Magyarországon a fogyasztás lassan ugyan növekszik, de nem több fejenként évi 4 kilónál. A legtöbb hal hagyományosan karácsonykor kerül a tányérokra. Ekkor történik a haleladás 40%-a. Legnépszerűbb az élő ponty és az afrikai harcsa.

Magyarországon nincs túlhalászat

A magyar törvények előírják a haltermelés, halgazdálkodás és a természetes ökoszisztémák összehangolását. A halállomány védelmét és a fenntarthatóságot is célul tűzik ki. Ennek és a nem túl nagy fogyasztókedvnek hála, hazánkban nem jellemző a túlhalászat, a fajok fenyegetettsége.  Az itthon forgalmazott édesvízi halak legnagyobb része hazai akvakultúrákból, azaz keltetőkből, és halgazdaságokból származik. A vadvizekből pedig általában csak az idényhalakat és azokat is korlátozott számban engedik kihalászni.

Hungarikum: a pontyok szenvednek

Az élőhal árusítások a karácsonyi szezonban jelentősek, az év többi részében elenyészők. A Fehérkereszt Állatvédő Liga már évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy az áruházakban, vásárcsarnokokban elhelyezett medencében úszkáló – vagy éppen megmoccanni alig bíró – halak tárolásának körülményei aggályosak. Az állatvédők szerint, ha élő halat veszünk, szenvedésének megrövidítésének érdekében kérjük a hal azonnali és gyors leölését.

Állatvédelem és halak

A jóformán hungarikumnak számító élőhal vásárok medencéire európai rendelkezés híján egyedül az FVM állatvédelmi szabályozásai vonatkoznak. Ezek előírják a minimális követelményeket: medenceméretet, megengedett halsűrűséget, oxigénellátást, vízhőmérsékletet, tisztítást, külső környezetet, a sérült és beteg halak eltávolítását.

Mit vegyünk?

Magyarországon igen sokszínű és alapvetően egészséges, jó minőségű a halállomány, tehát jó halért nem kell a (távoli) szomszédba mennünk. Igaz, beszerzésük nehézkesebb, hiszen a nagyáruházakat leginkább az import tengeri halak árasztják el, az éttermek nagy részében is sikkesebbnek számít ezeket felszolgálni, nem beszélve az állandó nyári képzavarról, a hazai vízpartok kedvelt rántott haláról a dél-amerikai vizekből származó hekkről.

Helyi hal a halastavaktól

Aki a ponyton kívül hazai halat kíván venni, leginkább az idényhalakból tud választani. Legbiztosabb forrásnak a halastavak és halkeltetők szomszédságában található lerakatok számítanak, itt nagy eséllyel a hely adottságainak megfelelő, természetes vagy körültekintő módon nevelt, friss halat kaphatunk, például pisztrángot, fogast vagy süllőt.

Piac és áruházláncok

A budapesti Nagyvásárcsarnokban ugyan néhány árus egész évben árusít élő hazai idényhalakat (ponty, amur, busa, harcsa, kárász, csuka), jégágyon tárolt hazai (a felsoroltakon kívül főleg pisztráng) és tengeri halakat szeletelve, filézve, valamint füstölt és csomagolt halakat. Néhány nagy forgalmú áruház rendelkezik külön halas pulttal, ahol leginkább már csak tengeri halakat, vagy – főleg idényszerűen – élő pontyot kaphatunk. Egyéb áruházláncokban inkább csak előre csomagolt fagyasztott és jóformán kizárólag tengeri halakhoz (tőkehal, lazac, hekk, pangasius) vagy norvég füstölt lazachoz juthatunk. A legelterjedtebb halkészítmény – a halat alig látott – vegyes halpépből készült fagyasztott halrudacskák.

Etikus halak

Ha nincs időnk, lehetőségünk a vidéket járni, vagy a kevés halszaküzlet egyikét megkeresni, több internetes áruház is kínál szezonális és friss hazai halakat. Jó évtizede már hazai halak is elnyerték a bio tanúsítványt, ezek beszerzési helyeit is érdemes az interneten keresni (www.biohal.hu, http://www.hhgrt.hu/, www.biobarlang.hu). Ha mégis tengeri halat vásárolunk, keressük a fenntartható halászatra vonatkozó tanúsítványt, helyenként elérhető néhány fenntarthatósági minősítésű (Marine Stewardship Council, MSC) fagyasztott haltermék.

Mérgező halak

Magyarországon a halfogyasztót is EU-s és hazai élelmiszer-higiéniai, állat-egészségügyi, állati eredetű élelmiszerek forgalmazására vonatkozó szabályozás, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv védi. Az élelmiszerbiztonsági szabályozás kitér a forgalomba nem hozható, mérgező halak családjára: (Tetraodontidae [Gömbhalfélék], Molidae [Holdhalfélék], Diodontidae [Sünhalfélék] és Canthigasteridae), valamint a biotoxinokat, például Ciguaterát vagy emberi egészségre veszélyes más toxinokat tartalmazó halászati termékekre. Vannak típusok, így a Ruvettus pretiosus (olajhal) és Lepidocybium flavobrunneum (vajhal), amik csak megfelelően feldolgozva, védőcsomagolásban és a káros emésztőszervi hatásokat elkerülendő megfelelő elkészítési útmutatóval kerülhetnek forgalomba.

Allergiaveszély

Túlhalászat és nemzetközi útmutatók

Szintén a tengeri halak esetében az egyik legnagyobb gond a világméretű túlhalászat, illetve a nem megfelelő – nagyarányú járulékos halveszteséggel járó – halászati eljárások. Ennek eredményeként egyes fajok fennmaradása veszélybe kerültek, mások túlszaporulata pedig veszélyezteti az adott ökoszisztémát. Azt, hogy mely területekről befogott, mesterséges telepeken vagy vadvizeken nevelkedő milyen haltípusok kerülnek fel a fogyasztásra nem ajánlottak listájára, nem egyszerű követni. Magyarországon ennek hagyománya nem lévén leginkább a nagy és etikus halfogyasztó országok – így Nagy-Britannia, a Skandináv államok vagy az Egyesült Államok – által kiadott aktuális listákat érdemes figyelni, arra pedig még kisebb az esély, hogy az ezeken szereplő, ajánlott halakat itthon beszerezhetjük.

A cikk a Földművelésügyi Minisztérium PTKF/467/2014-es számú Zöld Forrás pályázat keretében készült.