A színfalak mögött: A nejlonzacskó

A nejlonzacskó ma már szinte mindenhol megtalálható. Alacsony súlya, olcsósága, vízállósága hamar a háziasszonyok kedvencévé tette és a vásárlás sokaknak ma már szinte elképzelhetetlen nélküle. Ráadásul sok helyen már „ingyen” jár a vásárláshoz. Így nem csoda, ha elképesztő mennyiségű zacskót gyűjtünk be hétről hétre.
Mint annyi mindennek, a nejlonzacskó születési helye is az Egyesült Államok, itt kezdték el elsőként műanyag szatyrok forgalmazását a kenyér, szendvics és gyümölcsök csomagolásának megkönnyítésére, 1957-ben. A 60-as évekre aztán elterjedtek a szemeteszsákok is, de a nejlonszatyor igazi térhódítása az 1970-es évek közepére tehető. Az ekkor bevezetésre kerülő új és olcsó gyártási technológia arra késztette a boltokat és szupermarketeket, hogy a papírzacskót nejlonra cseréljék.

Több száz milliárd

A nejlonzacskó alapanyaga nyersolaj és gázok, valamint más petrolkémiai származékok, amelyeket a műanyaggyárakban polimerekké formálnak. Egy nejlonzacskó mindössze pár gramm, vastagsága sem haladja meg a néhány millimétert. A környezet szempontjából ez okozza a legnagyobb gondot: hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogy egy nejlonzacskó szinte ártalmatlan, és nem is vehető hulladékszámba. Pedig a zacskókat ma már nagyüzemben gyártják szerte a világon, és becslések szerint egy év alatt 4-5 trillió (1018) nejlonzacskó kerül forgalomba a bevásárlószatyroktól kezdve a szemetes zsákokig – legalábbis a Chemical Market Associates szerint. Ennek a mennyiségnek a 80 százaléka az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában kerül forgalomba. Csak az amerikaiak évente 100 milliárd nejlonzacskót dobnak ki a szemétbe, de a zacskók száma a fejlődő országokban is egyre több lesz. Az Ázsiában gyártott nejlonzacskók száma például már egy negyede a jómódú országokban használt szatyrok számának.

Előnyök, hátrányok

Az igaz, hogy a nejlonzacskó gyártása mintegy 20-40 százalékkal kevesebb energia és vízhasználatot követel, mint a papírzacskóé, és a légszennyezés is kisebb, sőt a műanyaggyártó cégek azt is szívesen hangoztatják, hogy a hulladéklerakók jelenlegi körülményei között a papírzsákok sem bomlanak le (ami így van, bár ha megfelelőek lennének a lerakók körülményei, a papír könnyen lebomlana, míg a nejlonzacskó soha). A legnagyobb baj azonban az, hogy a nejlonzacskók többsége el sem jut a lerakóig, hanem a szél segítségével szétszóródik szerte a világon. Kenyában például egyre több farmer és környezetvédő panaszkodik, hogy földek, kerítések, és a fák ágai is tele vannak nejlonzacskókkal, sőt sokszor a madarak torkából kell kiszedni az eldobott zacskókat. Több országban kampányok segítségével próbálják rávenni a lakosságot, hogy mindig kössenek csomót a zacskók fülére, hogy ne repüljenek el olyan könnyen. Írországban a nép már csak nemzeti lobogóként emlegeti a repkedő nejlonszatyrokat, Dél-Afrikában pedig „nemzeti virágnak” tekintik.

Félénk kezdeményezések

Néhány gyártó próbálkozott biológiailag lebomló műanyag zacskók bevezetésével, ezek jelenleg a piac alig 1 százalékát foglalják el, gyártásuk ugyanis jóval drágább, mint a polietilén zacskóké. Sikeres kezdeményezésnek számított, hogy az Ausztrál Oilmpiai játékok idején minden étel csomagolását biológiailag lebomló műanyagból készítették, így a csomagolás 76 százalékát tudták visszagyűjteni és komposztként újrahasznosítani.
Máshol is próbálnak küzdeni a nejlonszatyrok ellen. Van olyan hely, ahol például nejlonszatyor-mentes napot jelöltek ki. Banglades is igyekszik tiltani a műanyag zacskókat, mivel azok gyakran eltömítik a vízvezetékeket és szennyvízcsatornákat, ami dugulást és áradást okoz, és ennek következtében betegségeket terjeszt.
2002. januárjában a dél-afrikai kormány kampányt kezdeményezett, amelynek keretében arra szólították fel a gyártókat, hogy drágább, ámde tartósabb nejlonszatyrokat gyártsanak, mert úgy gondolták, akkor kevésbé fogják az emberek eldobni a szatyrokat. Az elgondolás működött, a drágább zacskókból ugyanis mintegy 90 százalékkal kevesebbet használtak az emberek. Írországban adót vetettek ki a nejlonszatyrokra, így 95 százalékkal csökkent a „szatyorhasználat”, így most több ország fontolgatja hasonló adó bevezetését.
Számos szupermarketben is láthatunk már olyan kezdeményezéseket, hogy nem ingyen, hanem jelentős összegért árulják a szatyrokat, vagy éppen tartós vászonszatyrokat kínálnak csökkentett áron. A legjobb megoldás persze az, ha viszünk magunkkal szatyrot a bevásárláshoz. Ennek a látszólag kis dolognak igen nagy környezeti hatása lehet.

A cikksorozatról

’A színfalak mögött’ sorozat mindennapos fogyasztási cikkeket mutat be a fogyasztók számára eddig ismeretlen oldalról. Bizonyos dolgok már annyira életünk részét képezik, hogy bele sem gondolunk, előállításuk és használatuk milyen hatással lehet környezetünkre – ezért vizsgáljuk meg őket nagyító alatt. A ’Színfalak mögött’ sorozat a State of the World 2004 (A világ helyzete 2004) című könyvben látott napvilágot, onnan ültettük át magyar nyelvre. A könyv 2004. áprilisában jelent meg magyar nyelven a Föld Napja Alapítvány gondozásában.

Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével.
Fordította: Kalas Györgyi