• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Pénzügyi tervezés: 0%-os kamattal is lehet drága a hitel

2010.12.01. /

Karácsony közeledtével számos üzletben „kedvezményes” hitel-lehetőséggel kecsegtetnek. Aki már az általános iskolában sem szerette a matematikát, hamar elcsábulhat. Ha csak egy kicsit is számolunk, vagy egyszerűen átgondoljuk a helyzetet, biztos eltántorodunk. Miért is?

Megeshet életünk során, hogy mindenképpen több pénzt kell költenünk, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Ezekben az esetekben segítségünkre lehet egy családi kölcsön, vagy egy hitel. Számos esetben a pénzhez jutás sem egyszerű, de ne feledjük az örök szabályt: a hitelt nem felvenni, hanem visszafizetni nehéz.

De nagyon sok esetben a hitel felvétele fölösleges vagy akár elkerülhető. Sokan úgy dobják ki a pénzt zsákszámra az ablakon, hogy észre sem veszik. Nem sokat téved, aki azt mondja, hogy a hitel a „fogyasztói társadalom bolondjainak különadója”. Néha azonban egyenesen javasolt a hitelfelvétel.

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, az adott helyzetben vegyünk-e fel hitelt vagy sem, nem árt tisztában lenni néhány dologgal (ezeket részletesen sorozatunk következő részeiben mutatjuk be):

  • mi is az a hitel?
  • milyen típusai vannak?
  • melyek kerülendőek?
  • mikor nem érdemes hitelt felvenni?
  • mikor érdemes felvenni, és akkor hogy érdemes választani?

 

Mi a hitel?

Röviden: jövőbeni keresetünk – ma elkölthető formában. Amikor ugyanis hitelre vásárolunk, arra kötelezzük magunkat, hogy visszafizetjük. Függetlenül attól, hogy lesz-e munkánk a jövőben vagy sem, meghatározott ütem szerint kell visszaadnunk a pénzt. Annak is ára van, hogy a jövőbeni keresetünket ma megkapjuk.

Ez az ár a kamat: a felár, amennyivel a kapott összegnél többet kell visszafizetnünk. Ezt a felárat a kölcsön összegének arányában, százalékában fejezzük ki: 10%-os kamat esetén a nálam lévő kölcsön pénz tizede, 50%-os kamat esetén a nálam lévő pénz fele csak a felár, amit évente fizetnem kell a kölcsönért. A számolás alapja nem a kölcsön kapott összeg, hanem annak mindig csak az a része, ami éppen nálam van. Természetesen a felár mellett vissza kell fizetnem azt az összeget is, amit kölcsön kaptam.

 

THM és egyéb virágnyelven írt szemfényvesztés

A vásárlókat kötelező tájékoztatni a hitelek ún. THM-jéről, azaz teljes hiteldíj mutatójukról. Ennek oka a fogyasztók védelme, ugyanis lehet 0%-os „akciós” kamattal is drága hitelt felvenni, ha a bank nem kamatnak nevezi a felárat. Az elnevezések tárháza kimeríthetetlen: kezelési költség, egyszeri hitelfolyósítási díj stb.

A THM tulajdonképpen egy „számított kamat”, ami azt fejezi ki, hogy ha a hitel összes költségét kizárólag egyetlen kamatba „gyúrnánk össze”, mennyi lenne az a kamat (megadott időtávú és összegű hitelre „vetítve”). Nem „fillérre” pontos, de nagyságrendileg mindenképp megfelel, hiszen könnyű összehasonlítást biztosít. Tehát ne az „akciós” kamatot figyeljük, hiszen 0%-os kamat mellett is lehet 300% vagy akár 400%-os (!) is a THM.

A THM nagysága attól függ, hogy mennyire érzi a bank biztosnak, hogy visszaadjuk a kölcsön kapott pénzt. Minél biztosabb benne, annál kevesebb felárat fog kérni, így annál alacsonyabb lesz a THM. Miért van ez?

A hitelt folyósító bank működésének alapja, hogy a kölcsön adott pénzt visszakapja. Az azonban egyértelmű, hogy nem minden ügyfele tudja visszafizetni a hitelt. Az adósok között lesz, aki a hitel visszafizetése előtt elveszíti a munkáját vagy más ok miatt képtelen lesz a pénzt visszafizetni, esetleg elhalálozik.

Ezek mind olyan kockázatok, amelyek becsülhetők: egy-egy megfelelően kialakított csoportból meghatározható, hogy mennyien fogják késve visszafizetni a hitelt, és mennyien egyáltalán nem. Az azonban előre nem látható, hogy egy-egy csoportból pontosan ki lesz az, akinek fizetési nehézségei lesznek.

A bank és a fogyasztók érdeke is, hogy az azonos hitelt felvevők kerüljenek be egy-egy ilyen csoportba. A banknak azért, mert így tud a valószínűségekkel számolni, így „látja a jövőt”. A fogyasztóknak pedig azért, mert aki kisebb „veszélyt” jelent a banknak, olcsóbb hitelhez juthat. De miért olcsóbb az egyik hitel, mint a másik?

Illúzióink ne legyenek: ha valaki nem fizet, akkor az ebből származó veszteséget nem a bank fogja „lenyelni”! Azok az ügyfelek fogják ezt a kárt „megtéríteni” a bank számára, akik rendesen fizetik a hitelt. Ha 100 adósból 1 nem fizet, akkor a maradék 99-nek kell megtérítenie a bank számára annak az egy nem-fizetőnek a hitelét is. Ha viszont 5 nem fizet, akkor már csak 95 felé oszlik az 5 megtérítendő összeg. Tehát kevesebb felé oszlik a magasabb összeg, így egy rendesen fizetőre jóval magasabb összeg jut!

Minél bizonytalanabb a bank abban, hogy a hitelt vissza tudjuk számára fizetni, annál drágábban kínál nekünk hitelt. Kialakultak olyan „típus-garanciák”, amelyek a bankok elfogadnak. Ezek alapján a hiteleket is különböző típusokba sorolhatjuk. Következő cikkünkben ezeket mutatjuk be.

 

Sorozatunkban a családi pénzügyi tervezésről olvashatsz praktikus információkat. A cikksorozat szerzője a magánpénzügyek szakértője.

Kép [cc] stimson



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében