• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Lúgosítás: divat vagy tudomány?

2012.02.13. /

Nagy divat manapság a lúgosítás, viszont sokszor szkeptikus hangokat is hallani. Nem tisztünk rendet vágni a vitában, inkább összeszedtünk néhány gyakran hangoztatott érvet és ellenérvet. Az viszont biztos, hogy nem teszünk rosszat magunknak, ha sok friss zöldség és gyümölcs kerül az étrendünkbe.

A Louis Pasteur művein alapuló biológia arra az elképzelésre épül, hogy a betegségek többnyire olyan kórokozóktól erednek, amelyek kívülről támadják meg a szervezetet. Robert O. Young, a pH csoda könyvsorozat szerzője (bár a szerző tudományos elismertségével kapcsolatban megoszlanak a nézetek, jelen cikkünkben mégis az ő elméletére hivatkozunk, mivel számos könyve jelent meg, így a témával foglalkozók számára elkerülhetetlen, hogy találkozzanak az írásaival. Szerk) viszont úgy gondolja, hogy ha a test sav-bázis aránya egyensúlyban van, a kórokozók nem képesek megtelepedni. Az általa felállított elmélet szerint a legtöbb betegség oka a test elsavasodása. Véleménye szerint az egészség szempontjából fontos, hogy a szervezet pH-ja 7,3 legyen. Szerinte a szervezet legfőbb célja, hogy biztosítsa ennek az értéknek az állandóságát.

A sav-bázis egyensúly azonban nagyon törékeny rendszer, amelyet Young szerint számtalan tényező befolyásol, pl. nem megfelelő étrend (túl sok savasító étel fogyasztása), környezeti hatások (légszennyezés, ivóvíz állapota), stressz stb. Abban az esetben, ha a szervezet nem képes felvenni a harcot ezekkel, az egyensúly felborul, a test elsavasodik.

Az elsavasodás tüneteit könnyen felismerhetjük: száraz bőr, izomláz, fáradékonyság, emésztési zavarok, depresszió, csontritkulás, magas vérnyomás, cukorbetegség, rák stb.

 

A hagyományos orvoslás és a sav-bázis egyensúly

A fentiekkel ellentétben a nyugati orvoslás szerint a szervezet sav-bázis egyensúlya mindaddig fennáll, amíg valamilyen komoly betegség nem lép fel a szervezetben, pl. súlyos cukorbetegség, különböző vese- és légzőszervi megbetegedések.

Vagyis az egészséges szervezetben a pH folyamatosan kiegyenlítődik, és nincs szükség külső beavatkozásra, ugyanis a test anyagcseréjével (emésztési és kiválasztási folyamataival) védekezik az elsavasodás ellen, ez pedig elegendő a szervezet számára.

Egyes szakértők szerint elképzelhető, hogy léteznek olyan finom módszerek, amelyekkel a sav-bázis egyensúly valamelyest befolyásolható, azonban ennek csak a súlyos, krónikus betegségek esetén van jelentősége.

A hagyományos orvoslás szerint a szervezet több módszert használ a sav-bázis egyensúly fenntartására (a vér pH értéke normálisan 7,3-7,45), mivel már kis eltérés is jelentősen befolyásolhatja sok szerv működését.

Az egyik lehetőség a vér pH-értékének befolyásolására a szén-dioxid kibocsátása a tüdőn keresztül. (Az enyhén savas szén-dioxid a – sejtek számára nélkülözhetetlen – oxigén anyagcseréjének mellékterméke, a véráramba ürül. A vér elszállítja a tüdőkhöz, ahol kilélegezzük. Ha a szén-dioxid felgyűlik a vérben, a vér pH-értéke csökken. A kilélegzett szén-dioxid mennyiségét az agy a lélegzetvételek gyakoriságával és mélységével szabályozza.)

A sav- és a lúgfelesleg kiürítésével a vesék is képesek befolyásolni a vér pH-értékét.

A sav-bázis egyensúly rendellenességei az acidózis és az alkalózis. Acidózisról (savasodás) akkor beszélünk, ha a vér pH-ja 7,3 alatti. Ez csak extrém súlyos betegségek esetén alakul ki.

Alkalóziskor a vér pH értéke 7,5 fölé emelkedik. Ez is csak extrém esetben szokott előfordulni: túlzott intenzív és gyors belégzés (hisztériás roham, nagy fájdalom, sokk) esetén, vagy nagy mennyiségű savvesztéskor és lúgos anyag elfogyasztásakor.

 

A táplálkozás és a szervezet sav-bázis egyensúlya

Young egyik, talán legismertebb elmélete a túlsúly okával kapcsolatos: a zsír nem más, mint a test válasza egy veszélyesen túlsavasodott állapotra. Elmélete szerint a test zsírsejteket hoz létre, hogy azok elszállítsák a savakat a létfontosságú szervektől, azért, hogy ezek ne okozzanak problémát a szervezetben.

Ugyancsak hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő életmód (dohányzás, kevés mozgás, túlzott fogyókúra, stressz), az egészségtelen, kiegyensúlyozatlan táplálkozás (tartósított élelmiszerek, túlzott hús-, kávé-, alkohol-, és az elégtelen zöldség- és gyümölcsfogyasztás), valamint a nagymértékű fizikai terhelés és a különböző megbetegedések mind-mind hozzájárulnak a szervezet elsavasodásához.

 

Kétségek

A lúgosítással kapcsolatban a hagyományos orvoslás viszont azt vallja, hogy a lúgosító étrend hasznáról egyelőre nagy esetszámú orvosi vizsgálat nem áll rendelkezésre, tehát még nem nyert orvosi értelemben bizonyítást vagy cáfolatot.

Míg az elhízás egyik fő okát manapság sokan az elsavasodásban látják, addig az orvosok, dietetikusok úgy gondolják, hogy az elsavasodás nem az ember vérét, hanem a vizeletét érinti.

A sav-bázis háztartás ugyanis egy jól működő, külsőleg nehezen befolyásolható rendszer, ezért a vér elsavasodásától nem kell tartani.

Annyi azonban igaz, hogy a legtöbb olyan étel, amely megkapta a „savasító” jelzőt, valóban nem tartozik az egészséges ételek közé. Az alábbiakban dr. Lelovics Zsuzsa táplálkozáskutató ajánlását mutatjuk be a savasító és lúgosító ételekről.

 

Lúgosító élelmiszerek:

  • Teljes őrlésű gabonafélék közül: a hajdina és a köles
  • Zöldségek általában (kivétel a savasító hatásúak): brokkoli, burgonya, cukkíni, hagyma, fokhagyma, káposztafélék és minden zöld növény (pl. spenót), karalábé, padlizsán, paprika, paradicsom, uborka, zöldsaláták.
  • Gyümölcsök (szinte minden, kivéve az áfonya és a szilva): alma, ananász, citrusfélék (mandarin, narancs, citrom), cseresznye, görögdinnye, körte, málna, mangó, meggy, papája, sárga- és őszibarack, szeder, szőlő
  • Hüvelyesek közül a zöldbab és a borsó
  • Olajos magvak: mandula, sült gesztenye
  • Tojássárgája
  • Jó hatással bírnak továbbá: a mák, a fahéj, valamint a tej és a nem túl zsíros tejtermékek (natúr joghurt, kefir)

 

Savasító élelmiszerek

  • Húsok (baromfi, marha, sertés) – és általában a nagy mennyiségű állatifehérje-bevitel
  • Szalámifélék, virsli
  • Pékáruk
  • Tejtermékek: sajtok, krémsajtok, tartósított tej, vaj
  • Margarin
  • Hüvelyesek: száraz bab, lencse
  • Sütemények, kekszek
  • Cukor, méz
  • Gyümölcsök közül: áfonya, szilva, valamint az összes tartósított gyümölcs (cukorral eltett befőttek, kandírozott készítmények)
  • Tésztafélék
  • Olajos magvak: dió, mogyoró, pisztácia
  • Tojásfehérje
  • Szénsavas üdítőitalok
  • Zselatin

Úgy tűnik, abban is egyetértenek a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek, hogy egészséges táplálkozás esetén törekedni kell a lúgosító és savasító hatású ételek megfelelő arányban történő fogyasztására. Míg az előbbiek 70-80%-ot tegyenek ki, a savasító hatású ételek fogyasztási aránya 20-30% legyen.

Nem mindegy a nap során fogyasztott élelmiszerek sorrendje sem, ugyanis a délelőtti gyümölcsfogyasztás kevésbé tolja savas irányba az anyagcserét, mint a délutáni vagy az esti.

A savas hatás közömbösítése is könnyebben megy végbe napközben a munkavégzés okozta légzésfokozódás miatt, míg a délután folyamán inkább a zöldségfogyasztás javasolt.

A jelenlegi ajánlás szerint napi 400-450 g zöldség és gyümölcs fogyasztása javasolt. A zöldségek és gyümölcsök fele lehetőleg friss és nyers legyen (ne édesítsük, sózzuk), hiszen így tudjuk a legtöbb vitamint és ásványi anyagot kiválasztani belőlük. 

Kép [cc] lisclark

 

A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!


  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében