• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Különös mesterség: festőnövények

2010.07.12. /

Kemendi Ágnes Festőnövények című könyvével kaput nyitott a már elfeledett művészi kézműves kultúrára. Azóta a nyitott szeműek között egyre szélesebb körben terjed a természetes festékek kultusza. A szerzővel beszélgettünk.

Különös mesterség: festőnövények

Persze, hogy tudok szöveget szerkeszteni, fotósoppolni meg rúmingolni. Ezt nyugodtan elmondhatom, mert bárhol megérti bárki. De ha azt mondom, lapecset, sniccer, brillantrosa, üllő vagy borbolya, azt hiszik, begolyóztam.

Pedig annyi érték van, amiről már nem tudunk, vagy nem tartjuk érdemesnek megismerni. Különös mesterségek, amelyek csak mára lettek különösek – olyan világban, amikor a marha csak hamburgerként létezik, a tejről kevesen tudják, hogy honnan kerül a dobozba, és már sokan nem ismerik a színek nevét sem, csak a magentát. Annyi fogalmunk, szavunk, kincsünk és tudásunk tűnik el, ha nem vigyázunk…

A régi festők bensőséges szeretetet éreztek mesterségük anyagai iránt. Gyakorlatot és elmélyedést igényelt a festékkészítés, a mester személyisége mindenestül jelen volt a mű létrehozatalának minden pillanatában. Annyira odafigyelt arra, amit csinál, hogy énjének erkölcsi értékei kifejeződtek az ecsetvonások rendjében.” Karátson Gábor gondolatai Kemendi Ágnes Megtalált színek – a növényi festékek tanítása című kiállítása kapcsán. A kiállításnak 2009 őszén az ócsai tájház adott otthont.

A természet, a művészet, az ember, állat, növény, hivatás iránti szeretetről és alázatról beszélgettem Kemendi Ágnessel.

 

Amivel foglalkozol, az annyira sokrétű – művészet, tudomány, kézművesség, alkímia -, hogy szinte be sem határolható. Milyen mesterség a tiéd?

Valóban, magam is rácsodálkoztam, amikor megpróbáltam megfogalmazni, mi is valójában az, amit csinálok, hiszen többféle szakterületet fog át, többféle mesterséghez köthető, több is, kevesebb is náluk. Rácsodálkoztam, mert ugyanígy nem tudom magamról sem megmondani, mi is vagyok voltaképpen, legfeljebb csak körülírni, ha mégis a nevem alá kell biggyeszteni valami titulust. Végülis azt szoktam mondani, hogy kézműves vagyok – ami persze nem fedi a valóságot.

Növényi festékekkel foglalkozom. A színek megtestesülése a növényvilágban már önmagában is misztikus jelenség. Kivonása, festékké alakítása pedig valóban hasonlatos az alkimisták rejtélyes tevékenységéhez – amennyiben az igazi “aranycsinálás” végnélküli tanulási, önművelési folyamat során az emberben rejlő belső aranykészlet feltárása.

 

Úgy tudom, egészen más pályán indultál el először. Hogyan szól a mese a farkasos lányról, aki növényi festékekről írt könyvével új korszakot teremtett a kézművességben?

Talán túlzás, hogy új korszakot nyitott a könyvem, ám kétségtelen, hogy nagyon sokan, kézművesek, iparművészek, pedagógusok ennek hatására fordultak a természetes festékanyagok felé. Beépítették munkájukba, esetenként meghatározóvá is vált tevékenységükben a növényi színezékek használata.

Ez a visszajelzés csak az utóbbi években ért el hozzám, a könyv 20 évvel ezelőtti megjelenése igazából visszhang nélküli, észrevétlen maradt. De jól van ez így, egybecseng egy régóta őrzött gondolattal – nem tudom, kitől való, valahogy így szól: Aki keres, az nem talál, aki nem keres, azt megtalálják.

Valódi jelentését sokáig nem is nagyon értettem, de mintha eszerint “működnék”. Rám mindig mások találtak, én oda mentem, ahova mások küldtek, hívtak, ajánlottak – igaz, rendszerint egészen váratlan, olykor igen különleges módon töltöttem be a nekem szánt szerepet.

Mezőgazdasági főiskolát végeztem (mert egy pszichológus ezt tanácsolta), ám hamar rájöttem, hogy nincs sok keresnivalóm ott. Sok-sok évem ráment, hogy kitörjek gyermekségem kora (1955-ben születtem) megnyomorító kalodájából. A mi családunknak is igen szűkre szabatott az a bizonyos levegő…, másodrendű állampolgárként nőttem fel, így érthetőbb a hosszas útkeresés, a sok vargabetű, a határok feszegetése.

Ma már tudom, mindennek értelme és célja volt, a sok felesleges kitérő, ötletszerű csapongás mind egy-egy felkészítő állomás volt, s végül mégiscsak egy közös mederbe terelődve értelmet nyert.

 







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében