Húsz éve megoldatlan
ügyek

A bhopali eset a nyolcvanas évek végén kavarta fel a
világ közhangulatát és a korabeli sajtót. A bhopali katasztrófa azóta is a
vállalatok társadalmi és környezeti felelősségével és az üzleti etikával
foglalkozó oktatás egyik leggyakrabban használt esettanulmánya: a termelését
Indiába kitelepítő gyár nem megfelelő biztonsági intézkedései súlyos környezeti
katasztrófához vezettek és emberéleteket követeltek. Annak ellenére, hogy az ügy
annak idején a nemzetközi figyelem középpontjába került és egyértelműen
megállapíthatóak a felelősök, számos kérdés, így többek között a kárpótlások
ügye a mai napig megoldatlan.

Polgári tiltakozás és akció a kormányzati
passzivitás ellen

2004. tavaszán egy nemzetközi akciósorozat részeként
diákok és aggódó állampolgárok petíciókat adtak be, telefonon és személyesen is
megkeresték az indiai kormány vezetőit, beleértve a miniszterelnököt is: 300
millió dollár értékű kárpótlást és biztonságos ivóvizet követetek a bhopali
katasztrófa túlélőinek. Az akció szervezője, a Diákok Bhopalért szervezet –
amely az Igazságot Bhopalnak Nemzetközi Kampány tagja – az évtizedek óta tartó
kormányzati passzivitás ellen tiltakozik.

A világ eddigi legszörnyűbb ipari katasztrófája
csaknem 20 évvel ezelőtt, 1984-ben sújtotta Bhopal városát. Több mint fél millió
ember lett kitéve a vegyianyag-gyárból származó halálos gázszivárgásnak.
Húszezren meghaltak, 150.000-en megbénultak. Ráadásul azáltal, hogy veszélyes
vegyületeket és nehézfémeket hagytak a gyár területén őrizetlenül, húszezer
ember ivóvizét mérgezték meg. E vegyületek szoptatással a következő generációk
szervezetébe is eljutnak.

Bár a kormány tíz víztartályt helyezett el a
biztonságos ivóvízellátás érdekében, ahhoz, hogy az emberek hozzá is tudjanak
férni ezekez, a megfelelő csatornázást is el kellene végezni. 1989-ben a Union
Carbide gyár 470 millió dollárt helyezett letétbe az indiai kormánynál, de 15
évvel később még több mint 300 millió dollár maradt kiosztatlanul a
településkasszában, beleértve 84 millió dollár kamatot. A bhopali gázszivárgás
áldozatainak joguk van ehhez a pénzhez, de annak kifizetése csak az indiai
kormány beleegyezésével történhet.

Az észak-amerikai diákok számon kérik az
indiai kormányt

A 2004. tavaszán zajlott kampány során az Egyesült
Államokban húsz középiskola és egyetem diákjai több száz telefonhívást intéztek
az Indiai Nagykövetséghez és konzulátusokhoz követelve a kártérítés kifizetését,
valamint a biztonságos ivóvízellátás megoldását Bhopal túlélőinek. Ezzel
egyidőben 15 indiai diák találkozott Madhya Pradesh állam kormányzójával, ahol
Bhopal is található, és beterjesztettek hozzá egy hasonló tartalmú petíciót,
majd Delhiben utólagos demonstrációt és sajtótájékoztatót tartottak. Kanadában
több mint egy tucat diák írt levelet a McGill Egyetemről a kanadai India
Bizottságnak, igazságszolgáltatást követelve Bhopal lakóinak.

„Nevetséges, hogy az indiai kormány 15 év után még
nem fizette ki a túlélőknek a kártérítés felét sem, és több mint egy évtizedig
állt a pénz egy kasszában, miközben a bhopaliak kénytelenek voltak fertőzött
vizet inni.” – mondta a Diákok Bhopalért részéről Matt Lehrich, a kampány egyik
szervezője. „Ez túlmegy a szakmai hozzá nem értésen – ez az emberek jogainak és
az emberi élet értékének érzéketlen semmibe vétele. Az indiai kormánynak, ha van
lelkiismerete, most tennie kell azért, hogy megszüntesse a szenvedést, a
mérgezést és a halált.”