A biológiai sokféleségért evéssel is sokat tehetünk
Ma már mindenki hallott a sarkköri jégtáblák olvadása miatt veszélybe került jegesmedvékről, mindannyiunkat aggaszt a vadon élőfajok pusztulása, az élővilág biológiai sokféleségének csökkenése. A faji változatosság eltűnésének a vadvilág mellett egy kevésbé látványos terepe is van, a Biológiai Sokféleség Világnapján erre, az agrobiodiverzitás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.
Május 22. a Biológiai Sokféleség Világnapja, amelyet az ENSZ azért hozott létre, hogy felhívja a figyelmet a biológiai sokféleség rohamos csökkenésére. Míg a vadvilág pusztulásának kép már mindannyiunk előtt ismert, az agrobiodiverzitás, azaz a termesztett növények és tenyésztett állatok faji, fajta beli változatosságának csökkenése még mindig kevésbé köztudott jelenség.
Az agrobiodiverzitás avagy mezőgazdasági biodiverzitás a mezőgazdasági rendszerek alapját képező élő szervezetek (növények, állatok, baktériumok stb.) sokféleségét jelenti. A mezőgazdaságban termesztett növények, tenyésztett állatok sokfélesége pótolhatatlan genetikai erőforrásokat biztosít az emberiségnek: ez teszi lehetővé a gazdálkodók számára, hogy a terményeket a változó környezeti viszonyokhoz, a különféle betegségekhez és kártevőkhöz igazítsák, ez biztosítja a beporzók életfeltételeit, a talaj egészségét vagy akár a vízvédelmet. Mindezek az előnyök az emberiség számára végsősoron nem kevesebbet jelentenek, mint biztos élelemforrást, tápláló étrendet a termelőknek pedig a megélhetést.
Az agrobiodiverzitás csökkenése aggasztja is a fogyasztókat, de a felmérések szerint vásárlóként nem tudjuk, mit tehetnénk azért, hogy megállítsuk, vagy akár vissza is fordítsuk ezt a folyamatot.
Az egyre intenzívebb mezőgazdasági földhasználat, a homogén nyersanyagot igénylő ipari folyamatokon alapuló élelmiszeripar és a gazdákat folyamatos kihívások elé állító klímaváltozás együtt oda vezetett, hogy az 1900-as évek óta a növényi genetikai sokféleség mintegy 75 %-a mára odaveszett. A gazdák világszerte feladták a többféle, helyhez alkalmazkodott fajtáikat a genetikailag egységes, nagy hozamú, tömeges ipari feldolgozásra alkalmas fajtákért.
Ennek eredménye, hogy a világon a FAO adatai szerint az emberi energiabevitel 60 %-a 3 fajból – búza, rizs, kukorica – származik.
Az európai DIVINFOOD projekt keretében az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettel és az Agri Kulti-val olyan élelmiszerláncok kialakításán dolgozunk, amelyekben visszatérhetnek és nagy szerepet kaphatnak a kevésbé ismert, alulhasznosított termények. A projekt 7 ország (Dánia, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Svédország, Svájc és Dánia) 26 partnerét tömöríti, és 9 élő laboratóriumra támaszkodik a részvételi kutatás ösztönzése érdekében.
Az úgynevezett alulhasznosított növényeknek két csoportjára koncentrálunk – a túrőképességük és élettani hatásaik miatt kiemelkedő ősgabonákra, és a remek fehérjeforrást jelentő hüvelyesekre.
Alulhasznosított ősgabonák
Bár a búzából készülő kenyér étkezésünk egyik alapja, sajnos egyre több ember tapasztal problémát a fogyasztása során. Az okokat a feldolgozott élelmiszerek mellett elsősorban a búzában található fehérjék között érdemes keresni, amelyekre a negatív allergiás és egyéb reakciók is visszavezethetőek.
Ezért is foglalkozik egyre több tudományos kutatás azzal, hogy milyen különbségek vannak a búzafajtok és fajtáik allergizáló és intoleranciát okozó hatásai között. Egy, a Nature folyóiratban megjelent friss publikáció szerint öt különböző búzafaj tesztjében, amelyek között ősi és a modern búzafajok egyaránt szerepeltek (azokon belül is 10 különböző fajta), a vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy
az egyes búzafajokban legalább 2540 fehérjét lehet azonosítani és a fehérjék lehetséges allergiás hatása között jelentős különbségek mutatkoztak a különböző fajoknál. Szerencsére ma már egyre több pékségben kapható ősbúzából sült kenyér.
Mik azok az ősgabonák?
Az ősgabonák, másnéven pelyvás gabonák közül a legismertebb a tönköly (Triticum spelta L.), a tönke (Triticum turgidum subsp. dicoccum Schrank) és az alakor (Triticum monococcum L. subsp. monococcum). Utóbbi az az egyszemű búza, amit az ember először körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt vont termesztés alá. Amikor megjelent az ipari mezőgazdaság és a vegyszeres gazdálkodás, ezek a gabonafajták gyakorlatilag teljesen eltűntek az európai mezőgazdaságból. Csupán néhány helyen termesztik őket, például Erdélyben és bizonyos közép-ázsiai területeken.
Az ősbúzák nem a most ismert búza régi típusai, hanem teljesen külön gabonafajták.
Kiváló tulajdonságaik révén – akár ökológiai, akár konvencionális termelésben – ezek az ősi búzák visszahozhatják a hiányzó sokszínűséget a kenyérkultúrába, kiegészíthetik a tömegtermelést és javíthatják a pékáruk minőségét.
A tönkéből és az alakorból készült kenyeret akár az orvos is felírhatná
Elfeledett hüvelyesek
Egyre többen ismerik fel, hogy a húsfogyasztás a jelenlegi formájában sem az egészségünk, sem a bolygó jövője szempontjából nem fenntartható, viszont itt máris egy problémába ütköznek: hogyan pótolják a fehérjét
A jó hír, hogy nem az állati eredetű élelmiszerek jelentik az egyetlen fehérjeforrást az ember számára, a növények is kiválóan alkalmasak erre a célra, főleg, hogy egy átlagos életmódot folytató ember számára még mozgás és sportolás mellett sincs óriási mennyiségre szüksége. A növények közül is kiemelkednek a hüvelyesek fehérjetartalmukkal, és az utóbbi években ismét egyre felkapottabbá váltak ennek köszönhetően.
A hüvelyesek olcsó, könnyen elérhető alapanyagok, ráadásul végtelen módon elkészíthetőek, attól függően, hogy épp mit kívánsz és mennyi időd van.
Helló hüvelyesek!
A következő öt évben sokat foglalkozunk majd az elfeledett vagy kevéssé termesztett gabonák és hüvelyesek népszerűsítésével. Hogy olyan fajták kerüljenek a tányérunkra, amelyek elbírnak a klímaváltozás kihívásával is. Kövessétek weboldalunkon a #hüvelyesek taget a friss hírekért, a Facebookon és az Instagramon a #divinfood taget!
Képek forrása: canva.com
A projekt az Európai Unió Horizon 2020 kutatási és innovációs programja támogatja, a 101000383 számú támogatási szerződés alatt. A projektet a francia Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmezési és Környezetvédelmi Kutatóintézet, az INRAE koordinálja.