fbpx

Tarts velünk, legyél tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Jogharmonizáció, élelmiszer-biztonság

| Fogyasztóvédelem

Ez a cikk már 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Az élelmiszer-biztonság hatósági feladat. Évek óta erre készülünk, és az uniós csatlakozás időpontjáig kevesebb, mint három hónap van hátra, így indokolt áttekinteni az eddig megtett utat és a még előttünk álló feladatokat, különös tekintettel az élelmiszer-biztonságra.

Minden ország kormányzata arra törekszik, hogy állampolgárai számára jogbiztonságot teremtsen, és elvárja, hogy tiszteljék törvényeit. Külföldi állampolgárok is tisztában vannak azzal, hogy egy számukra idegen országban alkalmazkodniuk kell annak jogszabályaihoz, ahogy azt ők is megkövetelik saját országukban az idegenektől. Magyarország most olyan lépésre szánta el magát, mely egyesíti mindkét követelményt: belépni kíván az Európai Unió tagországai közé és átveszi annak joganyagát, az ún. közösségi jogszabályokat.

Egységes alapelvek

Az élelmiszerek piaci versenyképességét azok minőségével jellemezzük, összevetve az általában érvényes leírásokkal. Az első hazai élelmiszer-szabályozás – mely minden településre kiterjedt és több évtizedig érvényben volt – az Osztrák-Magyar Monarchia 1895. és 1896. évben hozott élelmiszer-törvénye megnevezést kapta. Ez egy soknyelvű piac egységes szabályozását szolgálta és jól töltötte be feladatát. A második világháború után 1976-ban készült új élelmiszertörvény, melyet 1988-ban átfogóan módosítottak.

1995-ben új elvek alapján új élelmiszer-törvényt alkottak, mely a fogyasztó védelmét és az áruk szabad kereskedelmét is kinyilvánította, ezzel is jelezve korszerűségét. A törvényekben leírt szándékok megvalósítását szolgálják a végrehajtási utasítások, rendeletek és más csatlakozó jogszabályi eszközök, melyek a hatóságok eljárási eszközei. Az élelmiszert vásárlók, a fogyasztók ritkán olvasnak jogszabályokat, többnyire beérik azzal, hogy a képviseletükben eljáró személyek által adott tájékoztatásokat meghallgatják, elfogadják.

Az élelmiszerlánc résztvevői (termelők, feldolgozók, kereskedők, fogyasztók) most azzal bízták meg az élelmiszer-szabályozás szakértőit, hogy vegyenek részt abban a munkában, mely a hazai eszközöket összeveti az unió rendszerével. Sokan már évek óta ismerik az unió élelmiszer-szabályozását, hiszen az EU tagországaiba szállítanak, adnak el magyar alapanyagokból készített termékeket. Ahogyan korábban a KGST élelmiszer-szabványait, úgy ma az EU élelmiszer-joganyagát ismerik és alkalmazzák – ha szükség van rá – a gyártás során, a kereskedelemben vagy fogyasztáskor. Eddig is elvégezték az elkerülhetetlen összevetést, most azonban ennél többről van szó: bizonyos joganyagot át kell venni a magyar élelmiszer-szabályozásba önállóan vagy a nemzeti joganyagba beépítve.

Közel tíz éve dolgozunk ezen a feladaton, kezdetben a hasonlóságra és megfelelésre törekedve, később már bizonyos esetekben jogszabályi megegyezést felmutatva. Konformitás és ekvivalencia: hosszú út vezetett odáig, hogy ma különbséget teszünk az EU joganyagában az irányelvek (direktívák) és a határozatok (dekrétumok), valamint a rendeletek között: az előbbieket beépítjük a nemzeti joganyagunkba, míg az utóbbit önálló EU-joganyagként adjuk majd ki 2004. május 1-je után, magyar nyelven. Néhány hónapja ezeket a korábban hozott EU-rendeleteket kivesszük a magyar joganyagból, holott csak pár éve építettük be őket, amikor még csak reméltük, hogy majd egykor EU-tagország leszünk. Az Európai Unió nem hoz törvényeket, ezeket rábízza a tagországokra, az EU beéri a Parlament és a Tanács által közösen hozott rendeletekkel.

Fő az egészség

Az élelmiszerek minőségét meghatározó jellemzők között több olyat találunk, mely nem a versenyképesség eszköze, hanem minden egyes termékre nézve egyformán lényeges, azok biztonságát határozza meg. Az élelmiszereket szennyező (és fertőző) anyagok jelenléte nem kerülhető el a forgalomba kerülő termékeknél, de törekednünk kell arra, hogy mennyiségük minél kevesebb legyen, és ne növekedjen (mikroorganizmusok esetében ne szaporodjon).

Nem mindegyik mikroorganizmus káros, mert mérgező anyagokat (toxinokat) termel, de még a jóindulatú tejsav- vagy ecetsav-baktériumok is tönkretehetik az élelmiszert vagy italt, ha nem vetünk gátat elszaporodásuknak és savtermelő tevékenységüknek. A szennyező anyagok a termőtalajból, a folyóvízből, de még a levegőből is eredhetnek, ezért mondjuk, hogy a környezetből származnak, annak ránk nézve veszélyes anyagait közvetítik.

Az élelmiszerekben található veszélyek lehetnek fizikai, kémiai vagy biológiai természetűek, ennek megfelelően más kockázatot jelentenek, és eltérő kockázatbecslési módszereket alkalmazhatunk meghatározásukra. A kockázat mértékét a veszély természetén túl a fogyasztott mennyiség is befolyásolja: bizonyos anyagokból túl keveset vagy túl sokat fogyasztunk, ezért jó lenne mindig tudni, hogy mit és mennyit célszerű napi adagként szervezetünkbe juttatni. Az alultápláltság (vitamin-és mikroelemhiány) és egyes élelmiszer-összetevők túlzott fogyasztása egyaránt káros lehet szervezetünkre, egyes szerveinkre. A kockázatbecslés a szakemberek feladata, és egyre több élelmiszeren jelennek meg olyan ajánlások, melyek (testsúlyra, életkorra számolva) megadják a napi ajánlott fogyasztási (beviteli) értékeket.

Az élelmiszer-biztonság elengedhetetlen része a minőségnek: nem hozható forgalomba olyan élelmiszer, mely egészségünknek kárt okoz, életvitelünket, munkaképességünket rossz irányba megváltoztatja.

Az élelmiszer-biztonság hatósági feladat: a fogyasztók bizalmát kell megnyernünk, amikor szavatoljuk, hogy szabályozott élelmiszer-fogyasztás esetén egészségünk nem szenved kárt az adott élelmiszer rendszeres vagy esetenkénti elfogyasztásakor. A biztonság egyre nagyobb szerepet játszik az élelmiszerek kiválasztásánál: a magyar fogyasztók 16 százaléka egészségtudatosan vásárol élelmiszereket.

Új hivatal

Az Európai Unió 2002-ben hozta létre az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatalt, melyet néhány hónapja hazánk is követett. A 06/2003. sz. kormányrendelet meghatározta az élelmiszer-biztonság hazai követelményeit és a hivatal feladatait. Az új intézmény két minisztérium (földművelésügyi és egészségügyi) közös irányításával (felügyeletével) kezdte meg működését 2003. július 1-jével, az első időszakban 25 fővel. A hivatal működését több tudományos-szakértői bizottság (panel) támogatja, ezek véleményére támaszkodva a Tudományos Tanács (melynek 16 tagja között 6 civil szervezet képviselői is megtalálhatók) javaslatot tesz a hivatal főigazgatójának egy adott ügyben intézkedés-re. A főigazgató nemcsak a hazai hatóságok felé tesz lépéseket, támaszkodik ügyintézésükre, de az EU illetékes intézményeit (Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság, Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal) is tájékoztatja.

forrás: Fogyasztóvédelem, 2003. október: Dr. Biács Péter, helyettes államtitkár, FVM

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek