A Magosfa Alapítvány 2011-ben indította útjára a kezdetben „Nature for care, care for nature” néven futó, majd az évek során „Kicsik és Nagyik” címre átkeresztelt programját.  Az alapötlet egy környezeti neveléssel foglalkozó holland civil szervezettől származik.  A holland vezérgondolat az volt, hogy az idős embereket – fiatalok részvételével zajló interaktív foglalkozásokon keresztül – közelebb vigyék a természethez: virágkompozíciókat készítettek, rovarokat vizsgáltak vagy éppen a parkban sétáltak, tornáztak velük.

Idehaza a Magosfa Alapítvány a külhoni mintát némileg módosított formában hívta életre: nyugdíjas korúak és általános iskolás diákok közös részvételére épített környezetvédelmi témájú foglalkozásokat szerveztek idősotthonokban. A kezdeményezés mind az oktatási intézmények, mind az otthonok oldaláról pozitív fogadtatásra talált, hiszen a környezeti szemléletformáláson túl olyan társadalmilag fontos problémát is igyekszik orvosolni, mint a generációk közti különbségek és elkülönülések. Felgyorsult, virtuális terekkel és virtuális kapcsolatokkal teli világunkban sajnálatosan kevés időt tölt közösen az idősebb és a fiatalabb generáció; az öregebb korosztály gyakorta kerül elszigetelt élethelyzetbe, a gyerekeknek pedig nem minden esetben nyílik lehetőségük tanulni tőlük, együtt lenni velük.

 

A „Kicsik és Nagyik” program lényege, hogy a két nemzedék – irányított foglalkozások keretében – közösen dolgoz fel, vitat meg egy-egy aktuális, mindkét korcsoportot érintő környezetvédelmi, fenntarthatósági kérdést. A zöld civilek által szervezett 2-3 órás találkozókon nagyjából 20 felnőtt és 20 gyerek ül össze 4-6 fős vegyes csoportokban, hogy feladatokat beszéljenek át, és oldjanak meg együttes erővel, majd a programot közös kézműves foglalkozással zárják. A lényeg tehát a környezeti nevelésen túl az interakció, a generációk közti párbeszéd és a személyes kapcsolat létrejötte. Olyan találkozás, ahol az idősebb emberek mellőzöttség helyett újra fontosnak érezhetik magukat.

Ez történt a váci otthonban megrendezett – immáron sokadik – foglalkozáson is, amelyen a bentlakó és a klubba járó idősek, illetve a helyi Karolina Katolikus Általános Iskola ötödikes tanulói vettek részt. A téma ezúttal – az otthon igazgatójának kérésére, a 2015 decemberében zajlott párizsi ENSZ klímakonferencia apropójából adódóan – az éghajlatváltozás.

Az asztaltársaságoknál már a foglalkozás megkezdése előtt kialakul egy-egy beszélgetés, kicsik és nagyik hamar ismerkednek egymással. Majd érkezik az első feladat, amiben a fiatalok arról faggatják az időseket, milyen volt az időjárás régen. Talán furcsának hangzó kérdés, de a civil szervezet számára fontos, hogy a fenntarthatóság témáját a mindennapok szintjére hozza le, s azt az emberek szemszögéből nézve is gyakorlatias dolgokhoz kösse.

Manapság nincs akkora hófúvás, ami miatt napokra bezárna az iskola

Az öregekből lassan törnek fel a fiatalkori emlékek, de egyre többen egyre több mindenről mesélnek. Türelmesen hallgatják egymást, a gyerekek a feladatlapra jegyzetelnek; alakul a kép a 60-70 évvel ezelőtti évszakokról. Rá is csodálkoznak a kisdiákok, s mosolyognak nagyokat; mondjuk azon, hogy – nagy sajnálatukra – manapság nincs már akkora hófúvás, ami miatt napokra bezárna az iskola, mint annak idején. Rövidesen kiderül, hogy a nagyik nagyon gyakorlatias tapasztalatokat, és praktikus tudást osztanak meg a gyerekekkel.

A következő feladat inkább a gyerekek „terepe”, mókáznak is rajta.  A morzsaporszívótól a szagelszívóig egy regiment elektromos háztartási készülék neve sorakozik a papír egyik oldalán; a másikra azt kell feljegyezniük, hogy régen hogyan oldották meg – áram nélkül – azokat a házimunkákat, amelyekhez a mai családok a lapon szereplő eszközöket használják. Innen is érdekes beszélgetések indulnak el, hiszen van olyan berendezés, amit az idősek nem is ismernek: itt és most a gyerekek magyarázzák el funkciójukat.

Az éghajlatváltozás hatása a horgászatra

Az idő előrehaladtával egyre magabiztosabb és fesztelenebb párbeszéd hallatszik a csoportok felől, a bátortalanok is felbátorodnak, legyen az felnőtt vagy gyerek. A Magosfa munkatársai rutinosan terelgetik a foglakozás menetét, s egy-egy feladat végén, a válaszokat összegezve összekötik az elhangzottakat a környezetvédelem gyakorlati oldalával. Az idősotthon ápolói szelíden bíztatják a néniket és bácsikat: „Tessék csak hangosan mondani, a múltkor is olyan érdekeseket tetszett mesélni!”.

A résztvevők egyre lelkesebbek; egyikük, Józsi bácsi, két feladat közt még ki is megy a foglalkozásvezetőhöz, hogy néhány – általa fontosnak tartott – kérdésről külön is elbeszélgessen a környezeti nevelővel: nagy horgászember lévén szót ejt az éghajlatváltozás állatokra gyakorolt hatásáról is, ha már az asszonyok olyan sokat beszéltek a régi idők kertészeti munkáiról.

A Magosfa Alapítvány programjával ez idáig országszerte több településen is járt. Felvezetett témáinak tárházában az újrahasznosítástól a kertészkedésen és házi tartósításon keresztül a hagyomány és fenntarthatóság kapcsolatáig számos tematika szerepel. Foglakozásaikat úgy alakítják, hogy – az élményen túl – lehetőleg minden résztvevő újonnan megszerzett „zöld” tudást is hazavigyen magával.

A programban résztvevő idősotthonokat az alapján választják ki, hogy nekik vagy a helyi iskoláknak melyikhez van esetleges kapcsolódási pontjuk. A váci otthonnal már olajozott az együttműködés, hiszen az igazgató elsőre meglátta a civil szervezet felajánlásában rejlő lehetőséget. A váci intézményben eddig több mint 10 foglalkozást valósítottak meg, de az idősotthon – a mintán elindulva – már önerőből is sikerrel szervezett hasonló találkozókat egy helyi óvoda és a helyi mezőgazdasági szakközépiskola bevonásával. Utóbbi esetében busszal vitték ki az időseket az iskola tangazdaságába, ahol a diákok kalauzolták végig a nyugdíjasokat.  

Ne félj az öregedéstől!

Egy budapesti iskola pedig már két alkalommal látogatott vissza – szintén önszerveződően – a kerületi idősotthonba. A program tehát a jelek szerint tovább osztódik, amit a civil szervezet sikerként könyvel el. Sőt. Az idei év első felében, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel együttműködve, két – 30 órás, ingyenes – akkreditált képzés keretén belül adják át a programmal kapcsolatos ismereteiket pedagógusoknak, idősgondozóknak, művelődési házak vezetőinek, mentálhigiénés szakembereknek. A 2016 februárjára és áprilisára meghirdetett képzések iránt akkora az érdeklődés, hogy már most csak korlátozott számban illetve várólistára lehet jelentkezni.

A Magosfa Alapítvány „Kicsik és Nagyik” programját Norvég Civil Támogatási Alap pályázati forrásából még három alkalommal tudja megvalósítani, míg a váci foglalkozást az „Adjuk össze” kampány keretében befolyt adományokból szervezték meg. A szervezet pénzügyi lehetőségeket keres a további foglalkozások megvalósításához.

 

A program nem mellékesen mentálhigiénés szempontból is értékes, hiszen az idős emberek számára fontos, hogy memóriájuk aktív maradjon, emlékezzenek a régi dolgokra s újakat tanuljanak – ahogy azt a Váci Idősek Otthonának honlapján álló Müller Péter idézet is mondja: „Ne félj az öregedéstől. A fejlődés végtelen. És az emberben lévő szellem örökké fiatal, és teremt, alkot és él, és örökké élni is akar.”

Képek forássa: A Magosfa Alapítvány Facebook oldala

 

 

Tetszett a cikk? Nyomd meg a lenti gombot és támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fenntartását egyszeri felajánlással.  Köszönjük!

Legyél Te is a Tudatos Vásárlók Egyesülete büszke támogatója!

A TVE éves támogatói díja 3000 forint. És ezért kapsz egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is.

 

Kattints ide, ha szeretnél 5-15% kedvezménnyel vásárolni a TVE által minősített helyeken.

A cikk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás PTKF/1230/2015 jelű pályázat keretében készült.