• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma

2010.07.12. /

Miért voltak mankók a Gellért fürdő elődjének padlásán, felismerjük-e ízről az ásványvizet, milyen vizet ittak elődeink Pest Budán? Íme egy kis színes ízelítő a július elején tartott vizivárosi ivókút sétánkról. Folyt. köv.

Egy forró nyári délutánon, július 2-án Budapesten a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az ImagineBudapest nevű, alternatív városnéző túrákat szervező csapat által közösen tartott, (Tudás)szomjoltó sétának három fő tanulsága volt:

  • az egyik, hogy a csapvíz jóval olcsóbb, és sok esetben legalább ugyanolyan egészséges, mint az ásványvizek,
  • a másik, hogy Budapest tényleg a vizek városa,
  • a harmadik pedig, hogy a vízre vigyázni kell.

Szerencsére a több mint negyven résztvevőnek minderről nem ennyire száraz stílusban kellett értesülnie. Az ImagineBudapest túravezetője, Szekeres Juli a Gellért Szálló előtti kútnál várta az érdeklődőket. Elsőként a sok vitát kiváltó, engedély nélkül épült forrásházat mutatta be, amelynek folyamatosan csordogáló kifolyói a nyolc legfontosabb budapesti gyógyfürdőt (Gellért, Rudas, Rác, Király, Császár, Lukács, Széchenyi és a pesterzsébeti) jelképezik.

Az építmény az egykor itt üzemelő híres-hírhedt Sáros fürdő helyén áll, amely jóval kevésbé volt előkelő 1918-ban emelt utódjánál. Ugyanakkor vizének – legalábbis a Budapesti Napló 1922-es cikke szerint – olyan gyógyereje volt, hogy felújításakor sok tucat mankót találtak a padlásán, amelyeket a gyógyultan távozók hagytak hátra.

 

További sétaidőpontok:
- 2010. július 16., 17 óra – a részvétel ingyenes (a sétáról tévéfelvétel készül) Jelentkezni lehet a noemi@tve.hu címen.
- 2010. augusztus 18. 17 óra A sétára a részvételi díj 2200 Ft/fő. A Tudatos Vásárlók Egyesülete tagjainak 1500Ft/fő.
Jelentkezni lehet info@imaginebp.hu címen.
- 2010. szeptember 3. 17 óra A sétára a részvételi díj 2200 Ft/fő. A Tudatos Vásárlók Egyesülete tagjainak 1500Ft/fő.
Jelentkezni lehet info@imaginebp.hu címen.
Találkozó: XI. kerület, Szent Gellért téren a kútnál. Mindenkit szeretettel várunk
!

A túra második állomása több szempontból is tanulságos volt. Elsősorban sajnos azért, mert remekül megmutatta, a mai Budapesten mennyire sokadlagosak a gyalogosok, sétálók, turisták érdekei: nagy kincsünk, a Duna a város egyik legszebb pontján, a Gellért-hegy tövében, négy autósávval és két pár villamossínnel elzárva fekszik a sétára is alkalmas járdától, a vízhez pedig egész hosszú szakaszon nem is lehet lemenni.

Vezetőnk ennek ellenére minden tőle telhetőt megtett, hogy közelebb hozza hozzánk a vizet. Palackok és kis poharak kerültek elő, és kezdődött a vakteszt. Ennek egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy a többség semmi érezhető különbséget nem észlelt az egyik, Zalaszentgróton töltött ásványvíz, az egyszerű budapesti csapvíz és egy Óbudán palackozott ásványvíz között.

Itt hangzott el az is, hogy Pesten még a 19. század végén is voltak kolerajárványok, mert nagyon rossz minőségű vizet ihattak csak az emberek: a csapvíz is lényegében szűrt Duna-víz volt.

Érdekes kontraszt volt, hogy átlátszó palackban láthattuk az aznap reggel vételezett Duna-vizet, amelyen többen csodálkoztak: majdhogynem tiszta, szagtalan víznek látszott.

Azt, hogy az ásványvizek a szállítás és a PET-palackok miatt még környezetszennyezők is, ráadásul míg egy liter csapvíz körülbelül 40 fillérünkbe, ugyanennyi ásványvíz 50-200 forintunkba kerül, már túránk harmadik megállójánál, a Rudas ivócsarnok előtt tudtuk meg.

A meglehetősen lehetetlen időben – hétköznap délelőtt 11 és este hat közt – nyitva tartó vízlelőhelyen háromféle, még szinte forró gyógyvizet lehet megkóstolni. A rádiumos Juventus fiatalít, a kénes Attila és Hungária különböző hurutos megbetegedések leküzdésében segít.

A csarnok előtt még alkalmunk nyílt felhajtani egy kortyot vezetőnk táskájából előkerült keserűvízből is, amit hashajtó hatása miatt egész Európában fogyasztottak. A magyar keserűvizek története regényes, a 19. század második felében több vállalkozó kedvű forrástulajdonost tett gazdaggá ez az igen furcsa „nedű”.

A körülbelül másfél órás séta utolsó állomása a Döbrentei tér volt, ahol a Benedek Elek emlékére emelt közkút vizét kóstoltuk meg.

Ha a csap kinyitásakor olykor eszünkbe jut, hogy a Föld vízkészletének csupán 1%-a iható víz, és a világon legalább 1,1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, talán ezentúl mi is elővigyázatosabban bánunk majd századunk olajhoz mérhetően értékes „folyékony aranyával”.

(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma
(Tudás)szomjoltó Budán, ivókutak régen és ma


  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében