• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A gyógynövények házilagos tartósítása és feldolgozása

Következő oldal
2011.11.08. /

Ha magunk gyűjtjük, nem árt azzal is tisztában lenni, hogyan szárítsuk, tartósítsuk gyógynövényeinket. Az ezekkel kapcsolatos tanácsok mellett a feldolgozásról is írunk. Többek között tinktúra, gyógybor vagy olajos kivonat készítéséhez nyújtunk segítséget.

A gyógynövények házilagos tartósítása és feldolgozása

 

A gyógynövények feldolgozási módjának kiválasztásához először is ismernünk kell a kivonni kívánt anyag oldhatósági tulajdonságait.

Ebből a szempontból az anyagokat két nagy csoportra oszthatjuk:

·        lipofil (zsírokban, olajokban, apoláros oldószerekben oldódó)

·        hidrofil (vízben oldódó).

Vízben nagyon rosszul oldódnak például az illóolajok és az alkaloidok, tömény alkoholban a szaponinok. Kevert oldószernek számít a közepes töménységű etilalkohol-víz (30-70%) elegy, ami mindkét csoport képviselőit viszonylag jól oldja.

 

Szárítás

A szárítás a gyógynövények leggyakrabban alkalmazott tartósítási módja, amely során a csökkenő víztartalom révén lelassulnak a lebontó folyamatok. Bizonyos növényi részeket jobb frissen felhasználni, mert instabil, a szárítás során elbomló hatóanyagokat tartalmaznak (pl. a vérehulló fecskefű nedve), illetve sok bennük az illékony komponens, illóolaj.

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod? Gyógynövény adatbázisunkban számos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.

 

A szárítás előkészítése

Gyűjtés után ne tároljuk sokáig a növényeket, minél hamarabb kezdjük meg a szárítást! Erre a célra tűző naptól védett, jól szellőző és pormentes helyiséget válasszunk, és gondoskodjunk róla, hogy legfeljebb szobahőmérséklet legyen.

Nagyon fontos, hogy a növényeket ne mossuk meg, mert a nedves részeket nehéz kiszárítani, könnyen befüllednek. Tisztaságukról jó esetben már a gyűjtés során gondoskodtunk azzal, hogy megfelelő lelőhelyet és példányokat választottunk. A gyökereknek sem tesz jót a mosás; ezekről mindig puha kefével távolítsuk el a földet.

Tisztítás után vágjuk fel őket néhány centis darabokra, hogy könnyebben kiszáradjanak (kivéve a gyermekláncfű gyökerét, amely így veszítene értékes nedvtartalmából). 

 

A szárítás menete

Kiterített, tiszta textilen vagy papíron (fényes felületű újságpapír nem megfelelő, mert nem szívja be kellőképpen a nedvességet) oszlassuk el egyenletesen a növényi részeket. Ügyeljünk rá, hogy az egyes darabok minél kevésbé érintkezzenek: ezzel elkerüljük a penészesedést.

Az egyenletes száradásról úgy gondoskodhatunk, ha egy-két naponta összehúzzuk a száradó darabokat, majd újból szétterítjük őket.

Egyes érzékeny növényrészeket a teljes száradásig nem ajánlatos mozgatni (pl. orbáncfű, kamillavirágzat), mert megbarnulnak, összetörnek.

 

Következő oldal


  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében