E 343 – Magnézium-foszfát

Egyéb elnevezések

foszfátok

Leírás

A magnézium-foszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Attól függően, hogy hány magnéziumatom van kötésben a molekulán, három változatot különböztetnek meg: monomagnézium-foszfát (E 334 i), dimagnézium-foszfát (E 334 ii) és trimagnézium-foszfát (E 334 iii).

Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A poralakú magnézium-foszfátok nagyon hatékonyan gátolják az élelmiszerek összetepadását, csomósodását, megkeményedését, ezért ezeket csomósodásgátlóként alkalmazzák.

Előállítás

A magnézium-foszfátokat magnézium-hidroxid segítségével foszforsavból állítják elő.

Használat

A magnézium-foszfátok használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a foszforsavra (E 338).

Többek között a következő élelmiszerekben találhatók meg:
• Tejpor és kávékrémpor (max. 2,5 g/kg ill. 30 g/kg)
• Desszertporok (max. 7 g/kg)
• Sütőporok (max. 20 g/kg)
• Porformájú élelmiszerek (max. 10 g/kg)
• Táplálékkiegészítők (mennyiségi korlátozás nélkül)

A magnézium-foszfátokat ezenkívül tűzoltó-porként is alkalmazzák.

A magnézium dúsításra is használható. Csak abban az esetben lehet az élelmiszert magnézium forrásként feltüntetni, ha annak minden 100 g-ja, vagy 100 ml-e legalább 56 mg magnéziumot tartalmaz.

Ha a termékben ennek a mennyiségnek legalább a kétszerese van akkor „magnéziumban gazdag" jelölés alkalmazható rá. Ezen mennyiségi feltételek teljesülése esetén, a rendeletben meghatározott egészségre vonatkozó állításokat a csomagoláson föl lehet tüntetni.

Ha valamely egyéb technológiai funkciója miatt alkalmazták, akkor magnézium-foszfátként kell jelölni az összetevők között.

Biztonság

A foszfátok veszélytelennek számítanak.

Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.

Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.