A nyugati világ a biokultúra, az ökologikus, környezettudatos gondolkodás elterjedésével párhuzamosan fedezte fel ismét – a 19. században még közismert – iskolai kiskerteket. Mára egyre nagyobb reneszánszát éli a gyerekek környezeti nevelése, oktatása. Ennek szerves része (lehet) az iskolai konyhakert is.

Nyugat-Európában ma nagy divatja van az iskolai konyhakerteknek, az ezekre épülő oktatási programoknak.

Magyarországon egyelőre csak lassan terjed, hogy az iskolák – már ahol erre lehetőség van – ismét hasznosítsák az előkerteket, udvarokat. Vagyis azokat tankertként bevonják az oktatásba, és ott a tanulók gyakorlati mezőgazdasági ismeretekre tehessenek szert, megismerjék a biogazdálkodás, kertészkedés, komposztálás alapjait. A kiskertek létrehozását egyes iskolák saját költségvetésükből próbálják megoldani, célzott pályázati támogatások nem igazán állnak rendelkezésre. Arról sajnos nincs információ, hogy hány ilyen iskolakert működik jelenleg az országban.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete által megkeresett néhány iskola példája viszont azt mutatja, hogy kellő elszántsággal nem lehetetlen a siker. A balatonberényi Harmónia Iskolát, a várpalotai Várkerti Iskolát és a fővárosi Teleki Blanka Általános Iskolát kérdeztük.

Ezek az intézmények a kertészeti ismereteken és az ökológiai hasznon kívül kiemelik a kertészkedés közösségépítő és személyiségfejlesztő hatását. Ugyanakkor sokszor nem egyértelmű magának a növénytermesztésnek a konkrét célja, felhasználási lehetősége. Mindezt nehezíti, hogy a jogszabályok zavaros tengerében kell halásznia annak, aki pontosan meg kívánja határozni, mit kezdhet és mit nem az iskolaudvaron megtermelt répával, káposztával.

 

Hogyan építsünk iskolai konyhakertet?

Az iskolai kiskertek telepítését, úgy tűnik, leginkább lelkes tanárok szorgalmazzák, akik akár a tananyaghoz kapcsolódó gyakorlati oktatás részeként, vagy tanórán kívüli önkéntes szakkörként viszik ki a gyerekeket a friss levegőre kertészkedni.

A Harmónia Iskolában a közösségformálás, csapatépítés jó eszközének tartják a kiskerteket, ahol a tanárok és a nebulók közösen tevékenykedhetnek, alkalmanként bevonva a helyi nyugdíjasokat is, akik a hagyományos kerti munkafolyamatokról, technikákról mesélnek.

A kerttel amúgy is rendelkező iskolákban nem túl nagy anyagi áldozat egy konyhakert létrehozása, de – ahogy a Harmónia mellett a várpalotai Várkerti Iskolában és a fővárosi Teleki Blanka Általános Iskolában is egyaránt vallják – fontos a tanárok és a diákok közös akarata, lelkesedése.

A leginkább tanári vagy szülői adományokból beszerzett szerszámok és vetőmagok mellett az üzemeltetés főkét hagyományos kalákában, az önkéntesség elvén működik.

Akár már egy 20-30 négyzetméteres kertben is megtermelhető pár olyan alapvető növény (paradicsom, répa, burgonya, uborka, borsó), amellyel a gyerekek már szívesen foglalkoznak, eredményes lehet termesztésük. De futtathatunk növényeket akár az iskola kerítésére is. A kertekkel bíbelődő tanárok szerint különösebb extra kiadás nélkül is sikeresek lehetnek, külön pályázati keret amúgy sem áll rendelkezésükre.

 

Egészséges étkezés és közösségfejlesztés

A gyerekek számára nagyon inspiráló lehet, hogy az általuk elültetett magból nem csak egy „elvont” termény kel ki, hanem abból közösen készíthető finom tízórai, uzsonna, „engedékenyebb” iskolákban akár ebéd is.

A saját terményeket, ha nem is az iskolai konyhán, de különböző foglalkozások keretében, esetleg az egészséges táplálkozásról szóló nyílt napon tálalják fel. A várpalotai Várkerti Iskolában például saját termesztésű alapanyagokat hasznosító hidegtálkészítő versenyeket is rendeznek.

A konyhakertek oktató funkciójuk mellett nagy szerepet játszhatnának az egészségesebb iskolai étkeztetés megalapozásában. Hiszen, mint arról aktuálisan éles cikkezgetés folyik, az ellátás általánosan nagyon rossz minőségű. Friss zöldséget és gyümölcsöt sok menzán nagyon ritkán tálalnak fel.

Pedig, ahogy a balatonberényi Harmónia Iskola és Óvoda teszi, saját kertből megoldható a tízóraihoz a saláta, krumpliból pedig zsírmentes ropogtatnivaló készíthető. Így kikerülhető az adalékanyagok (egy részének) felhasználása.

 

Egykor alapvető oktatási helyszín volt az iskolakert

Alig egy évszázada még az iskolák alapvető funkciójához tartozott a mezőgazdasági, így a gyakorlati kertészeti tudnivalók oktatása. Az iskolákhoz jó esetben tartozott egy kisebb-nagyobb veteményeskert. Ha erre nem volt mód, akkor a település faiskolájában vagy más gazdaságában szaktanár felügyelete mellett folyt a nebulók gyakorlati gazdálkodásra való okítása.

A falusi és egyes városi iskolák esetében még a XX. század első felében is oktatási rendelet írta elő konyhakertek felállítását. Ahol ez nem volt lehetséges, egy közeli területen kellett kijelölni a mezőgazdasági oktatás helyszínét.

Később, az urbanizációval a városi, majd legtöbb helyen a falusi kiskertek is lassan megszűntek. A természettudományi ismeretek visszaszorultak az osztálytermekbe, a gyakorlatból szinte csak a vattában csíráztatott bab nevelgetése maradt. Voltak ugyan helyszínek, ahol tanórán kívüli oktatás keretében, jóformán hobbiszinten folyt a veteményesek ápolása, de ez szakosodott iskolákon kívül nem képezte többé a kötelező tananyag részét.

 

Cikkünk második részében az iskolakertek jogi buktatóit és lehetőségeit vizsgáljuk.

Ha ismersz olyan iskolát, ahol sikerült konyhakertet kialakítani és működtetni, írd meg nekünk a tapasztalatokat a cikk alatt lévő kommentbe, vagy a szerk[kukac]tudatosvasarlo.hu címre! Utóbbiakat szívesen közzétesszük olvasói levélként.

 

Kép [cc] martinlabar

A cikk az SZMM támogatásával az “FV-I-10-B-0019 Tanácsadó irodák és klubok működtetése és fejlesztése” című pályázat keretében készült.