A Föld lakosságának 99%-át kitevő 143 országra kiterjedő kutatás szerint egy ország gazdasági fejlettsége nem feltétlenül vonja maga után az ökológiai lábnyom csökkenését és a polgárainak szubjektív elégedettségét.

Az iparilag fejlett országok nagy többsége, még azok is, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a környezeti hatások csökkentésére, még mindig az átlagnál jóval nagyobb lábnyomot hagynak maguk után. Magas GDP-jéhez képest valóban alacsonyabb környezeti hatást csak öt ország: Ausztria, Hollandia, Németország, Svájc és Szingapúr ért el.

Kocsis Tamás, a Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének docense által készített tanulmány szerint hazánkban a szubjektív jólét (egyéni elégedettség, boldogság) az európai átlagnál kicsit alacsonyabb, de világviszonyban erős átlagosnak mondható.

A csökkenő ipari, illetve a kevésbé szennyező ipari aktivitás miatt viszont a gazdasági fejlettséghez mérten és a még mindig jelentős környezeti források függvényében aránylag nem nagy az ország ökológiai lábnyoma.

A térkép legelkeserítőbb tartományába elsősorban fekete-afrikai országok, így Niger, Burkina Faso, Mali kerültek, ahol a gazdasági fejletlenség mellett hatalmas a környezetkárosító hatás, és a leginkább elkeseredett a lakosság. Az általánosan alacsony bruttó hazai össztermék mellett azonban igen jó pozíciót ért el például India és Kína.

Új mutatókra van szükség

A gazdasági berendezkedésünk alapvetően az aktuális igények kielégítésére fókuszál. Ha a kiválasztott helyszínen megszűnnek a lehetőségek, apadni kezdenek a nyersanyagforrások, a gazdasági szereplők odébbállnak a még kiaknázatlan vidékek felé, nem törődve a környezeti hatásokkal. Az ilyen, öncélú, földrajzilag erőteljesen lehatárolt, elszigetelt gazdasági szerveződések mára önmagukat emésztetik fel.

Ez a modell már nem fenntartható, hiszen a korábbi jólét adottságait felélve nincs lehetőségünk újabb környezeti- és nyersanyagforrások kiaknázására, elértük a Föld kapacitásainak határait. Ennek függvényében az idáig használt, a népességen, a jóléten és a technológián alapuló makrogazdasági mutatók helyett új mérési módszerre lett szükség.

Kocsis Tamás szerint jelenleg a GDP, az ökológiai hatás (ökológiai lábnyom) és az emberi elégedettség adataiból generált közös mutatók szolgálhatnak a jövő stratégiai fejlesztései számára érdemi információkkal.

A cikk a Corvinus Egyetemen 2009-ben tartott Fenntartható Fogyasztás Konferencián elhangzott előadás összefoglalója.

A cikk az EEA and Norway Grants támogatásával, a HU0056 kódszámú, Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció projekt keretében jelent meg.

Kép [cc] ezioman