Az élelmiszer-önrendelkezés a fenntartható mezőgazdaságért küzdő nemzetközi mozgalom egyik központi követelése. Népek, államok vagy államszövetségek joga arra, hogy meghatározzák a saját mezőgazdasági és élelmezési politikájukat.

Az élelmiszer-önrendelkezés fogalmában benne foglaltatik:

• a lakosság élelmezésére irányuló helyi mezőgazdasági termelés előnyben részesítése;
• a parasztok és földnélküli vidéki lakosok termőföldhöz, vízhez, vetőmagokhoz és mezőgazdasági hitelhez jutásának biztosítása;
• a gazdák és parasztok joga arra, hogy élelmiszert termeljenek;
• a fogyasztók joga ahhoz, hogy eldöntsék, mit – azaz ki által és hogyan termelt élelmiszert akarnak fogyasztani;
• az államok joga arra, hogy megvédjék magukat a túl olcsó, saját mezőgazdasági ágazatukat veszélyeztető mezőgazdasági és élelmiszerimporttól.

Az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját a kis- és családi gazdaságokat tömörítő Via Campesina dogozta ki, és tette nyilvános vita tárgyává az 1996-os Élelmezési Világcsúcs (World Food Summit, WFS) alatt, mint a neoliberális politikával szembeni alternatívát. Azóta a koncepció a nemzetközi mezőgazdasági diskurzus meghatározó témája lett, még az ENSZ intézményekben is, különösen ami az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetet (FAO) illeti.

Az élelmiszer-önrendelkezés azzal a neoliberális politikával száll szembe, amely a lakosság élelmiszer-ellátásában, illetve az élelmiszer-biztonság megteremtésében a nemzetközi kereskedelmet helyezi előtérbe a helyi potenciálok kiaknázásával szemben. Ez a politika ugyanis egyáltalán nem járult hozzá az éhezés felszámolásához. Ellenkezőleg, amint a FAO is kimutatta, egyre kevésbé látszik teljesíthetőnek az 1996-os WFS legfőbb célkitűzése, azaz az éhezők számának 2015-re való megfelezése. (Ugyanakkor az ENSZ éhezéssel kapcsolatos Milleniumi Fejlesztési Célja még teljesülhet – ez ugyanis éhezők számával szemben az éhezők arányának 50%-os csökkentését tűzte ki célul 2015-ig.)

Egyes nagy multinacionális cégek és szuperhatalmak, valamint az olyan nemzetközi intézmények, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és a WTO igényei és céljai szerint alkalmazott neoliberális politika lehetővé tette a multinacionális nagyvállalatok számára, hogy ellenőrzésük alá vonják a globális élelmiszerpiacot, miközben megnövelte az országok mezőgazdasági importtól való függését. Tovább erősítette a mezőgazdaság iparosítását, amivel bolygónk genetikai, kulturális és természeti örökségét – végső soron egészségünket, jövőnket veszélyezteti.

Ráadásul a gazdag országok (különösen az Egyesült Államok és az EU) arra használják a mezőgazdasági támogatásokat, hogy a belső piacukon csökkentsék az agrárárakat, feleslegeiket pedig ún. dömping révén a világpiacra tuszkolják. Ez végzetes károkat okoz a családi gazdálkodásnak a fejlett és fejlődő országokban egyaránt. Az alacsony dömpingárak miatt a piacról kiszoruló gazdák százmilliói kényszerültek már eddig is arra, hogy felhagyjanak mezőgazdasági tevékenységükkel, hogy elhagyják eredeti lakóhelyüket, falujukat, országukat.

Az élelmiszer-önrendelkezési mozgalom nem általában kereskedelem-ellenes. A természeti különbségeken alapuló kereskedelmet elfogadja, de az exporttal szemben mindig a helyi és regionális forrásokon alapuló élelmiszerbiztonságot helyezi előtérbe. A fejlett és fejlődő országokban is a családi gazdaságokon alapuló mezőgazdaságot támogatja. Azt hangsúlyozza, hogy saját élelmiszer-önrendelkezésének és biztonságának érdekében az országoknak jogában kell állnia az importdömping elleni védekezés és saját mezőgazdaságuk támogatása, a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása, a környezet védelme, a mezőgazdasági termelés fenntartható formáinak fejlesztése, a helyi adottságok és kulturális hagyományok megőrzése.

A Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésért tavaly ősszel alakult a Magyar Leader Szövetség, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Védegylet részvételével, a fenntartható mezőgazdasági modellt támogató állampolgári tudatosság fejlesztése céljával. A Szövetség az élelmiszer-önrendelkezésért küzdő külföldi szervezetek, így a Via Campesina, az International NGO/CSO Planning Committee for Food Sovereignty és az Európai Élelmiszer-önrendelkezési Platform által képviselt elvek hazai szószólója.

A Szövetség 2008. március 19-i fórumán arra keresi a választ, hogy mit takar ez a kifejezés, és mit jelenthet ma Magyarországon.

További információ >>>