Hogy a szex mocskos dolog, az nem is
kérdéses: elég, ha a hálószobában keletkező hulladék mennyiségére és minőségére
gondolunk: óvszerek és tablettacsomagolások, masszázs-olajok üvegei,
töménytelen papírzsebkendő és szárazelem végzi a szemetesben. Az
ökopesszimisták szerint természetesen innen sincs kiút, környezetvédelmi
szempontból makulátlannak legfeljebb egy eldugott hegyi kolostor lakóinak a
nemi élete tekinthető. Ezzel szemben a Greenpeace honlapja ekképpen biztat:
“Lehetsz bombázó az ágyban anélkül, hogy leharcolnád a Földet.” Ahogy
az ökológiai katasztrófa a klímaváltozás képében már az ajtón kopogtat, a
fenntarthatóság eszméje kategorikus imperatívuszként próbál a hálószobában is
változásra ösztökélni.

A treehuger.com, kanadai életmódmagazin szerint már a partner kiválasztásánál be kell keményítenünk. Siránkozhatunk, ha
az egyéb szempontból ideálisnak tűnő partner igazi Földanya-szomorítóként
benzinfaló autóval jár, vígan szemetel, csak épp nem érdemes. Mert ugye, mit
lehet tenni? Próbáljuk meg fáradságot nem kímélve átnevelni? Csupán háljunk
vele, és vágjunk hozzá jó arcot, ha két nejlonba csomagolt süteménnyel próbál a
reggelinél kedveskedni? Felejtsük el, hajtsunk a Zöld Szeretőre! Ökopasikkal és
ökocsajokkal főleg biopiacokon, kerékpáros-felvonuláson, tüntetéseken vagy
erdőtakarítások alkalmával találkozhatunk, a legalaposabban azonban fához
láncolt állapotukban szemrevételezhetjük őket. Ne aggódjunk: igaz, hogy sok
zöld még ma is zabolátlanul természetesnek ható külsővel szaladgál, de ez nem
azt jelenti, hogy a legtöbben ne ápolnák legalább a hajukat és a szőrzetüket.
Ha egyébként az életmódváltást mi magunk a testápolásnál szeretnénk elkezdeni,
jó, ha tudjuk, hogy a gyantázás például erőforrás-pazarló módszernek számít, és
hosszú távon költséges, szemben a lézeres, elektrolízises eljárással, amely néhány
kezelés után többé-kevésbé végleges eredményt biztosít.

Nyilván az sem mindegy, hogy
választottunknak milyen ajándékkal kedveskedünk. Fair trade csoki, egy palack
biovörösbor sokkal zöldebb gesztus, mint ha hóvirágot, multi által gyártott
pralinét, ne adj’ isten, fémdobozos sört erőltetnénk kedvesünk kezébe. Ha
azonban magunkat is meg akarjuk lepni, vegyünk mutatós ökofehérneműt. Az
interneten megrendelhetünk ultraszexi, pikánsan sikkes, ugyanakkor
természetbarát termékeket: organikus gyapjúból, kenderből, bambuszból és egyéb
megújuló anyagokból készült holmik sora várja, hogy magunkra öltsük őket.

A ruha lekerülésével jön a lényeg –
innentől spórolhatunk igazán az erőforrásokkal! Aki komolyan veszi magát,
partnerével együtt zuhanyozik, és ha a tus alatt összegabalyodnak, nem folyatja feleslegesen a vizet, hanem átmegy a hálószobába. A szerelmi
fészket sem muszáj izzadásig felfűteni. A randevú előtti kerékpározás nemcsak
testhőmérsékletünket emeli, de kellemes és kívánatos vérbőséget is okoz. Az
aktus során a legtöbbünk kimelegszik, így semmi akadálya, hogy alvás előtt
lejjebb vegyük a fűtést, csökkentve a ránk eső szén-dioxid-kibocsátást. Ebben a
kontextusban a gyertyafényes vacsora nem csupán a romantika közhelyes eszköze,
a villanyoltás pedig kötelező gyakorlat. “Aki mindenképp látni akarja
partnerét, szeretkezzék napközben” – tanácsolja egy keményvonalas amerikai
zöld szervezet honlapja. Aki pedig a pamlag helyett saját kertjét választja,
legyen olyan jó magához és a természethez, hogy bio-permetezőszerekkel kezeli a
fákat, amelyeknek később nekidől.

A legtöbb boltban kapható szexuális
segédeszköz tartalmaz egy ftalát nevű anyagot, amelyet a PVC (amely többek
szerint belsőleg történő felhasználás esetén dioxintartalma miatt önmagában is
ártalmas lehet) puhítására használnak. Hogy ez mennyire káros az egészségre,
azon még vitáznak a szakértők, mindenesetre az EU 2004-ben megtiltotta, hogy a
ftalátokat gyerekjátékokban is használják. Az ökológiai elővigyázatosság
alapelvét követve keressük inkább az üvegből, fémből, szilikonból, bőrből vagy
kemény műanyagból készült eszközöket, esetleg használjunk hozzájuk óvszert.
Elektromos játékszerbe nyilván tölthető elemet tegyünk, de ma már beruházhatunk
napenergiával, félhomályban is töltődő berendezésre is. Általános zöld alapelv,
hogy inkább költsünk az elején inkább egy kicsit többet, hogy aztán ne kelljen
pazarolnunk. Legyen szó fehérneműről vagy szexuális játékszerről, a minőségi
holmi tovább tart és rendszerint reparálható. A gumibabán esett szúrt vagy vágott
seb például kerékpáros foltozószettel remekül orvosolható.

Számos pletyka kering arról, hogy az amúgy
kisebb ökológiai lábnyommal rendelkező vegetáriánusok szerelmi nedve
ízletesebb, mint húsevő vetélytársaiké, feltéve, hogy nem fokhagymán vagy
spárgán élnek. Ha egy ígéretes randevú előtt netán átállunk vega diétára, nem
sokat kockáztatunk: ha a kísérlet nem is sikerül, legalább egy ideig
harmóniában éltünk az állatvilággal, a vegák pedig állítólag nem csak a
sportpályán kitartóbbak. A szerelmi étvágy és teljesítőképesség fokozására
sokan tengeri élőlényeket fogyasztanak, ami óceánjaink állapotát tekintve
aligha helyénvaló. Ha már mindenáron valamilyen afrodiziákummal akarunk élni –
de tartunk a mesterséges ajzószerektől -, rendeljünk a világhálóról az amazóniai
őserdőkben fenntartható módon termelt, a helyi faluközösségeket gyarapító
guaranát vagy cajut.

Ha zöld szemszögből is biztonságosan
szeretnénk védekezni, felejtsük el a poliuretánból előállított, nem lebomló
óvszert. A zöld szex úttörőit manapság az foglalkoztatja, hogy a latexból
készült gumi tökéletesen lebomlik-e, és vajon a hozzáadott adalékanyagok, a
síkosító ezt mennyiben módosítják. A vegák jobb, ha tudják, hogy a latex ugyan
növényi alapanyagból készül, de tejfehérjét (kazeint) is kevernek hozzá. A
báránybőrből készült óvszert az állatvédők is nyilván messziről elkerülik,
pedig egyébként egy az egyben lebomlik, ám sajnálatos módon a nemi
betegségektől nem véd meg. A használt guminak a szakértők egybecsengő véleménye
szerint a szemétlerakóban a helye, ne húzzuk le a vécén, mert eltömítheti a
csöveket és árt a vizeknek. Az újrahasznosítást a jelek szerint egyetlen
ökofundi honlap sem támogatja.

A születésszabályozás pedig olyan terep,
ahol az ökológiai szempontoknál fontosabbnak kell lenniük a családtervezéssel
kapcsolatos terveknek és az egészség védelmének. Orvosi felügyelet mellett
azért ezen is zöldíthetünk. Az óvszert kevesebb csomagolóanyagot tartalmazó,
nagy darabszámú kiszerelésben kell beszereznünk. A tabletta kiváltja a gumit,
bár a szedésekor a vizelettel az élővilágba távozó hormonok környezetkárosító
hatását egyre nagyobb aggodalom kíséri. A spirál ugyan környezetbarát, de a
nőgyógyászok csak azoknak ajánlják, akik már túl vannak az első szülésen.
Állandó partnerek között a legzöldebb védekezés minden bizonnyal a
coitus interruptus módszere volna, ha nem lenne olyan notóriusan
megbízhatatlan. Gondoljunk csak az ökológiai szempontból teljességgel
beláthatatlan káros következményekre: elég egy kis baleset és újabb fogyasztó
születik!

Megjelent a Magyar Narancs 2007. március
29-i számában. Közzétéve a szerző engedélyével.