fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

A szupermarketek etikája: mit írnak az etikai kódexekben?

| Gulyás Emese

Ha már önszabályozás és etikai kódex, ismerjék meg a fogyasztók, hogy
mit vállalnak a kereskedelmi láncok – gondolta a Tudatos Vásárló, majd
nekilátott, hogy felkeresse a vállalatok képviselőit.

Az etikai kódexek a vállalatoknak a törvényekben lefektetett
normákon túlmutató, önkéntes vállalásait tartalmazzák. Bár több civil szervezet
szerint az önszabályozás és a kódexek csak újabb hivatkozási alapot nyújtanak
az engedékenyebb törvényi szabályozásért folytatott lobbinak, fontos eszközei
lehetnek a vállalatok számonkérésének és elszámoltathatóságának. A Tudatos
Vásárló 15 kereskedelmi lánctól kérte meg az etikai kódexét.

Három telefonos és megannyi e-mailes informálódás után,
másfél hónap alatt a megkeresett kereskedelmi láncoknak csupán a kétharmadát
sikerült nyilatkozatra bírni. A válaszadók közül egyedül egy szupermarketlánc,
az Auchan küldte el számunkra saját kódexét. A Lidl arról tájékoztatott, hogy
most dolgoznak a sajátjukon, a Cora képviselője meglepődve kérdezte: „Hogy
micsoda?”, majd mielőtt lecsapta volna a telefont, közölte: „a honlapunkon
rajta van, amit aláírtunk”. A honlapon azonban az aktuális akciókon és
céginformációkon kívül nincs más. A többiek közül azok, akik válaszra
méltattak, arról számoltak be, hogy „aláírták a központit”. Elhatároztuk hát,
hogy utánajárunk, mi is az a „központi”.

Az új kereskedelmi törvény etikai kódex készítésére kötelezi
a 100 milliárd forintot meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező
kereskedelmi vállalkozásokat. E kötelezettségnek vagy úgy tesznek eleget, hogy
saját kódex kidolgozásába fognak, vagy csatlakoznak valamelyik központi kezdeményezéshez.

 

A központi

Két központi etikai kódexet találtunk, az egyik a
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) kezdeményezésére
született, a másikat az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSz) dolgozta ki.

Bár sok a szövegszerű egyezés, a két kódex több ponton eltér
egymástól, például rögtön az aláírók körében: míg az FVM kódexéhez az
élelmiszer termékpálya bármely szereplője csatlakozhat, az OKSz a kereskedők
etikáját kívánja meghatározni. A sorok között olvasva kitűnik, hogy az FVM
kódexének nagyon fontos küldetése a magyar áruk piacának biztosítása. (Például
egyértelműen előnyben részesítik a hazai termékeket és szolgáltatásokat, míg az
OKSz csak azonos ár, minőség, mennyiség, választék esetén teszi ezt.)

Ezzel szemben a Kereskedelmi Szövetség dokumentuma kimondja,
hogy az „etikus kereskedő akkor teljesíti feladatát, ha értéket a piacnak
megfelelő áron nyújt, ezért törekszik a hatékony költséggazdálkodásra és
beszerzési költségei csökkentésére”, ezzel a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos, évtizedek óta
tartó vitában egyértelműen elfogadja azt az álláspontot, miszerint a vállalatok
elsődleges társadalmi felelőssége a profitszerzés.

Általánosságban elmondható, hogy mindkét kódexben dominálnak
azok a szabályok, amelyek az aláírók előnyeit, illetve az esetleges hátrányos
helyzetek elkerülését biztosítják: a legnagyobb hangsúllyal a vállalatok
közötti verseny etikusságát szabályozó kérdések szerepelnek. E pontok ismertetésére
nem térünk ki cikkünkben, inkább a tudatos vásárlók számára érdekesebb
szempontokról szólunk.

A környezet és az emberek
védelme
csak az OKSz kódexében jelenik meg. Meglehetősen progresszív
hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot az aláírók, amikor vállalják, hogy
előnyben részesítik az anyag- és energiatakarékos, a környezetet kímélő
termékeket és eljárásokat; megvalósítják az üzemi hulladékok szelektív
gyűjtését, lehetőségeikhez mérten elősegítik az újrahasznosítást; valamint
törekednek az újrahasznosítható csomagolóeszközök, reklámhordozók minél
szélesebb körű alkalmazására. Szintén a környezet védelmének szándéka köszön
vissza az OKSz kódexéből, amikor előírja, hogy a vásárlói kommunikációban célul
kitűzött magatartás nem állhat ellentétben az olyan társadalmi célokkal, mint
az energiaforrásokkal való takarékosság vagy az emberi környezet és egészség
védelme.

Szintén haladó szellemről tanúskodik az OKSz kódexében a tolerancia hangsúlyozása: az aláírók
törekednek az egyenlő bánásmódra az alkalmazottakkal, illetve a vevők nemzeti,
etnikai és vallási meggyőződéséből fakadó érzékenységének tiszteletben tartására.

A Kereskedelmi Szövetség kódexe törekszik annak a gyakran
előforduló fogyasztóvédelmi panasznak a megelőzésére is, hogy az akciósan
meghirdetett termékből a kereskedők gyakran csak nagyon alacsony készletet
tartanak, és előírja, hogy mindig megfelelő mennyiségű árualap álljon rendelkezésre
a meghirdetett akciókhoz. (Hasonló esetekért rendszeresen bírságol a Gazdasági
Versenyhivatal).

Gyakran róják fel a kereskedelmi láncoknak, hogy kegyetlen
árversenyük következményeit a termelőkre, gazdákra hárítják, végső soron pedig
a fogyasztók és a környezet is kárát látja. Valószínűleg e jelenség megelőzését
tűzi ki célul az FVM kódexének az a kitétele, miszerint az aláírók tartózkodnak
a termékek irreális áron történő forgalmazásától, különösen az idényjellegű
termékek szezon idején történő értékesítésekor.

 

Az FVM és az OKSz
etikai kódexe
az alábbi, kivonatos formában, a teljesség igénye nélkül
ismertetett kérdésekben közös álláspontot képvisel:

  • A reklámoknak a termék valós értékeit kell tükrözniük.
  • Pontos és hiteles tájékoztatást követel meg a termékekről,
    kedvezményekről, akciókról, amely követelményt az OKSz némileg kiegészítve így
    fogalmazza meg: megfelelő információkat kell kapniuk a vevőknek a tájékoztató
    anyagokból és a felkészített munkatársaktól.
  • A szokásostól jelentősen eltérő minőségű termékeket,
    különösen az imitátumokat és helyettesítő termékeket a fogyasztó számára jól
    látható módon elkülönítve forgalmazzák (lásd Frissföl, Tejital, Füstli és
    társaik).
  • Kiárusítás vagy leértékelés esetén közlik a fogyasztókkal a
    kiárusítás, illetve az engedményadás okát, ha az összefüggésben van az
    alapanyag minőségével vagy gyártási hibával, a termék minőségének csökkenésével.
  • Tilos a partnerek jó hírnevét sérteni vagy veszélyeztetni.
  • Nem érheti (hátrányos) megkülönböztetés az érdekvédelmi,
    társadalmi szervezetekhez stb. tartozó partnereket.
  • Nem írják elő partnereik részére, hogy bizonyos árukat,
    szolgáltatásokat vagy eszközöket harmadik személytől szerezzenek be. (Az OKSz
    kódexe szerint ez mégis megengedett, ha a minőségi és mennyiségi teljesítéshez
    vagy a határidők betartásához, illetve a hatékony működés miatt szükséges).
  • Nem etikus a partnerek szerződési szabadságának korlátozása
    (annak előírása, hogy azonos időszakra, adott termékre csak az illető piaci szereplőnek
    biztosítson akciót).
  • A partneri kapcsolatokat illetően tilos a munkatársak
    informális, személyes előnyök kikötésére irányuló magatartása.
  • Megismertetik, és érvényre juttatják az Etikai kódexet a
    munkatársakkal.
  • Törekszenek a termék és a termékre jellemző alapanyag
    származási országának feltüntetésére, a boltban történő termékkiszerelés esetén
    is.

 

Minden szabály annyit
ér, amennyire az érvényre juttatása biztosítható.
Az etikai kódexek
esetében – mint más ágazati kódexek példája is mutatja -, önkéntes
vállalásokról lévén szó, az előírások betartatása nehézkes. Sajnos az sem
könnyíti a helyzetet, hogy mindkét kódexben előfordul a határidők lezser
kezelése: találhatunk olyan „határidőket”, mint „minél gyorsabb”, „lehető
legrövidebb időn belül”.

Az aláírók közül történő kizáráson kívül egyik kódex sem igazán fogalmaz meg
szankciókat
. Az eljáró bizottságok felszólítják a vétkest az etikátlan
cselekvés abbahagyására, vagy eltiltják attól. De nem írnak arról, hogy mi
történik, ha a felszólításnak nincs foganatja. Ez már csak azért is érdekes
kérdés, mert a kódexek szerint nem indítanak etikai eljárást a már jogi
(bírósági, hatósági stb.) útra terelt ügyekben. Ugyanakkor kikötik, hogy a
bepanaszolt cselekvés és a panasz megtétele között legfeljebb 90 nap telhet el.
Így könnyen lehet, hogy a panaszosnak választania kell a jogi vagy az etikai
eljárás között, anélkül, hogy ez utóbbi esetben bármi garantálná a bepanaszolt
cselekedet szankcionálását. Az eljáró testületek intézkedéseket kezdeményezhetnek
a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál is.

Hatásos, Magyarországon szinte alig használt szankció
lehetne a nyilvánosság bevonása,
amelyet különböző módon old meg a két normagyűjtemény. Az eljáró testületek
ülései, a meghallgatások mindkét esetben zárt körűek, az eljárásban részt vevők
nem nyilatkozhatnak, sőt az OKSz kódexe még írásbeli titoktartási nyilatkozat
tételét is előírja. Az FVM eljáró bizottsága csak súlyosabb vagy ismétlődő
esetekben hozza nyilvánosságra az esetet, mérlegelve, mely kört érintően és
milyen módon. Azt azonban nem határozzák meg, hogy mi számít „súlyosabb”
esetnek. Az OKSz etikai döntnökei a dokumentum szerint nyilvánosságra hozzák
határozataikat a releváns szakmai kiadványokban, helyi vagy országos újságban,
rádióban és televízióban, az etikai ügy jellegétől és súlyától függően, az
elmarasztalt aláíró megnevezésének közlésével. A dőlt betűs kitétel ebben az
esetben is lehetővé teszi a nyilvánosság kizárását.

 

Az aláírók

Vámos György, az OKSz főtitkára úgy tájékoztatta a Tudatos
Vásárlót, hogy már kb. 20 kereskedelmi vállalat, beleértve „szinte az összes
hipermarketet”, aláírta az etikai kódexet, amely már hatályban van. Az aláírók
listája a technikai problémák kiküszöbölése után elérhető lesz a www.kereskedelmietikaikodex.hu-n.

Az Fölművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium többszöri
megkeresésünkre sem tudott tájékoztatást adni arról, hogy hol tart a kódex
elfogadása, mikortól lép hatályba a dokumentum, illetve, hogy kik az aláírói.

 

Mit tehetnek a
Tudatos Vásárlók?

De mihez kezdjen a vásárló az etikai kódexekkel azon túl,
hogy elismeri a nemes szándékot? A legfontosabb, hogy a fogyasztók megismerjék
a dokumentumokat, és számon kérjék a vállalatok, kereskedelmi láncok etikus
magatartását. A kódexek hivatkozási alapot nyújtanak: ha úgy véljük, hogy a
vállalatok nem tartják be az önmaguk által szabott (!) etikai elveket, szóvá
tehetjük ezt magánál a vállalatnál, a nyilvánosság előtt, vagy eljárást
kezdeményezhetünk a kódexek betartását felügyelő testületeknél.

Az OKSz-nél bármely érintett – így a fogyasztó is –
kezdeményezhet eljárást, ha előzetesen felvette a kapcsolatot az általa
sérelmesnek tartott tevékenységet folytató kereskedővel a helyzet rendezése
céljából. Az eljárás a természetes személy fogyasztók számára díjtalan. Az
FVM-nél csak az érintett aláírók kezdeményezhetnek eljárást, ha nem születik
megállapodás a problémás ügyben.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 10. számában.
Kép [cc] tizzie

 

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek