| Kőszeghy Balázs
A pénzügyi tervezés: …hogy a vágyaim ne vigyenek csődbe
Napjainkban elsősorban a pillanatnyi, rövid távú igényeinket, vágyainkat akarjuk kielégíteni, figyelmen kívül hagyva a jövőbeni, előre látható pénzügyi helyzetünket. A megoldás kulcsa, hogy legelső lépésként tisztázzuk: mit is akarunk valójában?
Ahhoz, hogy magánpénzügyeinkben hosszú távon megteremtsük és garantáljuk létbiztonságunkat, a kérdést nem egy konkrét házra, autóra, biztosításra, hitelre, befektetésre kell feltennünk, hanem egy hosszabb időszakra: az életünkre. A kérdés tehát az, hogyan képzelem el életemet – a halálomig.
Itt nagyon sokan abbahagyják a pénzügyi tervezést azzal az ürüggyel, hogy a jövőt úgysem látjuk előre, majd lesz valahogy. Ezzel ördögi kör veszi kezdetét: nincs célom, nincs irányom, ezért bolyongok – és gödörből gödörbe esek.
Ma a magyar lakosság döntő többsége pénzügyi bolyongó. A magyar emberek számára a hosszú táv mindössze 2-3 év (a „nyugati” világban ez 5-10 év), miközben pénzügyi tervezéskor évtizedekben kell gondolkodni (legalábbis a fő vonalakban).
Másfelől félünk, hogy rossz tervet készítünk (vagy jó tervet készítünk, de megváltozik a környezetünk), és feleslegesen dolgoztunk, tervünk „tönkremegy”. Ezt a félelmet a folyamatosan változó jogi, szabályozási környezet is erősíti. Pedig ha egy átgondolt tervvel rendelkezünk, azt bármikor lehet módosítani, sőt, időnként szükséges is.
Életünk (pénzügyi) megtervezése tehát nem más, mint egy „racionális álmodozás”, amelynek során jövőbeni helyzetünkbe képzeljük magunkat, és megpróbáljuk azt részleteiben végiggondolni. Könnyen kiderülhet, hogy korábbi álmodozásaink alapjában véve rossz irányba vittek minket. Egy autó vagy egy lakás megvásárlása tönkreteheti életünket.
A tervezéssel tehát rengeteg pénz, idő és idegeskedés spórolható meg. Legszemléletesebb példa minden olyan családi ház, amelyben – mire elkészül – már csak a szülők laknak. Nem számoltak azzal, hogy amikorra (reálisan) elkészül a ház, a gyermekeik már kirepülnek a családi fészekből.
A tervezéshez csak néhány kérdést kell feltenni, viszont minden olyan személyt figyelembe kell venni, aki hatással van a „pénztárcánkra”: házastárs, szülő, gyermek, egyedülálló nagynéni stb.
A kérdésnek minden egyes életszakaszra külön-külön kell vonatkoznia (kb. 5-10 éves időszakokra, amelyet a konkrét családi helyzet határoz meg):
- ki hány éves lesz az adott életszakaszban,
- ki mivel fog foglalkozni (figyelembe véve, hogy milyen az adott szakma karrier-lehetősége; mikorra lehet az adott szakmából kiöregedni…),
- az adott személlyel kapcsolatban milyen események zavarhatják meg az általunk elképzelt „utat” (betegség, baleset, átmeneti vagy tartós munkanélküliség miatti fizetéskiesés, külföldi kiküldetés, gyermekek külföldi tanulmányai stb.).
A „vágyak” fentiekkel való ütköztetéséből hamar kiderül, hogy például akkor akarok két autót lecserélni, amikor mindhárom gyermekem egyetemista korú. Kérdés, hogy rendelkezésemre áll-e majd akkor a szükséges pénzmennyiség (lesz-e likviditásom), amikor előre láthatóan kevesebbet keresek, mint amennyi kiadásom lesz egy adott évben. Sorozatunk következő részében ezt tervezzük meg.
Sorozatunkban a családi pénzügyi tervezésről olvashatsz praktikus információkat.
A cikksorozat szerzője a magánpénzügyek szakértője.
Kép [cc] ed