• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Termékteszt: csapvíz

2010.03.04. /

Gyógyszermaradványok

 

A gyógyszermaradványok jelenléte az élővizekben egyre gyakoribb téma mind szakmai körökben, mind a közbeszédben. Egyre több tanulmány mutat rá, hogy az állattartásból valamint a háztartási, kórházi és gyógyszergyári szennyvizekből kijutó gyógyszermaradványok jelen vannak a felszíni vizeinkben.

Ezek pedig felboríthatják a természetes ökoszisztéma egyensúlyát. A természetbe kijutó antibiotikumok hozzájárulnak a rezisztencia kialakulásához, a hormonhatású szermaradványok felborítják a vízi élőlények hormonális egyensúlyát.

A nemzetközi mérések azt mutatják, hogy a leggyakoribb problémát a fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek jelentik. Ezek összetevői csak 20-80%-ban szívódnak fel a szervezetben, a többi viszont kiürül, vagyis a lefolyóba és végső soron az élővizekbe kerül.

Az Egyesült Államokban 2008-ban több nagyváros ivóvizében is kimutattak gyógyszermaradványokat - főleg hormonokat és antibiotikumokat. Nagy-Britanniában végzett mérések szerint a Temzében kimutatott gyógyszermaradványok mennyiségüket tekintve potenciális veszélyt jelenthetnek az ivóvízre, viszont a kutatás végleges eredményét - amelyben magára az ivóvízre vonatkozó adatok is lesznek - csak 2010-ben publikálják. A kutatók eddigi közlései szerint mivel legfeljebb nanogrammos mennyiségről van szó, ha ez valóban megjelenik az ivóvízben, felnőtt emberekre nem, legfeljebb a csecsemőkre jelenthet veszélyt.

2006 és 2007 között az ELTE kutatói fájdalomcsillapítókból és gyulladásgátlókból származó szermaradványok jelenlétét vizsgálták a Duna több pontján. Az Észak-pesti szennyvíztisztítónál 36-71%-os eltávolítási hatásfokot mutattak ki, vagyis a maradék gyógyszermaradvány a tisztított szennyvízzel együtt a Dunába kerül.

A legfőbb gond az, hogy a szennyvíztisztítók a jelenleg alkalmazott technológiával nem képesek teljes mértékben eltávolítani ezeket az anyagokat. A megfelelő mértékű eltávolításhoz nagyon költséges beruházásokra van szükség. Ugyanakkor az is nehezíti a helyzetet, hogy bizonyos tisztítási technológiák alkalmazása során az eredetinél még veszélyesebb anyagok is kialakulhatnak.

A 2009 novemberében tartott Magyar Vízközmű Szövetség (MaVíz) Csapvíz konferenciáján elhangzott, hogy a hazai vezetékes vízben alig - legfeljebb csak nanogrammos nagyságban - mutatható ki gyógyszermaradvány. (Tesztünkben mikrogramm mértékben nem volt kimutatható.) Ez azt jelenti, hogy például hormongyógyszer egy tablettájának megfelelő mennyiség szervezetbe viteléhez mintegy 100 ezer liter vizet kellene meginnunk.

 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében