fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Miről tájékoztat az élelmiszerek címkéje

| Haraszti Anikó

Ez a cikk már 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Gyümölcsízű és gyümölcsös; light de cukros – megpróbálunk eligazodni a feliratok között.

Az élelmiszerek címkéjén a kötelességtudó jogalkotóknak és a
lelkes vállalatoknak köszönhetően rengeted információ található, a fogyasztói
elvárásoknak megfelelően. Ettől persze a fogyasztói döntés még nem egyszerű.
Lehet, hogy már a név megértése is gondot okoz.

Mi választja el a gyümölcsízű joghurtot a gyümölcsöstől? A
gyümölcs. A gyümölcsös joghurtnak nevezett készítményben legalább négy százalék
gyümölcsnek kell lennie. (Azért ez sem túlzás.) Ha ennél kevesebbet tartalmaz,
és csak a hozzáadott aroma miatt emlékezet a gyümölcsre, akkor legfeljebb
gyümölcsízűnek nevezhető. Ugyanez áll a gyümölcsitalra és gyümölcslére is. Csak
akkor lehet gyümölcslének keresztelni egy készítményt, ha legalább negyede
gyümölcs. Mi lehet a huszonöt százalékon túl? Víz, cukor, aromák és néha
E-gyebek.

Biztosan mindenki vett már le véletlenül a polcról frissfölt,
azaz tej nélküli tejfölt, mely a tartalmán kívül mindenben rendkívül hasonló az
„igazihoz”. De a növényi zsírral készült ömlesztett lapot sem lehet lapkasajtnak
nevezni, bármekkora is a hasonlóság. A tejes vonalon szeretném megemlíteni a
flakonos növényi habot, amely természetesen nem tejszínhab. A címkéken
általában nincs is gond az elnevezéssel, ha valaki rendszeresen olvas, nem
érhetik meglepetések. Vendéglátó egységekben azonban kétségünk támadhat, mit is
tesznek a kakaóra (a tejszín visszaszorulóban). Persze normál tejszínfronton
sem túl rózsás a helyzet. A tejszín a tej fölözésével készül, ezután kész is
lenne. Ennek ellenére a boltokban kapható legtöbb habtejszín tartalmaz cukrot
és más adalékanyagokat is.

Még az egyszerűbb terméknél is érdemes elolvasni a termék
címkéjét. A legtöbb só például tartalmaz csomósodásgátlót, és lehet, hogy a barnacukor
is csak a karamelltől színes.

A címkéről annak is ki kell derülnie, hogy a tejjel-mézzel
folyó csokiszelet tulajdonképpen mennyi tejet és mézet tartalmaz. Előírás, hogy
ha az összetevőt említik a termék nevében vagy ábrázolják a csomagolásán, akkor
az összetevők listájában fel kell tüntetni a pontos mennyiséget is. A
csokiszelet elég jól teljesít (pasztőrözött tej 40%, méz 5%), de a mézes snapsz
már kevésbé (1g/1l, azaz kb. egy ezrelék ). 

Kalóriaszegény, light, cukormentes, elemi rostban gazdag és
megannyi jelző a terméken és a reklámokban. Tudjuk, vagy csak sejtjük, hogy mit
jelentenek? 

  • A diétás termékek például nem fogyókúrázóknak, hanem
    elsősorban speciális táplálkozási igényű fogyasztóknak készülnek, például
    cukorbetegeknek.
  • 100 gramm
    vagy 100 milliliter cukormentes termék is tartalmazhat fél gramm cukrot.
  • A light/lite termék valóban lehet csökkentet zsírtartalmú,
    de lehet, hogy más termékhez képest ugyanannyi, sőt még több cukrot is
    tartalmaz.
  • A reggeli müzlit magas vitamin és ásványianyag-tartalommal,
    nem pedig magas cukor- és zsírtartalommal hirdetik. Holott általában ezek
    igencsak cukros termékek.

 

Mit tehet az, aki részletesebben szeretné megtudni, mennyi
egészségesség szempontjából fontos összetevőt tartalmaz a termék, amelyet
megvásárolni készül. Keresheti például az INBÉ jelölést. Az energia-, a cukor-
vagy a zsírtartalom nem szerepel minden termék címkéjén, miután ezeket az
értékeket még nem kötelező feltüntetni; így a cégek önkéntes jelöléseit
böngészhetjük. Az egyik ilyen, Magyarországon is egyre gyakoribb jelölés az
úgynevezett irányadó napi beviteli érték jelölés, az INBÉ.

Az INBÉ-ábráról leolvasható, mennyi kilokalória, cukor,
zsír, telített zsírsav és nátrium (só) van az élelmiszerben, és az mekkora
része az ajánlott napi mennyiségnek. Újítás, hogy az értéket nem csomagolási,
hanem fogyasztási egységhez viszonyítva adják meg, például nem 100 ml-t, hanem
2,5 dl-t, azaz egy pohár üdítőt vesznek alapul. Így már rögtön kiderülhet, hogy
három pohár kólával teljesíthetjük egy felnőtt napi cukoradagját.

Csak hogy ne legyen egyszerű dolga a fogyasztónak, az
elterjedt ötbuborékos grafika mellett találunk a polcokon olyan terméket is,
amelyen egy komplett táblázatban szerepelnek a keresett információk. 

A csomagolt, feldolgozott élelmiszerek címkéjén fel kell
tüntetni az alábbi információkat:

  • elnevezés (védjegy, fantázianév nem elég);
  • a gyártó vagy a forgalmazó neve, címe;
  • származási hely;
  • a csomagolóanyag nélkül számított mennyiség (l, dkg),
    darabszám;
  • összetevők (a lista legelején az szerepel, amiből a legtöbb
    van a termékben!);
  • lejárat ideje (némely termék, például a cukor, a só vagy az
    ecet, esetén nem kötelező) ;
  • minőségi osztály, ha van;
  • a szükséges különleges tárolási vagy felhasználási
    feltételek ismertetése, illetve felhasználási útmutató;
  • tételazonosító szám.

Mindezek alapján meglepő, hogy a szabályozásban az áll: egy
termék megnevezésének elegendően pontosnak kell lennie ahhoz, hogy tájékoztassa
a fogyasztót az élelmiszer valódi jellegéről, és lehetővé kell tennie a
megkülönböztetését olyan termékektől, amelyekkel összetéveszthető.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 14. számában.

 

Kép [cc] klohFR

 

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek