A technika, az elektronika és a munkás, szürke hétköznapok összekapcsolásával egyszerű dolgunk van. Hiszen ki választaná önként és dalolva, boldog és sugárzó arccal a mosógép helyett a mosósulykot? Ki érezné kényelmesnek, hogy villával kell mindent pépesre gyömöszölni, mondjuk, naponta háromszor, hogy elkészüljön a szupersima, pépesített bébiétel, amikor ott a botturmix, a háziasszony gépesített jobbkeze?

Ki ágálna egy porszívó ellen, amivel percek alatt eltűntethetők az otthon nevelgetett porcicák, és inkább söprögetne rendületlenül? Vagy ki emelne kifogást az ellen, hogy van telefon, ha hívni kell az orvost? És sorolhatnám azokat a hétköznapi technikai segítőket, melyeket maguktól értetődően tekintünk barátnak.

Ám könnyen zavarba jövünk, ha olyan területeket hódít meg magának az elektronika, ahol több ezer éves, jól bevált megoldások léteznek, s ráadásul olyan élethelyzetekhez és élményekhez kapcsolódnak, amelyek nem tartoznak a fizikailag megerőltető hétköznapi tevékenységek sorába.

A gyermekvárás, a szülés és a gyereknevelés aktív, várakozással és érzelmekkel átitatott világát is egyre több szállal szövi át a technika és az elektronika. Egyre speciálisabbak a „funkciók és multifunkciók”, sok-sok csábítással, hasznos és haszontalan fogyasztási eszközök garmadájával.

Ezeket lehet szeretni vagy nem szeretni, de talán a legfontosabb, hogy bátran merjünk gondolkodni róluk. Látszólag praktikus, de tényleg szükségem van rá? Szeressem vagy ne szeressem, ha mindent behálóznak az áramkörök? Jó ez nekem? És tényleg ez a legjobb megoldást?

Ha egy tárgyban van gondolat, ötlet és például egy cseppnyi érzelem, ami tartalmában és formájában is tükröződik, könnyű dolgunk van. Gondolkodhatunk együtt a tervezővel, érezhetjük, hogy partnerek és nem csupán balga fogyasztók vagyunk. Kucsera Péter, a Geppetto Design Stúdió egyik tervezője Pocakzene névre keresztelt MP3-lejátszója hasonló gondolatokból nőtt ki.

A várandós nők és pocaklakóik közös zenehallgatása egyszerre több és kevesebb is annál, mint hogy valaki egy szál hangon dalol – főleg ha azt vesszük, hogy nem vagyunk mindig nótás kedvünkben. Ehhez kellett összeilleszteni a tartalmat, a formát és az anyagot, ami már nemcsak gondolkodást, hanem tervezést, fejlesztést és technológiai tudást is igénylő kreatív munkafolyamat. Nézzük az elemeket!

Képeskönyvekből, fényképekről és akár a közelmúltból is könnyedén felidézhetjük a fotelben üldögélő és hímezgető nagymama képét. Amikor ebéd után jön egy kis pihenés, nem, nem alszom, csak a szemem pihentetem, mondja, majd lassan előrebukik a feje, és ölében pihen a hímzőkeret, az épp aktuális keresztszemes terítővel. 

A fából, fémből, csontból, majd műanyagból készített egyszerű kis szerkezet, a hímzőkeret két egymásba illeszthető vagy pattintható karikából áll. Igazi női tárgy, amelyre egymozdulattal lehet kifeszíteni az anyagot. Feszített állapotában könnyebb a hímzés, szebb az öltés.

Ezt a pattintós technológiát használta és gondolta tovább Kucsera Péter a Pocakzene MP3–lejátszó rögzítési módjának ötletével: a kerek technikai és hangszóró felület került a póló alá, amit a külső részen egy rugalmas műanyag keret feszít rá az anyagra. A tárgy és a textil találkozása ugyanolyan ideális és simulékony, mint a hímzőkeretnél, de a Pocakzene egészen másként női tárgy.

Összekapcsolja a hagyományt, az emléket, illetőleg a modern tárgytervezést és elektronikát, majd egy végtelenül „egyszerű”, fölösleges sallangoktól mentes, korszerű, 21. századi tárgyat hoz létre. Magától értetődően kapcsolja össze a tervező a látszólag ellenkező irányú gondolkodásmódokat. Ezzel új perspektívát teremt, amelyből egyáltalán nem hiányzik az érzelem.

Ezt erősíti tovább a programozható zenei üzemmód, öt zenei csomag összeállításával, amelyek különféle hétköznapi elfoglaltságokhoz igazodnak. Altató, dúdoló, mocorgó, pihenő és emelkedő fantázianévre keresztelt menüsorral, Brahms, Chopin, Liszt, Schumann, Saint-Saens, Vivaldi, Schubert, Bach, Elgar, Mozart és Satie műveivel. A zenei tartalom összeállítását Tallis Baker zeneszerző, zongoraművész és felesége, Gáborján Réka jógaoktató, dúla és független szülésfelkészítő segítette.

A gondolatból, hagyományos és kortárs formai megoldásokból, áramkörökből, lágy és kemény műanyagokból, zenetörténeti klasszikusokból, fantáziából, érzelmekből és tudásból illesztette össze a Pocakzene MP3–lejátszót a tervező, aki talán kevésbé az egy szál hangos énekléssel és az alternatív fülhallgatós módszerekkel szemben, mint inkább abból merítve hozta létre ezt az apró elektronikus tárgyat.

A Pocakzene a 2010-es Magyar Formatervezési Díj díjazottjai és kiállítottjai között szerepelt, forgalmazása várhatóan 2011 februárjától indult meg az Egyesült Államokban.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 21. számában.

Fotó [cc]: geppetto.hu; merwing

***