Néprajzi kutatások tanulsága szerint a magyar lélek mikfób. Gombakerülő. Szemben például a minket övező szláv gyűrű mikofil hozzáállásával. Ennek részben tényleg lehet oka a magyarázatokban olvasható, erdőben, így gombában szegény, hátranyilazós múltunk, pedig a helyzet az, hogy gombát szedni jó dolog.

Mi kell a gomba gyűjtéshez?

Előbb az istálló, aztán a jószág – mondja okosan a népbölcsesség. Esetünkben ez abból áll, hogy felkészülünk a remélhetőleg ránk váró gombaözönre.

1. Gombavizsgáló telefonszáma

Mindenek előtt vegyük fel a kapcsolatot egy gombavizsálóval, hogy a sikeres gyűjtés után ne kelljen pánikszerűen keríteni “valakit”. A NÉBIH oldalain megtaláljuk a regisztrált, lakossági gomba-szakellenőrök országos listáját, (ennél jóval több szakember van valójában), itt pedig azt, mely budapesti piacon mikor tudunk gombát bevizsgáltatni. A cél, hogy legyen egy közvetlen elérhetőségünk, mert az erdőben elért sikerek sajánlatos módon a legritkábban esnek egybe a megadott nyitvatartási időkkel. Maguk a piaci gomavigsgálók is azt kérik, hogy szolgáltatásuk igénybevétele előtt, az esetleges változtatásra tekintettel, szíveskedjünk tájékozódni honlapunkon, facebook oldalunkon, telefonon.

A piaci gombavizsgálók többsége szombaton kora délután zár, vasárnap pedig egyáltalán nincs nyitva.

2. Könyvek

Be kell szereznünk az alapvető szakirodalmat, nyomtatott formában.

• A magyar nyelven máig megjelent legátfogóbb terepi határozó Ewald Gerhardt két kiadást megélt Gombászok kézikönyve.
• Szükségünk lessz egy, a hazi fajokból a legfontosabb mérgező és ehető fajokra fókuszáló határozóra is. Én a Locsmándi – Vasas szerzőpáros Erdők-mezők gombái-t, ennek híján ugyancsak tőlük a Gyűjtsünk gombát erdőn-mezőn címűt ajánlom.
• Mindenkit óva intek az ilyen-olyan mobilalkalmazásokra szűkített határozásoktól! A stellárium kitűnő homokozó a csillagos ég felderítéséhez, de még senkit nem juttatott intenzív osztályra, ha benézte a sarkcsillagot. Arról nem beszélve, hogy nem az elmélyülést bátorítja az instant megoldás keresése.

3. Kosár

Fontos legalább 1 jó kosár. Sokan a tálcaszerű, nagyon laposat ajánlják. A szedett gombának ez biztosan a legjobb elhelyezése, de a gyakorlatban olyan, mint harmincas tojástartóval gátfutáson indulni. Ehelyett inkább egy hosszú, magas kosarat célozzunk, ami nem szűkül lefelé. A füle párhuzamos a kosárral, tehát hosszanti. Egy ilyennel könnyen mozgunk bokrok között, letehetjük meredek lejtőkön borulásmentesen és a csuklónk sincs kifordítva órákon át. Higgyük el, jó befektetés akár legyártatni is. Jelentősen megnöveli a kosár életartamát az időnkénti lenolajos kezelés.

4. Kés

A gombagyűjtéshez megteszi egy krumplipucoló kés is, de jó választás vagy a kicsi, fix pengés túrakés, szoruló (nem patentos) tokkal, vagy a hüvelykujjal nyitható egykezes bicska. A minimalistáknak pedig ott a snitzer.

Már mindenünk van, indulhatunk gombászni! Mikor? Hova?

Mikor? Tartós esőket követő meleg időben.

Ennél jobban tudunk szűkíteni, ha átrágjuk magunkat csapadék- és talajnedvesség térképeken az interneten. Érdemes figyelni a gombás fórumok élménybeszámolóit is. Szerintem legjobb az index Gombázós topic-ja, ahol sok kipróbált terepi gombász osztja meg egymással tapasztalatait, és szerencsés esetben a kérdéseinkre is válaszolnak.

Hol? A célterület kiválasztása bonyolultabb dolog. Tudnunk kell, hogy alapvetően kétféle egzisztenciát találunk a gombák körében: vagy a már megtermelt szerves anyagot bontják le, vagy növényekkel ápolnak minkét fél megelégedésére valami együttműködést.

Kezdjük az előbbiekkel. Réteken, legelőkön találjuk őket, vagy az erdőben faanyagon és a mély avarban. Külön fejezet a nagybecsű kucsmagombák világa. Ők azok, akik szigorúan a naptárt nézik és csak tavasszal szedhetjük képviselőiket. Fajonként igen eltérő lelőhelyeken bukkanak fel és ritkán ideálisak a feltételek abban a pár hétben, de mégiscsak az első gombák.

A következő, májusi zsákmány a folyóparti füzesek nagy mennyiségben termő sárga gévagombája. A füves területen növő fajok már nem nézik a naptárt, hanem a hosszabb esőzések után viszonylag gyorsan megjelennek. Ilyenek a csiperkék, a szegfűgomba vagy a pöfetegek.

Az avart kedvelők inkább ősszel nőnek. Látványos példájuk a nagy termetű őzlábgombák csoportja, ami rántva a gasztro szuperlatívuszok egyike. A keret kedvéért meg kell említenünk a téli fülőkét is. Ő olyan későn nő a fagyos tuskókon, rönkökön, hogy még akár egy szilveszteri gombászatot szervezhetünk rá.

Fákkal szimbiózisban élő gombák

A fákkal szimbiózisban élő fajok teszik ki a gyűjtött és kedvelt gombák zömét. Itt már erdőtípusokról, növénytársulásokról beszélünk.

Összességében elmondható, hogy a savanyú talajú (tehát nem meszes) tölgyesekben, bükkösökben találunk többet belőlük. Vulkanikus középhegységeink jó gombászhelyek, de másutt is fellehetők kisavanyodott területeket. Megfelelő környezeti feltételek mellett tavasztól őszig szüretelhetünk. Érdemes ezeken belül megismerkedni olyan teraszos, völgytalpas patakokkal, amiket vegyesen kísér tölgy, bükk és gyertyán. Itt szárazabb időben is színes kínálatot találhatunk.

Máskor épp a magas bércek közt gazdag harmat csalja elő a gombákat. És ott vannak aztán a fenyvesek. A talaj eleve kisavanyodik és számos faj kifejezetten fenyőkhöz kapcsolódik, ilyenek a rizikék, saját ízvilággal.  Tetejébe a lebontó fajok is jól megtalálják számításukat a vastag tűlevél-avarban. Tűlevelűek közt azonban inkább ősszel, egész a fagyokig keresgéljünk.

A lelőhelyek megtalálása gyakorlatilag fontosabb, mint a gombák effektív fellelése. Utóbbi az előbbi híján esetleges, míg az előbbi maga a cím, ahová mennünk kell. Lelőhelyeket pedig úgy találunk, hogy gombagyanús időszakban nem toporgunk egy bevált, szűk folton, hanem nagyokat túrázva felderítjük a tájat. Lassan össze fog állni egy minta, ami aztán valami erdőre azt mondja, hogy jövök ide vargányázni jövőre – aztán még be is jön. Évek munkája, de micsoda jó fáradtság!

Melyik gombát szedjük le?

Hazánkban cirka 350 madárfaj él és nagyon kevesek kiváltsága, hogy a javukat ismerjék. Ugyanitt uszkve 2-3000 nagygomba él (ami szemmel felismerhető termőtestet növeszt). Posztgraduális mikológusok számára is hiú ábránd mindet bebiflázni.

Amit megcélozhatunk, az az, hogy felismerjük a mérgező fajokat, fajcsoportokat – nincs olyan sok; illetve felismerjük a jól azonosítható étkezési vadgombákat – ezekből sincs olyan sok. A többivel meg ne foglalkozzunk!

A fentebb ajánlott kötetekből kettő éppen azokat a fajokat tartalmazza, amiket jó, ha megismerünk. Léteznek olyan, induláshoz szánt jótanácsok, miszerint kezdjük a gyűjtést tinóru fajokkal. Jól felismerhető fajcsoport, hiszen a kalap alsó felén nem lemezeket, hanem egy pórusos, csöves réteget találunk. Nincs közöttük valódi méreganyagot tartalmazó faj, hibázva is legfeljebb hányunk és hasmenésünk lesz. Ez igaz és követhető, a hozzám vizsgálatra behozott kosarak mégsem azt mutatják, hogy a kezdő így gyűjtene gombát. Szednek mindenfélét, majd bemutatják a gombavizsgálónak.

A szakirodalom abban segít, hogy a lehető legkevesebb gombát szedjük le értelmetlenül, a jókból meg ne csak egy mintányit. A gombavizsgáló pedig abban segít, hogy ne nézzük be azt a sarkcsillagot. Akkor is vigyük el hozzá a zsákmányt, ha nagyon biztosak vagyunk magunkban.

Középtávon legcélravezetőbb lehet egy alapfokú gombaismereti tanfolyam elvégzése, de ahogy az elején leszögeztük: minimális tudással, mégis biztonságos módon belekezdhetünk az egészbe néhány szabály betartásával.

Hogyan szedjünk gombát?

A gyűjtés mikéntjéről meg kell ismételnünk egy előbbi kérést:

a lehető legkevesebb gombát szedjük le értelmetlenül!

• A termőtesteket csavarjuk ki a talajból, nem jó a szár elvágása. A kitekert tönk talajfelőli bázisa a fajhatározásban jól jön, és a gombatelep is kevésbé fertőződik felülről. (A szakellenőr külön örül, ha egy termésfoltból legalább egy gombát teljes egészében mutatunk be neki.)
• Az egyes fajokat gyűjtsük külön, vászontasakokba. Egyetlen átlagos gyilkos galóca termőtest elég egy négytagú család tragédiájához. Persze messze elkerüljük, de ha hibázunk, a gombavizsgáló, helyesen, mindent kiborít, amivel érintkezhetett. (Örüljünk is annak, ha megtaláljuk életünk első példányát, és azt alaposan vegyük szemügyre!)
• Ne gyűjtsünk penészes, nagyon öreg, elázott, fagyott, nagyon kukacos példányokat.
• A csigarágással egy mértékig nincs gond, ahogy a hiányos termőtesttel se. Legyen meg, mondjuk, legalább a kalap fele.

A gombagyűjtést hivatalos szabályai

A gombaszedés hivatalos szabályai röviden:

• Védett fajokat nem gyűjthetünk! (Magyarországon kiemelten védett 58 gombafaj él.)
• Védett, állami erdőkből csak engedéllyel gyűjthetünk.
• Magántulajdonban lévő erdőkből csak engedéllyel gyűjthetünk.
• Állami, nem védett erdőkből fejenként napi 2 kg-ot gyűjthetünk. (A fejenkénti 2 kg-nyi gyűjtési korlát egyébként nem csak a gombákra, hanem a termés, gyümölcs, egyéb növényekre is vonatkozik.)

A magántulajdonban lévő erdők esetében a tulajdonos dolga, hogy jelezze a státuszt. Ennek hiányában honnan tudhatnánk?

Na és a legfontosabb: akár az erdőben, akár társaságban, akár a neten idegen gombászokkal beszélgetünk, lehetőleg ne faggassuk őket, pontosan hol szedték a gombát – de főként ne osszuk meg, mi hol szedtük!

Nem mindegy, mit eszel!

Élelmezésünk, élelem beszerzési rendszerünk óriási hatást gyakorol az éghajlatváltozásra, konzerválja a szegénységet, fokozza a természeti környezet pusztulását. Az éghajlatváltozás és globális kizsákmányolás az EU polgárainak a jövővel kapcsolatos aggodalmai között az első helyen áll. Az EU polgáraiként, magánszemélyként a mi felelősségünk is szerepet vállalni a világ előtt álló kihívások megoldásában.

Kövesd a #GoEAThical és az #OurFoodOurFuture hashtaget a Facebookon és az Instagrammon, oszd meg a kampányt másokkal is.

Ne tápláld tovább a kizsákmányolást! A pénzed szavazat!

Képek forrása: canva.com

---

Ez a tartalom az Európai Unió #OurFood.OurFuture projektje keretében valósult meg, semmilyen tekintetben nem tükrözi az Európai Unió álláspontját.