• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Segíts magadon!

2010.05.27. /
A budapesti Barát utcában fillérekért dőzsöl néhány szomszéd és a barátaik. Vesztergombi József borai több ezer forintokat kóstálnak a bortékák polcain – egy titkos társaság azonban jóval olcsóbban teríti őket az országban, a fogyasztók legnagyobb megelégedésére.

A Barát utcaiak pár évvel ezelőtt összebarátkoztak. A Barát utca egy százméternyi kis utca a hetedik kerületben, harmincas évekbeli házakkal, fákkal, madárfüttyel. A lakók egy építkezés miatt találtak egymásra: megpróbálták megakadályozni, hogy egy irodaház-menedzserpanel komplexumot építsenek a szomszédjukban. Az építkezést megállítani nem sikerült, viszont a környékbeliek megismerkedtek egymással, évről évre utcabált rendeznek, és ilyen-olyan apropóval időnként találkoznak néhány pohár jó borra. Na de a bor...

 

A minőséget meg kell fizetni

Mostanában már az éjjel-nappalik polcain is megjelentek az új, divatos termelők kiváló minőségű borai - csak még az olcsó és jó bort nem találták ki. Ha az embernek nincs palackonként legalább ezer forintja, akkor nem kap tisztességes bort. Márpedig nagyon sok embernek nincs. Eközben pedig vannak szőlősgazdák, borászok, akik évről évre inkább elajándékozzák a termésüket, amelyet nevetséges áron akarnak tőlük átvenni a forgalmazók. Eddig nem túl vidám a kép.

Egy szekszárdi borász páros inkább a barátaira hagyatkozott. Régi nagy név Szekszárdon a Vesztergombi családé. Vesztergombi József hosszú ideig a testvérével, Ferenccel együtt készített kiváló borokat, 1999-ben azonban a feleségével, Schiller Ilonával saját pincét indítottak: ők készítik a Remete borokat, amelyekről azóta is csak a legjobbakat szokás mondani.

Vesztergombiról azt hallani, igényes ember, aki nem adja el akárkinek a borát. Elvárásokat támaszt a kereskedőkkel szemben: „Ismerje a bort, ismerje a szőlőt, ismerje a termelőjét, ismerje a fogyasztót. Ilyen a jó kereskedő." Ilyenformán tehát komolyan kell vennünk mindenkit, akinél Remete palackokat találunk. Nem is gyakori jelenség, hogy szembejön egy üveg valahol. De tévedés ne essék: nem csak szakboltokban történhet meg velünk ilyesmi.

 

Meg kell fizetni?

„Egy régi baráti társaság vagyunk, akik Józsi borait eljuttatjuk másokhoz. A barátunknak akarunk ezzel segíteni" - mondja Kovács András, akin keresztül a Barát utcaiak is veszik a Remete borokat. Havonta egyszer begyűjti az igényeket, és elhozza, szétosztja mindazt, amiket a barátai, ismerősei kérnek tőle. Ő nem keres rajta: azért csinálja, mert szereti a bort, meg szereti a borászt. Vesztergombi forgalmának számottevő részét így terítik az országban.

András hangsúlyozza: „Teljesen legális a forgalom. A bor jövedéki termék, nem is lehetne kéz alatt eladni." Ennek megfelelően mindenki áfás számlával kapja meg a havi adagját. Több Barát utcai összefogott: egy építész hozza el az autóján a borokat Andrástól, és egy másik párhoz csenget be a többi szomszéd a maga palackjaiért.

A vendégek, akikkel megkóstoltatják a Remete borokat, maguk is bejelentkeztek a rendelésekbe, és van, aki a tizenhetedik kerületből is eljön a néhány palackjáért. Ilyen Konok Péter történész, aki a belvárosban jártában-keltében néha beugrik. Ő is, az itteni barátai is elfoglalt emberek, nem volna idejük csak úgy találkozni, de ilyenkor, mikor Péter átveszi a borokat, valahogy mégis mindig akad fél óra egy pohár mellett, hogy megtárgyalják, mi minden történt a legutóbbi rendelés óta.

 

Az ingyenmunka haszna

Az utcabeliek nem keresnek pénzt az elosztáson, mégis sok mindent nyernek. A legfontosabb, hogy kiváló minőségű bort kapnak hihetetlenül olcsón. Úgy szervezték meg a beszerzést, hogy eloszlik a munka, és mindenki annyit végez, amennyi nem terheli meg.

Legtöbbször Remete Cuvée-t kérnek, amely másfél literes palackokban érkezik. Ez az úgynevezett gasztronómiai kiszerelés, és egyenként 800, azaz nyolcszáz forintot kóstálnak. Tehát olcsóbbak, mint a kisközérti kocsisborok. Van literenként négyszáz forintért kannás kiszerelés is, de nem kannás a minősége. A hagyományos hétdecis palackok már többe kerülnek, de áraik így is messze elmaradnak a boltiaktól.

 

Mitől ilyen olcsó?

A legdrágább kincs az idő: ha az ember szabadidőt tud fordítani valamire, azzal megtakarítja mások munkaidejének a költségét. Sokat spórolhatunk, ha magunk is kivesszük a részünket a beszerzésből. Megtakaríthatjuk a kereskedők, a közvetítők hasznát. Hiszen minden közbeeső láncszem, aki a kereskedelemben közvetíti az árut, érthető módon maga is keresni akar rajta. Vannak boltok, amelyek polcpénzt kérnek: ezt annak kell fizetnie, aki szeretné, hogy az áruja kint legyen a bolt polcain. Ez termékfajtánként akár egymillió forint is lehet - ilyen kiadásokat a kistermelők, kisfeldolgozók nem engedhetnek meg maguknak.

Ezen felül jönnek még a szállítás költségei, amelyek viszont sokszor felesleges tiszteletkörökből állnak. A nagykereskedelmi forgalomban gyakori, hogy egy Kiskőrösön termett paprikát először elszállítanak valahova Budapest környékére, egy logisztikai központba vagy nagybani piacra, aztán visszaautózzák a Kiskunságba egy szupermarketnek. Ezt a környezetszennyező és értelmetlen szállítást a termelő és a fogyasztó fizeti meg: a termelőtől nyomott áron vásárolják fel a portékáját, a fogyasztó pedig az árba beépítve fizeti meg a szállítást. És végül mindannyian együtt szívják a benzingőzt. Ugyanez a központi elosztási logika felelős azért is, hogy a kistermelők, kis mennyiséget előállítók portékái nem vagy csak méltánytalanul alacsony áron juthatnak kivitelre vagy kerülhetnek akár Magyarországon belül is egy másik régióba.

A nagy tömeget mozgató, hosszú utakon való szállítás sokkal több csomagolást is igényel. A boltokba szállított göngyölegek nagy részét aztán kidobják. Ezzel szemben Vesztergombi borospalackjait, de még a kartondobozokat is összegyűjtik, és újra felhasználásra kerülnek. Megspórolják a göngyölegeket, és óvják a környezetet. Végül pedig ott vannak a kereskedelmi hálózatok költségei: a boltok működési költségei, az alkalmazottak bére, a géppark. Ezeknek a költségét is ki kell nyerni a forgalmazott termékek árréséből.

 

Nyerő helyzet

A közvetlen kereskedelem ezeket az állomásokat és tételeket mind átugorja. Emberek önként, a saját hasznukra vállalják, hogy felveszik egymással a kapcsolatot, tisztázzák a körülményeket, megszervezik az átadást - és ezzel megtakarítják a közbeeső költségeket. A termelő és a vásárló egyaránt jól jár. A termelő ugyanis jobb árat kap a portékájáért, mintha nagykereskedőnek adná el, és nincs kiszolgáltatva felvásárlói láncolatoknak, a fogyasztó pedig jó áron kap jó minőséget, ellenőrizhető forrásból. Mindezek tetejébe a vásárlásával biztosítja a termék fennmaradását, és segíti a termelőt abban, hogy biztos megélhetéshez jusson.

A közvetlen kereskedelem logikája épp a fordítottja a nagyvállalati működésmódnak: minél többen, minél több forrásból, minél önállóbban intézzük a beszerzéseinket, annál jobban járunk vele. A Barát utcaiak és a barátaik összeismerkedtek egymással, és összetartó kis közösséggé formálódtak. Ezzel egyúttal megszelídítik a városi létet, és élhetőbbé teszik a környezetüket.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 16. számában. 

Kép [cc] lmv



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében