Az élelmiszeripar felel a globális üvegházgáz-kibocsátás több mint harmadáért
Az élelmiszer-ellátási láncok felelősek az emberi eredetű globális üvegházgáz-kibocsátás több mint harmadáért, ez az arány Magyarországon ugyanennyi: 34%. A közvetlen termelés mellett a csomagolás, szállítás és hűtés is komolyan terhelést jelent. Az Európai Unió világviszonylatban a 4. legnagyobb kibocsátó. Ezeket állítja egy a Nature Food című folyóiratban nemrég közzétett tanulmány.
A természeti területek művelésbe vonásától a mezőgazdasági termelésen át a csomagolásig és a hulladékkezelésig terjedő élelmiszer-ellátási lánc széndioxid-kibocsátását 18 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéknek becsülték 2015-ben. Mindez a globális teljes kibocsátás 34%-a. Ez a részarány fokozatosan csökken – 1990-ben még 44% volt – annak ellenére, hogy az élelmiszer-ellátási lánc kibocsátása abszolút mértékben folyamatosan növekedett. A magyar élelmiszeripar kibocsátása 22 és fél milliárd tonna CO2 volt 2015, az össz magyar kibocsátás 34%-a.
A tanulmányt Francesco Tubiello, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezeténél, a FAO-nál dolgozó vezető statisztikai és éghajlatváltozási szakember és az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) munkatársai készítettek. A munka során gyűjtött adatokat egy új nyilvános adatbázisba rendszerezték, ez az EDGAR-FOOD. Az adatbázis egészen az 1990-es évekig visszatekintve lehetővé teszi a jelenlegi, illetve a jövőbeli trendek részletes nyomon követését.
Az EDGAR-FOOD adatbázis mérföldkőnek számít a globális élelmiszer-ellátási lánc fejlődésének megértésében. Lehetővé teszi annak elemzését, hogy a fogyasztói szokások megváltozása vagy a technológia fejlődése milyen hatást gyakorol az élelmiszer-ellátási lánc üvegházgáz-kibocsátására, illetve értékes eszközként szolgál az egyes szektorokat vizsgáló kutatók és a politikai döntéshozók számára, akiknek olyan éghajlatvédelmi stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek nem csupán áthelyezik a kibocsátást az egyik szektorból a másikba.
Legfontosabb megállapítások
A globális élelmiszer-ellátási láncok okozta kibocsátás mintegy kétharmada a termőföldhöz köthető szektorokból származik, beleértve a mezőgazdaságot, a földhasználatot, illetve annak megváltoztatását (pl. erdőírtás). Ez az érték a fejlődő országok esetében magasabb, viszont ott is csökkenőben van a visszaszoruló erdőirtás, valamint a termelést követő tevékenységek – mint például az élelmiszer-feldolgozás vagy a hűtés – térhódításának eredményeként.
Az iparosodott országokban az összes emberi eredetű globális üvegházgáz-kibocsátáshoz az élelmiszer-ellátási láncok körülbelül 24%-ban járulnak hozzá. A fejlődő országok esetében ez az arány jelentősen csökkent – míg 1990-ben még 68% volt, 2015-ben már csak 39% –, részben a nem élelmiszerekhez köthető kibocsátások rendkívüli növekedésnek eredményeként.
A legnagyobb kibocsátók sorrendben az alábbiak: Kína, Indonézia, Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Európai Unió és India.
Közvetlenül a termeléshez köthető tevékenységek – beleérve például a műtrágya használatát is – járulnak hozzá leginkább az élelmezéssel kapcsolatos kibocsátáshoz,
ugyanis ezek felelősek a teljes kibocsátásuk 39%-áért. A földhasználat, valamint a hozzá kapcsolódó tényezők részaránya 38%, az elosztás pedig az élelmiszer-ellátási lánc kibocsátásainak 29%-áért felelős. Ez utóbbi részaránya folyamatosan nő, és várhatóan a jövőben is növekedni fog.
Az élelmiszer-ellátási láncok okozta üvegházgáz-kibocsátások körülbelül 35%-a a metánkibocsátás (CH4) számlájára írható. Ez a részarány megközelítőleg azonos a fejlett, illetve a fejlődő országokban, és elsősorban az állattenyésztéshez, valamint a rizstermesztéshez köthető.
Nő az élelmiszer-hűtés szerepe a klímaváltozásban
A kutatás rámutat, hogy a globális élelmiszer-ellátási láncok miként válnak egyre energiaintenzívebbé, visszatükrözve a kiskereskedelemben, a csomagolóiparban, a szállításban és a feldolgozó szektorban megfigyelhető trendeket. E szektorok kibocsátása gyorsan növekszik bizonyos fejlődő országokban.
Közben
az iparosodott országokban megnőtt a – hűtésre, illetve egyéb ipari célokra felhasznált – fluortartalmú üvegházgázok kibocsátása,
amely jelentősen gyorsítja a globális felmelegedést. A kiskereskedelmet és a bevásárlóközpontokat magába foglaló szektor energiafogyasztásának majdnem a feléért a hűtés felelős. E szektor kibocsátása Európában több mint négyszeresére nőtt 1990 óta. Világviszonylatban nézve a „hűtési lánccal” kapcsolatos tevékenységek a globális élelmiszer-ellátás kibocsátásainak körülbelül az 5%-áért felelősek. Ez az érték a jövőben várhatóan növekedni fog.
Az is kiderült, hogy a csomagolóipar jelenleg a globális élelmiszer-ellátás kibocsátásainak körülbelül az 5,4%-áért felelős, így jelentősebb, mint bármely más ellátási lánchoz tartozó tényező, beleértve a szállítást is. Persze a kibocsátáshoz hozzájáruló szektorok részesedése jelentősen eltér a különböző termékeknél. Például a bor és a sör esetében a csomagolás járul hozzá legjelentősebb mértékben a teljes kibocsátáshoz, míg a banánnál és a répacukornál a szállítás a meghatározóbb e tekintetben.
Az egy főre eső globális élelmiszerekhez köthető éves kibocsátás átlagosan körülbelül egyharmaddal csökkent, így a jelenlegi érték 2 tonna szén-dioxid-egyenérték. Ez az érték nem azonos a „fogyasztói lábnyommal”, mivel az az eltérő táplálkozási szokások függvényében változik, viszont referenciapontként használható a teljes élelmiszer-ellátási láncot magába foglaló nemzeti éghajlatvédelmi – azaz az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló – stratégiák és tervek számára.
További anyagokért kövesd a #GoEAThical és #OurFoodOurFuture hashtaget a Facebookon és az Instagrammon, iratkozz fel hírlevelünkre és értesülhetsz a kampány következő állomásairól.
Ne tápláld tovább a kizsákmányolást! A pénzed szavazat!
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült a #GoEAThical -OurFood.OurFuture projekt keretében. Tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete vállal felelősséget, és semmilyen tekintetben nem tükrözi az Európai Unió álláspontját.