A definíció szerint a hungarikum az országhoz, vagy annak régiójához kötött, hagyományos módon készült kiváló minőségű termék. A bio nyersanyagok használata nem szerepel a feltételek között.

Hazánkban jelenleg 1800 termék tartozik megszerzett hungarikum védelem alá. Ezek nem csak élelmiszerek: a halasi csipke ugyanúgy hungarikum, mint a tokaji aszú. A hungarikum minősítésre folyamatosan lehet pályázni, így évente sok száz termékkel bővül a piac. Mivel a biotermékeknek nagyon magas minőségi követelményeknek és előírásoknak kell megfelelniük, semmi akadálya nem lenne, hogy megkapják a hungarikum címet. A gyártók azonban úgy gondolják, a bionak nem kell nagyobb reklám, az öko minősítés sokkal nagyobb vonzerőt jelent a vásárlók számára.

A magyar ember számára a hungarikum cím nem jelent túl sokat, a hazai vásárló nem emiatt emeli le a polcról az adott élelmiszert. A hungarikumoknak elsősorban külföldön van jelentősége, azonban a tapasztalatok szerint egy-két méltán világhírű terméktől eltekintve a külföldieket sem érdekli, hogy itthon egy terméket valaki kiváló élelmiszernek minősített. Nem így a biotermékek esetében, ahol a bio jelölés folyamatos, a kezdetektől a csomagolásig tartó szakmai ellenőrzést és a külföldi fogyasztók számára is könnyen értelmezhető minősítést takar.

Nagy szavak helyett nézzük a gyakorlatot, vizsgáljunk meg egy hungarikumot, a méltán híres gyulai kolbászt. Ennek összetevői: sertéshús, gyártási szalonna, só, paprika, fűszerek, antioxidáns (E-300: aszkorbinsav, E-330: citromsav), szacharóz, tartósítószer (E-250: nátriumnitrit). Ezt a terméket minden további nélkül lehetne bio alapanyagokból gyártani, kihagyva belőle a mesterséges anyagokat. Valószínűleg az osztrák és német fogyasztók is boldogabban vennék meg, ha tudnák, hogy a gyulai kolbász nem egy a sok külföldi húsáru közül, hanem biotermék.

Nem véletlen, hogy a magyar biotermékek 90%-a exportra kerül, keresettek és elismertek, főleg a szomszédos európai országokban. A nagyarányú exportálás fő oka, hogy a magyar piacon ezek a termékek nehezebben értékesíthetőek relatív magas áruk miatt, bár a piaci tendenciák afelé mutatnak, hogy a vásárlók mind nagyobb száma ismeri fel, hogy a minőség fontosabb a mennyiségnél. Ezek a vásárlók hajlandók kifizetni a 30-100%-os árdifferenciát, ami jelenleg a hagyományos és bio termelésű élelmiszerek árában megmutatkozik.