisebb korban kell kezdeni, hogy a gyermekkori elhízás mekkora gondot jelent (csak az EU-ban 14 millió túlsúlyos gyerek van.), és hogy a megszokás nagy „úr” az evés terén is.

Ennek fényében elgondolkodtató, miket majszolnak gyerekeink a menzákon óvodától az iskolás kor végéig: 11 év, heti 5 nap, napi 3 étkezés…  

 

Fő a fejünk

Melinda pár hónapja adta fiát oviba; azóta emészti magát azon, hogy 3 év fáradságos munkája a szeme láttára kezd semmivé válni. A kicsi születése óta nagy hangsúlyt fektet az egészséges ételek megkedveltetésére, de a menza hatására a gyerek étkezési szokásai kezdenek megváltozni, és ma már otthon is ádáz harc dúl gyümölcs kontra édesség terén.

Ágiék hasonló cipőben járnak, azzal a különbséggel, hogy náluk a még otthon lévő kistestvér is kezd makacskodni, mert mint minden másban, ebben is a nagyobbikat utánozza.

A táplálkozásra tudatosan odafigyelő szülők az óvoda megkezdésekor jobbára riadtan szembesülnek azzal a dilemmával, hogy gyermekeik étkezésében már nemcsak az otthoni irányvonalak érvényesülnek, hanem a menzán bevett szokások is.

 

Mesés tálalás

Az óvoda és az iskola az egészséges életmódra nevelés fontos színtere, ebből kiindulva tán nem nehéz a pedagógusokat meggyőzni a változtatásról.

Menza-kérdésben nyilván sokat számít a közétkeztetésre szánt anyagi ráfordítás. Tény, hogy kis összegből nem lehet reformkonyhát vezetni, de hogy nápolyi helyett gyümölcsöt kapjon a gyerek, az nem pénz kérdése.

A helyi szintű, közös cselekvés számos problémára megoldást hozhat. Sok a közösségi téren aktív, együttműködésre nyitott szülő és pedagógus; ebből a kombinációból pedig nagyszerű ötletek és megoldások születhetnek.

Van olyan óvoda, ahol szülői felvetésére beszélték meg, hogy nyers zöldségeket is bevonnak az étkezésbe. Mint az máshol is szokás, a tízórai gyümölcsöt itt is a szülők viszik a csoportoknak, így heti két alkalommal gyümölcs helyett zöldséget kapnak az ovisok.

A „Rágcsa-napok” először nem arattak osztatlan sikert a gyerekek körében, de az első hetekben vidám figurákként tálalt zöldségek megtették a magukét, és mára olyan apróságok is ropogtatják a nyers répát, borsót, céklakocát, akik ezekkel először hadilábon álltak.

A kicsik sokszor szívesebben kipróbálják az újat, ha azt társaiktól látják…

Az óvónők a kezdeti időszakban rá is segítettek a kezdeményezésre; foglalkozásokon, játékokban, mesékben rendszeresen felhozták a zöldség, gyümölcs témáját.

 

 

Kertészkedés kicsiknek, nagyoknak

Van, ahol tankert lendít a változás felé. Egy gondozandó veteményes jó alapot teremthet arra, hogy édesség helyett friss zöldség, gyümölcs kerüljön ingyen az asztalra, legyen szó óvodáról vagy iskoláról.

A tankert gondozásával járó értékre nevelés megfelelő „húzóerőt” jelenthet a pedagógusok számára egy ilyen program elindításához, főként, ha szülői segítség is akad hozzá. Így történt ez egy balatonkenesei oviban, ahol a gyerekek konyhakert gondozásába fogtak. A termést pedig ők eszik meg.

 

Játék, zöldség

Egy szombathelyi óvodában egy lelkes anyuka filczöldségeket , nyalókát és filcmuffint varrt az ovinak. A gyerekek körében népszerűek lettek az új játékok.

Ma már nemcsak napi rendszerességgel kapnak gyümölcsöt a gyerekek az óvónőktől, hanem turmixot is készítenek – tudtuk meg a filcjátékokat készítő szülőtől cikkünk megjelenése után. 

Néhány piaci séta a gyerekekkel, a zöldségek és gyümölcsök témájának beépítése a napi játékokba végül meghozták az eredményt: a kicsik ismerősként tekintettek a felszeletelve tálalt gyümölcsökre, és lassanként rendszeresen meg is ették.

Ha adott a gyerek javáért aktívan tenni akaró szülő és a hozzá hasonlóan gondolkodó pedagógus, akkor érdemes belekezdeni a helyi menza „gyümölcsösítésébe, zöldségesítésébe”.

 

Hogyan vegyük rá a gyereket a gyümölcs- és zöldségevésre?

• A kicsik sokszor szívesebben eszik felszeletelve a zöldséget, gyümölcsöt. Tegyünk minden nap egy tálon az asztalra nyers gyümölcs- és zöldségdarabokat. Ha látják, hamarabb megkívánják és elropogtatják a falatokat – ez érvényes a felnőttekre is.
• A jó példa ragadós, lássa a gyerek, hogy a szülők is ezt eszik!
• Séta közben is lehet aszalt vagy friss gyümölcsöt, zöldséget ropogtatni, a kicsik olyankor inkább a külső ingerekre figyelnek, nem arra, hogy mit is esznek.
• Szendvics, ropi, chips helyett vigyünk rendszeresen szeletelt gyümölcsöt, zöldséget a játszótérre is. Ha már egy gyerek eszi, a többi biztosan ki akarja próbálni! A másik étele mindig érdekesebb…
• Meséljünk a gyerekeknek kertről, zöldségekről, gyümölcsökről, így közelebb kerülnek hozzájuk.
• A gyümölcsöket, zöldségeket tálaljuk mókás formában, a gyerekek könnyebben falatoznak majd belőle.

 

Kép [cc] mindmegette.hu, bebitunderorszaga.hu

A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.

 

***