• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Igyunk vizet?

2003.12.14. /
Az ásványvíz-biznisz kockázatai és mellékhatásai

A palackozott vizek, ásványvizek kereskedelme az utóbbi években a becslések szerint mintegy évi húsz százalékos növekedést produkált. A piac legnagyobb szereplője a Nestlé Waters, amely számos nemzetközi márka tulajdonosa (Perrier, Vittel, San Pellegrino), és az összes eladás 16 százalékát mondhatja magáénak, mintegy 5 milliárd dollár értékben. Mellette azonban a Coca-Cola (Bon Aqua), és a Pepsi (Aqua Minerale) is a nagyok közé tartozik, ám más szereplők (például a Danone) is igyekeznek újabb szeleteket kihasítani a várhatóan tovább növekvő piacból. A jó minőségű víz szűkössége, valamint az egészséges életmód divatja együtt ugyanis jó üzleti kilátásokat jósolnak a jövőre nézve is.

Az ásványvíz-biznisz kilátásai hazánkban is kedvezőek: míg 1995-ben csak mintegy 13 liter ásványvizet ittunk meg fejenként, tavaly már mintegy 50-et, de még így is messze vagyunk a nyugat-európai országokat jellemző 100-120 litertől. A piaci elemzők további növekedést remélnek.

Nem is lenne ezzel semmi baj, azonban a növekvő piaci igények növekvő vízkivételt jelentenek. A vállalatok világszerte igyekeznek szerződésekkel bebetonozni a kutakhoz, forrásokhoz való kizárólagos hozzáférésüket. Ez azzal jár, hogy a helyi lakosok nem férnek hozzá a jó minőségű vízhez – amiből korábban többnyire ingyen meríthettek. Ráadásul a vállalatok a piaci kereslethez igazodva hajlamosak túlhasználni az erőforrást, ami a talajvízszint csökkenéséhez, a környék kiszáradásához vezethet. Magyarországon is ismeretes egy vitás eset, amelyben a környezetvédők azzal vádolják a Theodora ásványvizet forgalmazó (és a Nestlé tulajdonában lévő) Kékkúti Ásványvíz Rt.-t, hogy fokozott vízkivételével hozzájárul a Káli-medence kiszáradásához. Tény, hogy a Kékkúti Ásványvíz Rt. meglehetősen furcsa, az ügyben fellépő Védegylet nevű környezetvédő szervezet szerint pedig egyenesen szabálytalan eljárásban kapott engedélyt a korábbinál nagyobb mennyiségű vízkivételre. Miközben az is tény, hogy a Káli-medence szárazsággal küzd, a talajvíz szintje csökken. Van-e a kettő között összefüggés?

Hasonló ügyek egyébként már máshol is előfordultak: a helyi lakosok ugyancsak a túlzott vízkivétel okozta ökológiai károk miatt perelték be a Nestlé tulajdonában álló Perrier-t az amerikai Michigan államban.

Az egyik legnagyobb nemzetközi környezetvédő szervezet, a pandás emblémájáról ismert WWF egyik tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy az ásványvíz-ivás divatja egyre növekvő terhelést jelent az érzékeny vízbázisokra nézve. A szakértők világszerte a vízhiány fokozódását várják az elkövetkező évtizedekben. Jóllehet már ma is mintegy 1,5 milliárdra becsülhető azoknak az embereknek a száma, akik vízhiányos körülmények között, tiszta és egészséges ivóvíz nélkül élnek, 2025-ben már várhatóan 3 milliárdan lesznek ilyen helyzetben. A palackozott vizek kereskedelme e szűkös erőforrás túlhasználatához járul hozzá.

Az ásványvíz kétségkívül egészségesebb a kólánál, ám a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy – legalábbis a fejlett országokban – a csapvíz is kifogástalan minőségű. Márpedig a csapvíz többnyire felszíni vízbázisokra vagy parti szűrésű vizekre alapul, amelyek nem meríthetőek ki olyan könnyen, mint a mélyebb vízrétegek.

Mi hát a teendő? Igyunk csapvizet? Például. Az ásványvizek többnyire úgyis vissza nem váltható palackban kerülnek forgalomba, azaz nemcsak a forrásokat merítjük ki, de hulladékot is termelünk…









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében