• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Húsvásárlás

2004.05.03. /

A hétköznapi rohanás közben, a dúsan megrakott áruházi hűtőpultok láttán gyakran megfeledkezünk arról, hogy a húsvásárlás bizalmi kérdés.

Elcsábulunk, és szinte válogatás nélkül pakoljuk a kosarunkba az előrecsomagolt csirkecombokat, a csábító lábszárat, vesepecsenyét és karajokat, a gondosan felszeletelt sonkát, szalámit, fólia alatt szunnyadó hurkát és kolbászkákat. Önfeledtségünk különösen akkor ölt veszélyes mértéket, amikor akciós termékre bukkanunk. Az elérhető árelőny, a könnyű vadászat ígérete rendszerint az életösztönt is elaltatja bennünk. Pedig ez veszedelmes dolog. Nemcsak a vasárnapi ebéd minőségét kockáztatjuk a hirtelen döntéssel. Alkalmasint megeshet, hogy egész baktériumtenyészetet cipelünk haza. Az előrecsomagolt húsoknak ugyanis csak a szebbik felét láthatjuk. A zsíros cafatok, a szürkülő mócsingok és zöldbejátszó porcogók rendszerint a tálca alján rejtőznek. Mint ahogyan ott található az a kevéssé gusztusos piros vagy rózsaszínű lé is, ami hamisítatlan jele annak, hogy a hús már többször lefagyott és kiengedett, mielőtt a hentessegéd közszemlére tette volna. Persze a pláza-bevásárlásnak is megvannak a maga trükkjei.

Csomagolva vagy kimérve

Legelső titok, hogy a tőkehúst, baromfit akkor is érdemes magától a hentestől kérni, ha hegyekben áll az előrecsomagolt áru. Így alaposan szemrevételezhetjük a kiválasztott darabot. A világban dúló állatjárványok idején pedig érdemes megbizonyosodni róla, hogy magyar portékát kínálnak. Európai polgárként jogunk van rá, hogy bemutassák nekünk az állatorvosi tanúsítványt. Igaz, nem szabad visszariadnunk az eladó gorombaságától. Ha ráfanyalodunk a fóliázott húsra, semmiképpen ne felejtsük el megnézni a feltüntetett csomagolási dátumot, s a minőségmegőrzés idejét. Ha ilyesmi nincs rápecsételve, akkor ne vegyük meg a csomagot. Valamelyest könnyebb a dolgunk az előrecsomagolt húskészítményekkel. A gyártók rendszerint ügyelnek rá, hogy a csomagoláson található vásárlási tájékoztató megfeleljen az előírásoknak. Ha valamelyest ismerjük a márkákat, akkor nem érhet nagy csalódás bennünket a fűszerezést, az eltarthatóságot illetően sem. Érdemes ugyanígy eljárni a fagyasztott, félkész húsféleségekkel is. Ha választani lehet, inkább a gyártó által csomagoltat érdemes előnyben részesíteni, s nem az ömlesztett árut.

Törzsvásárlók előnyben

A piackutatók felmérései szerint lassan a magyar vásárlók is visszatérnek a megszokott kisboltokhoz. Nem véletlenül. Ezekben nem csak meghittebb a beszerzés, rendszerint abban is biztosak lehetünk, hogy a boltos - ha jó kereskedő - előbb-utóbb megismeri az ízlésünket, s ehhez képest alakítja kínálatát. Okkal remélhetjük, hogy nem igyekszik ránk tukmálni azt az árut, ami rásavanyodott, hiszen neki is érdeke, hogy visszatérjünk hozzá. (Igaz, ha csak beeső vásárlók vagyunk, akkor a kiskereskedő is hajlik rá, hogy nekünk adja el a vacakabb portékát, megkímélve e tehertől az állandó kuncsaftokat). Természetesen a kisboltoknak is megvannak a maguk veszélyei. Ezekben hajlamosak vagyunk rá, hogy mindent készpénznek vegyünk, amivel a tulaj ámít. A legtöbb veszélyt az eredeti parasztkolbászok tartogatják. Ezek túlnyomó többségét ugyanis rendszerint a hentesbolt hátsó traktusában töltik nyesedék-húsból, az erős fűszerezés pedig gyakran az oda nem való ízek eltüntetésére szolgál. Csalódás érhet bennünket azért is, mert a kapkodva füstölt kolbász nem eltartható, s a lángolt kolbászok sem állnak ki egy laboratóriumi vizsgálat próbáját. Kényelemszeretetünk is ellenünk fordulhat. A lazán megvásárolt darált hús az egyik legveszedelmesebb portéka, amit az előzékeny hentesek kínálhatnak. Jó, ha tudjuk: a szabályok szerint az eladó a kiválasztott húst köteles ledarálni a vásárlónak. Nem kell hát megelégednünk a műanyag tálakban szomorkodó, fertőzésveszélyes húspéppel. A nagyobb üzletekben egyébként rendszerint csak mutatóban tartanak egy-egy tányérkára valót a ledarált marhából, sertésből, pulykából. Ezt, ha a boltos szabályszerűen akar eljárni, nem adhatja el senkinek.

Szabad piacok

Egy vérbeli szakács persze piacon vásárol. Az természetesen nem mindegy, milyen a piac, s milyen a kínálat. Mindez attól függ, hol, milyen kereskedőkkel akadunk össze, s mennyire megbízhatóak az állandó pulttal rendelkező őstermelők. Piaci aranyszabály, hogy húsféleséget végképp csak jól ismert kereskedőtől vásároljunk. Az újságpapírból kínált hízott kacsa, tyúk, töpörtyű, szalonna nem feltétlenül megbízható helyről származik, s azt sem tudhatjuk biztosan, hogy az előkészítés, szállítás során mi minden történt a kiszemelt áruval. Mielőtt tehát elcsábítana bennünket a világ legszebb fekete nagykendője, gondoljunk arra, hogy faluhelyen rendszerint külön nevelik a házi használatra s az eladásra szánt jószágot. Az utóbbi szép nagyra fúvódik az éppen divatos tápszertől, a családi asztalra szánt állatok viszont békésen kapirgálnak a tyúkudvarban, míg hozzájutnak a napi kétszeri kukoricaadagjukhoz. Ebből is látszik: a piaci beszerzéseknél is érdemes a józan észre hallgatni. A rendezett pult, a szépen adjusztált portéka, az udvarias, szakértő kiszolgálás garanciát jelenthet a jó minőségre. Ha új piacokon járunk, érdemes tehát először alaposan szemrevételezni a boltkínálatot, s csak a rendezett üzleteknél szabad lecövekelni. Kis gyakorlattal s némi egészséges gyanakvással rábukkanhatunk a nekünk való kereskedőre, akiben valóban megbízhatunk.

Nagy Ida
Megjelent a Fogyasztóvédelem 2004. márciusi számában.







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében