Az elhízás egyre növekvő probléma szerte a világon. A mögötte rejlő okok egy része közismert: egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód. Aki tehát fogyni akar, sportolásra adja a fejét, fogyókúrákkal sanyargatja magát vagy marokszámra nyeli a fogyasztó csodatablettákat.

Van azonban egy tényező a játszmában, amely nem szerepel a tiltott dolgok listáján, pedig naponta érintkezünk vele, hisz ott van a műanyag flakonokban, az élelmiszerek csomagolásában, a zöldségre, gyümölcsre kerülő permetszerekben, a kozmetikumokban. Bár még most is alulkutatott terület, egyre több a tudományos bizonyíték rá, hogy mindennapi vegyszereink elhízásra programozhatják szervezetünket.

Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a felnőtt lakosság közel 70%-a, az iskoláskorú gyermekek harmada túlsúlyos, az elmúlt két évben állami szinten is egyre inkább előtérbe kerül az elhízást okozó vegyszerek kutatása.

Bruce Blumberg a Kaliforniai Egyetemen végez kutatásokat arról, hogyan járulnak hozzá a szervezet elzsírosodásához mindennapi vegyszereink. Az általa „obesogéneknek” nevezett vegyszerek nem tesznek kevesebbet, mint hormonális változást okoznak a szervezetben, mire az több zsírsejtet termel, a meglévők pedig nagyobbak lesznek.

„Amikor kísérletekben, még magzati korban állatok szervezete találkozik ezekkel a vegyszerekkel, az anyagcseréjük úgy programozódik át, hogy az elhízás később akkor is bekövetkezik, ha az állat életében soha többé nem érintkezik ezekkel a szerekkel” – mutat rá a hajmeresztő tényre a The Ecologistban a professzor.

Ez olyan, mintha pici gyerekek szemét a fejlődésük egy bizonyos szakában bekötik, később hiába veszik le a kötést, a gyermek vak marad. A látás kifejlődése, mint sok egyéb, egy életfázishoz kötött folyamat – magyarázza az Ecologistnak az obesogének és az elhízás kapcsolatának talán legelhivatottabb kutatója, dr. Paula Baillie-Hamilton, a skóciai Stirlingi Egyetem munkatársa, aki összefüggések egész láncolatát tárta föl.

A téma akkor keltette föl a kutatónő figyelmét, amikor a súlygyarapodás okait keresve arra lett figyelmes, hogy a hízni vágyók számára készülő gyógyszerekben használatos számos hatóanyag megtalálható a növényvédő szerekben. Alapfeltevése szerint az említett vegyszerek csökkentik a szervezet lebontó hormonjainak – például az adrenalin és a dopamin – szintjét, ami kihat az anyagcserére.

A táplálkozás ráadásul nem csupán az energia-bevitel szempontjából fontos tényezője az egészséges testsúly fenntartásának. A szervezetbe alacsony mennyiségben bekerülő vegyszereket a táplálékkal bejutó vitaminok, ásványok és egyéb tápanyagok közömbösíthetik.

Az élelmiszerek ásvány-, vitamin- és egyéb tápanyagtartalma azonban drámaian lecsökkent – magyarázza a problémát dr. Baillie-Hamilton. A termőföldek nagy része a végletekig ki van szipolyozva, tápanyagokban szegény, a műtrágyákkal pedig csak néhányat lehet pótolni. Emiatt a zöldségek, gyümölcsök, illetve takarmánynövények már messze nem fedezik a szervezet tápanyagigényét.

„Amikor az élelmiszer csomagolásán jelzik, milyen ásványi anyagokat tartalmaz, a lista gyakran merő fikció” – állítja a kutatónő. A gyümölcsök, zöldségek vitamintartalma ráadásul a tárolás során egyre csökken, így könnyen előfordulhat, hogy a narancsban például már egyáltalán nincs C-vitamin.

A helyzet tehát az, hogy egyre több vegyszernek vagyunk kitéve, miközben az élelmiszerrel egyre kevesebb vitamin, ásványi anyag jut be a szervezetünkbe.

Bruce Blumberggel ellentétben Baillie-Hamilton úgy látja, hogy a magzati korhoz hasonlóan, az obesogénekkel való találkozás felnőttkorban is visszafordíthatatlan károsodást idézhet elő a szervezetben.

A kockázatok csökkentésére Baillie-Hamilton a következőket tanácsolja:

• lehetőleg fogyasszunk bioélelmiszert;
• ha nem bio módon termelt, hámozzuk meg a gyümölcsöt, zöldséget még akkor is, ha azzal értékes tápanyagokat veszítünk;
• kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, a mesterséges adalékanyagokat;
• egyes zöldségek nagyobb valószínűséggel tartalmaznak vegyszereket, ilyen például a saláta vagy az eper.

Fogyasztóként tudatosan kerüljük a következő vegyszereket:

• Higany, arzén és egyéb fémek. Az amalgámtömésekben jelen lévő higany kioldódva szorongást, depressziót, bélproblémákat, asztmát és idegrendszeri problémákat okozhat.
• A biológiai úton nem lebomló vegyszerek, például az organoklorinok. Ide tartoznak a dioxinok, a poliklorin bifenilek (PCB) és a rovarirtóként már betiltott diklorodifenil-trikloroetán (DDT).
• A szervezet által nem érzékelt, ezért nem lebontott, a vegyiparban égésgátlóként alkalmazott bromidok.
• Például a hajófestékekben jelen lévő organotinok.
• A műanyagadalékként használt, a kozmetikumokban is gyakran jelen lévő ftalátok.
• Ne mikrózzunk polikarbonátból készült tárolóedényt, és ne melegítsünk ételt konzervdobozokban, mert biszfenol-A oldódhat ki belőlük.

A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-11-D-0007 pályázat keretében valósult meg.

***