fbpx

| Szvetelszky Zsuzsanna

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Farsangi fogyasztás

Nem a szalagos fánk vagy a narancspuncs receptjeit tesszük közzé: a farsang ünnepéhez kapcsolódó, legújabbi keletű fogyasztói szokásokról lesz szó az alábbiakban.

A farsang az önfeledtség ünnepe: hogyan kerül a téma a tudatos vásárlóknak szóló magazinba? Mert a hajdan hetekig tartó mulatozás modern változatai – munkahelyi farsang, iskolai farsang, jelmezes házibulik – alkalmasak arra, hogy megfigyeljük a fogyasztói kultúra és a média hatását. Megszületett a „farsangi kínálat” fogalma, amely a vendéglők étlapján éppúgy tetten érhető, mint az utazási irodák hirdetéseiben – spanyol, velencei, Rio de Janeiro-i utak, vagy akár hazai, farsangi rendezvényekre szakosodott helyszínek reklámjaiban.

A színes életmód-magazinokban már az ünnep kezdetétől – a farsang hagyományosan vízkereszttől húshagyó keddig tart – sok hasznos tanácsot olvashatunk arról, milyen az idei farsangi smink-divat, melyek a legdivatosabb jelmezek, mit illik az asztalra tenni, ha magunk rendezünk odahaza álarcosbált. A gyerekesek – hát még a többgyerekesek – életét ilyenkor a jelmezvarrás, -beszerzés, az iskola farsangi büféjébe készítendő sütemény szép feladatai, költségei színesítik.

A jelmezek érdekessége, hogy – az evolúció törvényeinek engedelmeskedve – egyre inkább halnak ki a tradicionális álöltözetek: elvétve láthatunk királylányt, bohócot, tigrist, sőt űrhajósból is egyre kevesebb van. Két új típus hódít, és mindkettő szorosan kapcsolódik a vásárláshoz, a fogyasztáshoz: ezek pedig az úgynevezett márkajelmezek, valamint médiasztár-jelmezek. Az idei farsangon is sok kisgyerek öltözik gumimacinak és Darth Vadernek – vajon miért?

Arcaink és álarcaink megválasztása egyéniségünk, személyiségfejlődésünk függvénye is – egyben a kultúrtörténetről is árulkodik a jelmezválasztás divatja. Mágikus erővel ruházva fel a jelmezeket, valamelyest magunk is azzá akarunk válni, hacsak rövid időre is, mint amelyik figurának a ruháját magunkra öltjük. Mindeközben lehetőséget kapunk a maszktól, az álarctól önmagunk felszabadultabb megmutatására. Ahogy a kisfiúk apjuk kalapját, a kislányok anyjuk magassarkúját használják fel az azonosulásra, ugyanúgy az identifikáció egy bizonyos szintjéről dönt a farsangra készülődő gyerek is: chips legyen vagy született feleség?

Noha itt a reklám kerülése végett nem sorolhatjuk fel a legnépszerűbb jelmezötleteket, mégis meg kell jegyezni, hogy a chipsznek öltözött kicsi a jelmezét az adott márkanéven nevezi meg. Vagyis nem termékeknek öltöznek a gyerekek, hanem brandeknek, márkaneveknek. A gonddal összeállított öltözék ingyen reklámozza iskolai környezetben az adott terméket, szín- és formavilágában egyaránt, hiszen annál tökéletesebb a jelmez, minél hasonlatosabb az eredeti csomagoláshoz. Igen, ezek a jelmezek valójában a közösségi térbe kivetített csomagolások, ahol maga a teremben büszkén körbesétáló gyerek személye az üzenet: látod, ennyire felvállalom ezt a csokiszeletet!

Aki mégis hagyományos jelmezt választ, az egyre inkább ragaszkodik a készen kapható, valóban mutatós bolti álöltözékekhez. Az éjszakai jelmezvarrástól kimerült szülőket csak arra lehet biztatni, hogy gyermeke egyedi élménye felcserélhetetlen bármilyen gyönyörű, előregyártott jelmezzel – s ha elég kitartóak vagyunk, előbb-utóbb eljön az idő, amikor a kiskamasz maga készíti jelmezét.

A médiának, a kollektív tudatfölöttinek a szerepe és a hatása a böjt előtti (olaszul: carne-vale = hús, isten veled!, vagy a latinban: carne levamen = hústól való tartózkodás) vigalmi időszakban is tagadhatatlan. Míg hajdan ez a pár hét tél és tavasz szimbolikus küzdelméről szólt, ma Nizzából, Velencéből, Kölnből és Rio de Janeiróból közvetít a televízió: lássuk és jegyezzük meg jól, milyen az igazi farsangi mulatság! Ezek a gigantikus eseménysorozatok aztán inspiráló hatással vannak a kisebb helyi rendezvényekre is.

S hogy milyen szereplők leszünk, milyen jelmezbe bújunk, az az érvényes médiaikonok jelenlététől és eloszlásától függ. Gyermekkorom farsangjain a heavy metal zenekarok, James Onedin kapitány, Sandokan és Mon-Chi-Chi voltak a jelmezdivatok slágerei, gyermekeim óvodás- és kisiskoláskorában az ismert amerikai rajzfim-nagyhatalom figurái. Ma, a gyorsan változó médiatérből kiválasztott figurákat sokkal nehezebb azonosítani.

Ám tudni kell arról is, hogy – elsősorban az alternatív oktatási intézményekben – már hódít a tematikus farsang divatja: hol a „piac”, hol a „víz alatti világ”, hol a „vár” a hívó szó az egész iskola vagy az óvoda számára. A jelmezkészítés is improvizatív: a szülők csipkéket, gombokat, szövetdarabokat, szalagokat és egyéb jelmezkellékeket hordanak be az iskolába és az óvodába, ahol kosárban gyűlik a sok hozzávaló, és a farsang napján minden gyerek saját fantáziája segítségével válogat onnan, állítja össze jelmezét. Ami természetesen csak aznapra szól – ám miért is tartana tovább? Az álöltözék, legyen az dominó, busó vagy királyleány, csak rövid időre engedi a személyiségváltás izgalmait.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás