• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Tényleg ázsiai ország vagyunk?

2012.12.03. /

A magyarországi elektronikai ipar munkaügyi problémáira hívja fel a figyelmet a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) és a holland civil kutatóközpont, a SOMO legújabb kutatása. 

A számítástechnikai eszközök és műszaki cikkek az utóbbi években a legnépszerűbb karácsonyi ajándékok közé tartoznak. Az ajándékbontogatás közben azonban kevesen gondolnak arra, hogy milyen visszásságok terhelik a divatos elektronikai termékek előállítását, pedig a délkelet-ázsiai gyárakból jól ismert munkaügyi problémák közül számos Magyarországon is jellemző:

  • a bérek nem elegendőek egy család fenntartásához,
  • a túlórák kifizetése könnyen kikerülhető a munkaidőkeret alkalmazásával,
  • több cégnél is gyakoriak a 12 órás műszakok,
  • a csúcstermelés időszakában a kölcsönzött dolgozók aránya meghaladhatja az állandókét,
  • valamint a nemzetközi normák is sérülnek.

Ez a legfőbb tanulsága a TVE és a SOMO legújabb, A Flex szindróma” című jelentésének, amely négy Magyarországon gyártó elektronikai cég – Samsung, Nokia, Flextronics és Foxconn – munkakörülményeit vizsgálta a nemzetközi makeITfair kezdeményezés keretében.

A makeITfair célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyasztói elektronikai cikkek – mint például mobiltelefonok, MP3 lejátszók, játékkonzolok és laptopok −ellátási láncával kapcsolatos emberi jogi és munkaügyi visszaélésekre, illetve környezetvédelmi problémákra. A projektet az Európai Unió támogatja.

Résztvevő szervezetek: SOMO (Multinacionális Cégek Kutatásának Központja), a német Germanwatch, a fjnn Finnwatch, a svéd Swedwatch, a svéd Fair Trade Center, a dán DanWatch, az Etikus Kereskedelemért nevű finn szervezet (Pro Ethical Trade Finland), a magyarországi Tudatos Vásárlók Egyesülete, a civil társadalom kutatásával és támogatásával foglalkozó Civil Society Research and Support Collective (CSRSC) nevű munkacsoport Dél-Afrikából, a Workers Assisstance Center (WAC) nevű munkajogi szervezet a Fülöp-szigetekről, az ACIDH a Kongói Demokratikus Köztársaságból és az indiai CIVIDEP.

Közép- és Kelet-Európában Magyarország vált a legfontosabb elektronikai cikkeket gyártó országgá, amely a nemzetközi cégeket betelepülésükkor adókedvezményeivel és támogatásaival csábította ide, most a rugalmasságot biztosító munkaügyi szabályozásával kedvez. A kutatást végző civil szervezetek azonban kiemelték, hogy a szektor egyáltalán nem hoz jólfizetett állásokat az országba.

A Magyarországon legkevesebbet kereső operátorok alapfizetése (€ 231 Az összegek euróra történő átváltásához a 2012.10.03-i árfolyamot használtuk, a www.xe.com alapján) majdnem ugyanannyi, mint amennyit a hongkongi székhelyű érdekvédelmi szervezet, a SACOM jelentése szerint Kínában fizetnek (€ 224).

Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa elmondta: „ A kutatásból kiderült, hogy még a legmagasabb fizetéssel rendelkező dolgozók sem tudtak elegendő pénzt keresni ahhoz, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítsanak családjaik számára - abban az esetben sem, ha mindkét szülő dolgozik. Arra is felfigyeltünk, hogy a legtöbben kevesebbet keresnek a magyarországi termelési szektorban dolgozó fizikai munkások nettó átlagkereseténél is”.

Nemcsak a fizetések kapcsán húzható párhuzam Ázsiával. Több olyan munkaügyi probléma is jellemző a vizsgált vállalatoknál, amelyekről eddig inkább csak ázsiai fejlődő országok kapcsán számolt be a média:

  • a fizikailag megterhelő 12 órás nappali és éjszakai műszakok,
  • a kölcsönzött munkások nagy aránya, ennek eredményeként nagymértékű állásbizonytalanság,
  • illetve az egyik vizsgált cég vezetősége még a szakszervezet létrehozását is megakadályozta.
  • Egy másik vállalatnál a munkakörülmények túl megterhelőnek bizonyultak: a helyi kórházból hetente többször is ki kellett jönniük a mentőknek, hogy az elájult, illetve a kimerülés, magas vérnyomás és a stressz tüneteitől szenvedő dolgozókat elvigyék.

A kutatás azt is kihangsúlyozza, hogy a munkatörvény által a munkaadóknak biztosított rugalmasság komoly gondot okoz a magyarországi termelésben dolgozó munkások számára. A törvényi szabályozás lehetővé teszi a vállalatok számára az úgynevezett munkaidőkeret alkalmazását, amelyben a munkaórákat egy hosszabb időszak (például 3-4 hónap) átlagaként tartják számon. Az munkaidőkeret segítségével a munkáltató nagyobb rugalmassággal tudja kiosztani a munkanapokat, elosztani a túlórákat, ezáltal pedig rugalmasabban tudja kompenzálni az adott időszakra eső túlórákat.

A rendszer lehetővé teszi, hogy törvényesen akár 72 órát elérő hosszú munkaheteket alkalmazzanak, míg eközben az is előfordulhat, hogy a túlórákért az időszak végén nem is fizetnek. Ez ellentmond a nemzetközi normáknak, és a Samsung, Nokia, Flextronics és Foxconn megkérdezett dolgozói számára jelentős frusztrációt okoz.

Annak ellenére, hogy a magyarországi termelésben dolgozók európai uniós állampolgárok, a törvény nem védi őket eléggé. Irene Schipper, a makeITfair holland projektkoordinátora elmondta, hogy: „ A Magyarországon működő nemzetközi vállalatoknak be kellene tartaniuk a nemzetközi munkaügyi normákat, mert azok nagyobb biztonságot nyújtanak dolgozóiknak, és előírják a 40 órás munkahetet meghaladó munkaórák túlóra árban történő kifizetését. Fontosnak tartom, hogy a vállalatok olyan fizetést adjanak dolgozóik számára, amely biztosítja a megélhetést, illetve hosszú távon nem lenne szabad rendszeresen kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatniuk”.

 

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!


  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében