• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Bringakonyha – avagy miért jó buli a bringaszerelés

2009.06.16. /
A Millenáris kerékpárpálya igen értékes, ámde alig ismert zuga Budapestnek. Pedig itt nem csak sporttevékenység zajlik: Háger-Veres Ákossal és Pignitzky Ágotával beszélgettünk a bringaszerelésről, zsíroskenyérről és a közösségi életről.

TVE: Vannak itt mindenféle szavak: Velodrom, Millenáris, bringakonyha, Gébics Presszó. Hogy szól a mondat?

H-V.Á.: Itt van körülöttünk a Millenáris Sporttelep, amely 1896-ban épült, és a magyar sportélet bölcsője, pl. az első nemzetközi futballmeccs színtere. Ennek a komplexumnak szíve a Velodrom Kerékpáros Stadion. Ez Európa legrégebbi betonborítású biciklipályája.

412 méter hosszú, és alapvetően stéherversenyekre készült. Ebben a versenytípusban a kerékpárosok egy élen futó motoros szélárnyékában haladnak, így el lehet érni akár 70-80 km/h-s sebességet. Ezért a rövid pályahossz két kanyarjának ívei nagyon meredekek (hogy ne repülhessenek ki a versenyzők), és éppen ezért egyedülálló geometriája van a szerkezetnek.

Az elmúlt évszázadban néhányszor javítgatni kellett, de alapjában véve ez a gyönyörű építmény egy igazi, érintetlen műemlék, ami ugyanakkor nagyjából ma is képes teljesíteni - és teljesíti is - eredeti feladatát. Persze a valamikori tömött lelátóból ma már csak maga a lelátó maradt meg. A Velodromban ugyan még ma is edzenek, sőt versenyek is vannak, mostanság nagyon kevesen keresik föl ezt a helyet.

Na mi kijárunk, és üzemeltetjük a Gébicset is. A Gébics Presszó a Velodromra kilátogatókat várja zsíroskenyérrel, málnaszörppel, becsületkasszával. Hogy legyen itt egy hely, ahova beülünk dumálni egy kicsit. A befolyt pénzből vesszük meg a következő alkalomra a kaját.

 

TVE: Hogy kapcsolódik ide a bringakonyha?

H-V.Á.: Szorosan a Presszó közösségszervező funkciójához kapcsolódik az a szokás, hogy együtt szereljük a bicajokat. Egyszerűbb egy közös, nagy szerszámkészlet használata, mint mindent egyesével beszerezni. Ugyanilyen a szaktudás is. Csak nagyon kevesen értenek a kerékpárszerelés minden csínjához.

Ha viszont együtt vagyunk, segítünk egymásnak. A bikekitchen (bringakonyha) mozgalom Amerikában egyébként teljesen ismert dolog. Jobb egy ilyen közös műhely, ahol még tanulok is, mint otthagyni egy szervizben a pénzt, és legközelebb megint - ugyanazért az elsajátítható tudásért.

A mi Bringakonyhánk még kiegészült egy számunkra nagyon fontos tevékenységgel. Tavaly a criticalmass.hu blogbejegyzéseiben az egyik barátunk egy értelmileg sérült lánynak akart biciklit keríteni. Azt kérte, ha bárkinek bármilyen felszerelése, alkatrésze van, amit nélkülözni tud, azt adja oda a lánynak.

Egy hétvége alatt annyi felajánlás érkezett, hogy világossá vált, ez a dolog túlmutathat Reni kerékpárján. Ekkor állt össze a Bringakonyha, majd a tagok begyűjtötték és összerakták az adományokat.

Néhány hónap alatt nyolc bicaj készült el. A biciklizés spontán öröménél és szabadságánál többet egy biciklis társaság szerintem nem is adhat. Ezek a bringák a Down Alapítványon keresztül találtak gazdára, és egy igazi bringás program keretében nyújtottuk át az új tulajdonosaiknak [ Az átadásról készült film megtekinthető itt >>> ]. Aki látott már down-szindrómás embert örülni, annak nem kell magyaráznom, ez mennyire lélekemlő perceket szerzett mindannyiunknak.

 

TVE: Ha én lehozom ide hozzátok a cangámat, és megkérem valamelyikőtöket, ugyan segítsen már beállítani a váltót, akkor elképzelhető, hogy szakít rám néhány percet?

H-V. Á.: Valamelyikünk tuti. Ez egy népes, nyitott szívű társaság. De azt jó tudni, hogy a Velodromban csak a nyílt napokon verődik így össze. A pálya minden szerdán 16:00-21:00-ig és minden szombaton 10:00-15:00-ig várja a látogatókat. A többi napokon egyenlőre csak az igazolt versenyzők jöhetnek. Ezeken a nyílt napokon felül szervezünk családi napokat is, havonta kb. kettőt. Érdemes figyelni a velodrom.hu-t.

 

TVE: És ha rendben a váltóm, felmehetek tekerni? Nagyon szeretném kipróbálni azt a meredek falat.

H-V.Á.: Ezeken a nyílt napokon simán, de ha fel akarsz menni a pályára, ki kell váltani az ún. licenckártyát, ehhez egy fénykép kell és 2000 Ft/év. A kártyás rendszer a biztonságot és a rendeltetésszerű pályahasználatot szolgálja. Amúgy körbe lehet tekerni akármivel, de csak lent. Ha felmész, pályabringa kell, mert más a geometriája, és azzal nem esel le. Pl. váltóssal nem fog menni...

 

TVE: Térjünk vissza picit a bringakonyhára, azon belül is az együttszerelésre. Ez egy tök jó dolog. Szerinted mi kell hozzá, hogy máshol is meghonosodjon? Pl. Debrecenben.

H-V. Á.: Egy-két ember, aki képes elindítani és életben tartani, azután egy olyan társaság, amely szívesen lát maga közt új tagokat, és ahol mindenki egyenlő. No meg nem árt, ha néhányuk ért a bicajokhoz, azután kell még pár szerszám is.

P. Á.: Szerintem fontos a „szituáció" is. A Velodrom olyan varázslatos hely, ami miatt idejönnek a fiatalok. Nem láttam még olyat, aki ne került volna a hatása alá, miután megpillantotta. De ez nem merül ki ennyiben, és beszéljünk itt a Velodrom jelenéről, jövőjéről. Itt van ez a békés sziget Zugló szívében, a Városligettől pár percre, de alig-alig ismerik az emberek. Bevételt a bringássporton keresztül gyakorlatilag nem hoz.

Attól tartunk, ha nem sikerül széles körben felhívni a figyelmet a stadion értékeire, valakinek előbb-utóbb eszébe jut, hogy ez egy igen értékes ingatlan, láttuk, mi történt a lóversenypályán... Állami vagyon, a vagyonkezeléssel kapcsolatos intézményi háttér meg elég kusza. A vagyonkezelő kiadta a Budapesti Olimpiai Központnak, ennek aztán meg van felettes szerve... ne is ragozzuk. De igazi gazdája nincs a pályának, vagyis hát mi lennénk, akik idejárunk. Mi meg egyenlőre még jogi személyt se tudunk felmutatni. Ugyanakkor képtelen helyzet, hogy egy ilyen érték sorsa a társadalom látókörén kívül dőljön el.

A tulajdonosok-kezelők jelenleg egy hasznosulatlan, problémás állapotot látnak, és érthető, ha ezen előbb-utóbb változtatni akarnak. Mi azt szeretnénk, ha ez a változás megőrizné a jelenlegi értékeket. Ennek egyik foglalata, hogy az emberek járjanak ide és tartsák fontosnak a Velodromot, a másik pedig, hogy elkezdődjön egy párbeszéd köztük és köztünk.

A legfontosabb, hogy maguk az épületek biztonságban legyenek bizonyos befektetői elképzelésektől. Ha viszont az ötleteink zöld utat kapnak, akkor nemcsak megmarad a műemlék, hanem egy kerékpárstadionnál jóval sokoldalúbb szerepet tölthet be, a non plusz ultra pedig az egész Millenáris Sporttelep okos felélesztése lenne. Hát ez az a szituáció, ami szerintem a társaság egyik cementje. Biztos van ilyen Debrecenben is.

 

TVE: Beszélnél azokról az ötletekről, amelyeket a Velodromra álmodtatok?

P. Á.: Nézz csak körül, itt nagyon jó dolgokat lehetne csinálni. Pl. kertmozit, gyerekeknek kerékpáros kreszsulit, középen bmx-es pályát vagy bármi odavaló sportot. Itt a szolgálati lakásokban szerviz, kerékpáros szervezetek központja vagy akár kerékpáros szálló kaphatna helyet.

Meg eleve az a nem a profit köré gyűjtött közösségi élet, amit egy ilyen hely szervezni bír, az önmagában óriási dolog, ez már nagy eredmény manapság. Így egyelőre az is jó, mondom, ha kijönnek ide az emberek és figyelnek rájuk, ránk a kezelők...

 

Kép [cc] boci, newmodelakos









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében