• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A szerepek ünnepe

2008.12.16. /

A narancs, a fahéj, a vanília illata elfedi, hogy a tavasszal kirobbant jelzáloghitelezési válság őszre megrendítette a bankvilágot és csődhullámot okozott. Szvetelszky Zsuzsanna a (jó) ajándékról

Meglesz idén is minden, ahogy dukál. Lesz nagytakarítás és csillagszóró, halászlé és karácsonyfatűz. Diótörő és betlehem, mennyből az angyal és éjféli mise, sok céges karácsony és még több xmas spam. Hetekkel ezelőtt bedugult a város, november már a karácsonyi hajsza első hónapja volt, de a mért adatok alapján az októbert is bátran tekinthetjük az előroham időszakának.

A karácsonyi vásárlást vizsgáló kutatás szerint a gazdasági válság ellenére sem költünk kevesebbet idén, mint máskor, sőt: ugyanannyi áruhitelt kívánunk felvenni. A férfiak vásárolnak többet, de a nők élvezik jobban. A magyar vásárlók több mint fele legfeljebb harmincezer forintot költ ajándékokra, a negyedük ennél többet.

Érthető, hogy nem az ajándékon spórolunk: válság idején kapcsolatokba érdemes fektetni, és a karácsony az egyik legjobb network-alkalom. Legszívesebben illatszert, ruhát, könyvet és játékot veszünk, meg persze konyhai eszközt, mobiltelefont, DVD-t, CD-t és karórát. Ötből négyünk mindezt plázában szerzi be, a többiek piacokon, szakboltokban és a neten - ők tudják a leghatékonyabban csökkenteni a vásárlásra szánt időt az információknak köszönhetően. Vannak, akik úgy mondják, hogy tájékozódnak, de forrásaik csupán az áruházak szórólapjai. Egyre többen hagyjuk az utolsó pillanatra a beszerzést, és a vásárlók 60%-a nem tudatosan, hanem ösztönszerűen dönt arról, mi kerüljön a fa alá.

Nemigen lehet mit kezdeni azzal a kutatási eredménnyel, miszerint az emberek jelentős része ötször-tízszer értékesebb ajándéknak örülne, mint amit ad szeretteinek. Ezzel az irreális, reflektálatlan vággyal megbízhatóan fixáljuk szentestére a csalódottság és az elégedetlenség élményeit. Jung szerint „az ember bizony csak abban képes kiteljesedést és megelégedést találni, amije még nincsen, mint ahogyan nem lehet jóllakatni azzal, amiből szükségén felül birtokol".

A presztízs-ajándék legnagyobb veszélye, hogy formalizálja családi, baráti viszonyainkat. Nemcsak az egyén magatartása lesz fogyasztói, hanem kapcsolatainak tartalma is. Holott a kedves, meglepő vagy vicces ajándékok okozzák a legnagyobb örömet. (Az ajándék, ha már vesszük, legyen magyar termék, és ha lehet, szezonális - ezzel sokat teszünk a hazai gazdaságért és a környezetért is.)

Az ajándék legnagyobb értéke minden látszat ellenére nem az ára - ilyen alapon a legtöbbet költőkről kimondhatnánk, hogy ők szeretik legjobban hozzátartozóikat -, hanem a személyre szabott figyelem és ötletesség, amivel a megajándékozott számára kiválasztottuk vagy elkészítettük. Vagyis a fő ajándékozási szempontok: személyesség és kreativitás.

Tavalyelőtt egy barátnőm csodásan finom, házi gyümölcskenyérrel lepett meg, ami annyira ízlett, hogy azonmód el is kértem a receptjét. Tavaly kisütöttem nyolc-tíz adagot, szépen becsomagoltam, és kívülről aranyszállal rákötöztem a receptet is. Furcsa volt látnom, hogy az apró gesztus mekkora örömet okozott, és ahogy visszahallottam, azóta többen kipróbálták a receptet. A finomságoknak egyébként a fán is jó helyük van: mézeskalács-díszeket is ajándékozhatunk.

A delikátesz elegáns: házilag készített pácok, chutney-k, szószok, fűszerkeverékek, különleges ecetek, olajok szépen becsomagolva mindenkit megörvendeztetnek. Akit nem, az csak átmenetileg reménytelen eset, de ne adjuk fel, hogy előbb-utóbb sikerül bevonnunk tudatos ismerőseink körébe.

A felmenők többnyire bármitől meghatódnak, ami gyermeküket, unokájukat vagy távoli másodunokahúgukat ábrázolja. Ez nekünk is hálás alkalom egy kreatív egotripre: készíthetünk szépen keretezett kollázst az elmúlt év fényképeiből, vagy bármit, amit a fantáziánk sugall.

A terjesztésnek más formáival is próbálkozhatunk, ha úgy érezzük, hogy tudatos fogyasztóként kicsiny sziget vagyunk a reklámóceánban. Kérjük meg barátainkat, ne vegyenek ajándékot, de ha ragaszkodnak hozzá, mondjuk el, mit szeretnénk. Kívánjunk olyat, ami hasznos és környezetbarát. Így nagyságrendekkel csökken a felesleges ajándékok évvégi áramlása. Ami marad, az pedig egy januári morzsabállal egybekötött baráti cserebere partin hasznosítható.

Lassan kezdődik a csomagolás, az ajándékok dugdosása, és az aggódás, hogy lesz-e sértődés - és hogy tudjuk-e leplezni, amikor meglátjuk, hogy tavaly is ugyanezt kaptuk. Lesz veszekedés, be kell majd időre faragni a fát (előtte meghallgatni az árustól, hogy inkább a felesége hátán veri szét, semhogy odaadja kétezer-ötszázért), feladni a képeslapokat, helytállni a rokonság traktáin, bekalkulálni a téli öltözködésbe az ünnepek közti hízást, január elejére az ajándék-visszaváltást.

Lesz néhány szó a képmutatásról is, meg hogy az egész csak a pénzről szól. Amikor a csengettyű megszólal (még mielőtt előbukkannak a kínai dömpingáruk a díszcsomagolásból), megéri rágondolni, hogy a karácsony annak az ünnepe, amire időt szánunk ezekben a napokban.

 

Kép [cc] Wigwam Jones, Carmelo Aquilina



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében