fbpx

Tarts velünk, legyél tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Új átverés: a fogyasztói csoport

| Dr. Ottlakán Johanna

Ez a cikk már 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

„Alternatív finanszírozási lehetőség”, „pénzügyi segítség” – szakszerű és bizalomgerjesztő kifejezések. De hol a határ a szépítés és a nettó hazugság között? Az úgynevezett fogyasztói csoportok esetében egyértelműen az utóbbiról van szó.

„Mi is bent voltunk egy tanácsadó cég irodaházába és igényeltünk hitelt I. Endrétől, aki vezető tanácsadó” – kezdődik a Tudatos Vásárlók Egyesületéhez érkező sok-sok panaszlevél közül az egyik. A levél írója – a helyesírási hibák ellenére – a szemfülesebb fogyasztók közé tartozik, hiszen még idejében észbekapott. A levél ugyanis így folytatódik: „Azt mondták megkaptam a hitelt. De, vigyek be 200 ezer forintot szerződéskötésre. A leveleket olvasván már nem tudom mi tévő legyek. Ha valaki tud, segítsen!!!!!!” Nagyon sok panaszos azonban csak akkor keres segítséget, amikor már befizette a kért összeget, a cserébe ígért „hitelre” pedig csak vár és vár – mindhiába.

 

A szegénység vámszedői

Az ilyen hirdetések azonnali és könnyed megoldással kecsegtetnek: „Pénzre van szüksége?! Anyagi nehézsége van?! BAR-listás?! Nem kap hitelt?! Hívjon minket, mi megoldjuk pénzügyi gondjait!”

Melyik elkeseredett, valóban KHR-listán (Központi Hitelinformációs Rendszer, korábbi ismert nevén BAR-lista) lévő fogyasztó ne kapná fel a fejét egy ilyen ígéretre? Hiszen valószínűleg hónapok óta csak az anyagi problémákból való kiutat keresi. És amikor például az ember lakása a tét, nem biztos, hogy képes hideg fejjel végiggondolni, nincs-e vajon hátsó szándék egy ilyen ajánlat mögött. De legyen bármilyen elkeserítő is a helyzetünk, ne rohanjunk azonnal a pénzügyi megmentőnek álcázott cégek karjaiba. Ezek a hirdetések ugyanis, bár úgy tesznek, valójában nem hitelt vagy kölcsönt ajánlanak, hanem úgynevezett vásárlói vagy fogyasztói csoporthoz szerveznek résztvevőket.

 

Embereket gyűjtenek össze, akik egy meghatározott időn belül elnyerhetik a jogot arra, hogy az általuk kiszemelt használati tárgyat megvehessék abból a pénzből, amit a többi résztvevő ad össze a meghatározott időszakban. Ha tehát egy ilyen részvételi szabályzatot aláírunk öt-tíz évre, lehet, hogy csak a huszadik, sőt akár a százhuszadik. hónapban jutunk – na akkor sem pénzhez, pusztán – vásárlási joghoz. Persze ez a lényeges eleme a szerződésnek mindig elsikkad, hála a jó rábeszélőképességgel és meggyőzőerővel rendelkező ügyintézőknek. Az ígéretek között szinte kivétel nélkül elhangzik, hogy „akár egy hónapon belül megkapja a pénzt”, illetve hogy „az előtörlesztés vállalásával nagyobb eséllyel juthat a pénzhez”. Az előtörlesztés ez esetben csupán azt jelenti, hogy mielőtt bármilyen pénzt látnánk, fizethetünk magasabb összegű havi részletet. Ez valójában nem törlesztés, csupán a fogyasztók megtévesztése miatt használnak a banki hitelezés szókincsével azonos kifejezéseket.

 

Hat árulkodó jel
Legyen bármilyen mézes a madzag, azonnal kezdjünk el gyanakodni, ha az alábbiakkal találkozunk:
1. A hirdetésekben KHR-eseknek (közismertebb nevén BAR-osoknak), időseknek ajánlanak pénzügyi segítséget.

2. A szerződésben a partner egy kft. A valóban hitelezéssel foglalkozó cégek kivétel nélkül részvénytársasági formában működnek.

3. Kérésünkre sem tudják felmutatni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kibocsátott engedélyszámot, illetve a jelzett engedélyszám nem ellenőrizhető a PSZÁF honlapján.

4. A szerződés aláírásakor regisztrációs vagy adminisztrációs díjat kérnek tőlünk, illetve „előtörlesztés” vállalására buzdítanak. Ezek az elemek ugyanis normál hitelnél nem jelennek meg, ott maximum közjegyzői díjat kell fizetnünk.

5. Felmondás esetén elvész a már befizetett „előtörlesztés”. E cégektől az előre befizetett díjat soha nem kapjuk vissza, még akkor sem, ha felmondjuk a szerződést (az általuk megadott szűkös határidőn túl).

6. Speciális jogszabályi rendelkezés hiányában a fogyasztót nem illetik meg kedvezményes jogosultságok. Ha a kézhez kapott mintaszerződésben egyetlen jogszabályi hivatkozás van, a Polgári Törvénykönyv, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem hitelről, hanem egészen másról van szó.

Biztos bukta

A fogyasztók, ha utóbb rá is jönnek az átverésre, sokszor kicsúsznak az igényérvényesítési határidőből, és nem tudják visszakövetelni a regisztrációs vagy adminisztrációs díj címén befizetett összeget. A cégek persze éppen erre hajtanak, nem véletlenül buzdítanak mindenkit a gyors befizetésre. Azt azonban már nem mondják el, hogy amikor felismerjük, hogy átvertek bennünket, a pénzt még a szerződés felmondása esetén is csak ritkán adják vissza (önként pedig szinte soha). Az is utóbb szokott világossá válni, hogy a befizetett „részleteket” csak a futamidő végén és akkor is kamatmentesen kaphatjuk vissza. A havonta befizetett összeg 10 és 40 ezer forint között változik, így könnyen kiszámítható, hogy egy százhúsz hónapos szerződés alatt hány százezer forintnyi banki kamattól eshetünk el. Ezzel az erővel akár a párna alá is dugdoshatnánk a pénzt, még úgy is jobban járnánk.

 

Vadkeleti törvények

Bár a fogyasztói csoportok jelensége egyre közismertebb, még nem születtek meg az e cégekre vonatkozó tiltó vagy legalább megregulázó jogszabályok, így egyelőre vidáman fosztogathatják szerencsétlen áldozataikat. Addig is, amíg az állam felébred, tartsuk nyitva a szemünket, hiszen kénytelenek vagyunk saját magunkra vigyázni. 

 

Eső után

Ha már megkötöttünk egy ilyen szerződést, és utóbb mégis rájövünk az átverésre, azonnal mondjuk fel. Erre a szerződés első harminc napjában rendszerint „büntetlenül” megvan a lehetőségünk, vagyis ilyenkor még van esélyünk a befizetett összegeket a szerződés szerint visszaszerezni. A felmondásban a szerződés vonatkozó passzusára hivatkozva követeljük a jogosan visszajáró regisztrációs díjat. A levelet írassuk alá és vetessünk át a csoportszervezővel, vagy küldjük el neki ajánlott tértivevényes levélben, hogy legyen róla bizonyítékunk. Ha a cég nem hajlandó önként visszafizetni a pénzt, akkor sem szabad feladnunk. Közjegyzői fizetési meghagyásos eljárást kell indítanunk, vagy nagyobb összeg esetén rögtön pereljünk. Aki pedig nem volt annyira szerencsés, hogy felismerje ezt a lehetőséget, annak érdemes minél több fórum előtt (Gazdasági Versenyhivatal, ügyészség) panaszt tenni, hogy mielőbb jogi szabályozás szülessen erre a hiányos területre.

 

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 23. számában

Fotó (cc):  68751915@N05

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!
Ajánlom másnak

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek

Legfrissebb videók

Ugrás a tudatosvasarlo.hu nyitó oldalára