„Ha jobbra nézel, a távolban már látni lehet a fóliasátrakat” – mondja Áron a telefonban, nem sokkal azután, hogy befutunk Szigetmonostorra. Szabadföldön és fóliasátorban gazdálkodik 2006 óta, 3 éve pedig teljes egészében a közösségi mezőgazdálkodás francia modellje, az AMAP-rendszer szerint. Ennek lényege, hogy a vásárlók hosszabb távon, általában egy gazdálkodási évre (vagy néhány hónapra) elköteleződnek a gazda iránt.

A rendszer minkét félnek előnyös: a hosszú távú elköteleződésért cserébe a termelők biztosabb megélhetést, a fogyasztók pedig megbízható helyről származó, jó minőségű bioélelmiszert kapnak tavasztól őszig heti rendszerességgel.

A tagok osztoznak a terményen, vállalják a kockázatát annak, ha valami nem jön össze, ugyanakkor többlettermés esetén a többlet is nekik jut. Ez nem egyszerű vásárlás, a tagok közösséget alkotnak.

Pető Áron

Pető Áron 2011-ben, 3 év biopiacozás után döntött úgy, hogy a továbbiakban a közösségi mezőgazdálkodás keretében értékesíti a terményeit. „Meghirdettem a piacon a rendszeres vásárlóim körében, szerveztünk egy megbeszélést itt a kertben, és elkezdtük” – meséli a kezdetekről, miközben végigvezet az 5 hektáros területen.

Többféle saláta, paradicsom, paprika, uborka, káposztafélék, retek, hagyma, görögdinnye, tökfélék, zöldség, padlizsán, édeskömény, eper növöget. Ma van a csütörtöki átadónap, reggel szedik le a beérett termést a délutáni átadásra. A tagok ma hagymát, többféle salátát, spenótot, retket, krumplit, kelkáposztát kapnak (A riport május végén készült – a szerk).

Az aktuális heti doboz májusban

„Most palántáztuk az édesköményt, nagyon kíváncsi vagyok rá, de nézd meg az epret, milyen gyönyörű” – mutogatja.

A védekezést nagyobb részben fátyolfóliával oldják meg, kisebb részben a biogazdálkodásban engedélyezett biológiai növényvédő szerekkel. A fátyolfóliát szinte minden biogazdaságban használják. A napfény és a csapadék átmegy rajta, viszont a kártevők nem tudnak hozzáférni a növényekhez.

A fátyolfólia

„Emellett növénytársításokkal is próbálkozom. Itt két sor hagyma közé ültettem a karalábét, szép lett. Nézd meg ezt a másik sort, ahol nem kapott hagymás védelmet” – mutatja. Nézem, és tényleg. Ez utóbbit már egy kicsit összerágcsálták a földibolhák.

A piacozás vége, a közösségi gazdálkodás kezdete

„Néhány családdal indultunk, idén már ennek többszörösét látjuk el heti rendszerességgel. Ez nem egy egyszerű eladó-vevő kapcsolat, ennél sokkal többet jelent, ezért is hívom tagoknak a vásárlóimat. A személyes kapcsolatokban hiszek, ezért a feleségemmel intézünk minden átadást. Az átadásokon találkozunk, meg tudjuk beszélni az aktuális kérdéseket, elmondhatják a vásárló-tagok a véleményüket. Vagy csak egyszerűen örülünk a találkozásnak. A gyerekeknek is lehetőség, hogy játszanak együtt egy kicsit.

Egy kis játék az átadáson

Ugyanakkor ez a rendszer nagy rugalmasságot kíván mindkét oldalról. Nekem nem szabad megsértődni, ha azt mondják, hogy nem szeretnének már több ezt vagy azt, nekik türelmesnek kell lenniük a tavaszi időszakban, amikor még kevés a termény” – mondja Áron.

Az első évben viszonylag nagy volt a fluktuáció, idén már 10 fős várólistára iratkozhat fel, aki csatlakozna.

A tagok megértették, hogy tavasszal kevés a termény, nyáron viszont olyan dömping van, hogy befőzésre, fagyasztásra is bőven marad. A heti részdoboz ára ilyenkor sem növekszik, az egész szezonban fix az ár.

A rendszer egyik jellemzője, hogy a gazda a tagok kéréseit, véleményét beépíti a terménypalettába, az év elején készülő nagyon részletes vetési tervbe. Áronnál tavaly nem lett jó a paradicsom, túlságosan kemény fajtát választott, ezért idén legalább 15 félét ültetett, hogy kiderüljön, az adott talajon és adottságokkal melyik ízlik legjobban a tagoknak. Tavaly jól sikerült a görögdinnye, ezért idén sokkal többet ültetett.

„Minden évben megbeszéljük a következő évet, és igyekszem figyelembe venni a kéréseket. Ilyen volt most a tarlórépa. Egyik tag kérte, megkedvelték a többiek is.” – folytatja.

Hosszú távú célja az egyesületté válás mellett a közösség aktívabb bevonása. Most körülbelül a tagok 15-20%-a vesz részt rendszeresen közösségi eseményeken.

Volt már közös főzés a terményekből, együtt takarították be az olajtököt, palántáztak, tűzdeltek, de szerveztek kenyérsütést is. A csapat egyik része kenyeret sütött, a másik eközben lecsót főzött a saját terményekből, a gyerekek pedig várat építettek szalmabálából. „Mindkét étel jól sikerült, csak nem tudtuk összehangolni. Mire a kenyér kész lett, a lecsót már mind elpusztítottuk” – fűzi hozzá nevetve.

Jut még befőzésre is

Az egyik tag felajánlotta a garázsát átadóhelynek, a budapesti Vihar utcai átvevőpont most ott üzemel csütörtök délutánonként. Ezen kívül Dunakeszin, Szigetmonostoron, Pomázon, Szentendrén és Csillaghegyen fordul az autójuk.

„A legtávolabbi pont 10-15 km-re van Szigetmonostortól, messzebb nem is akarok menni, mert akkor már nem érvényesül annyira a dolog lokális része. Kemény logisztikát és matematikát igényel a termények elosztása és átadása. Este kilenc körül érünk haza, de ez még így is sokkal jobb, mint amikor heti többször kellett piacra menni, és a termény egy része a komposztban kötött ki” – mondja Áron, miközben érkeznek a tagok a garázshoz.

Már a Vihar utcában vagyunk, fél hat körül vannak itt a legtöbben. A kisgyerekesek dominálnak, akik nem is hagyják otthon az aprónépet.

„Mángold már nem lesz a héten?” – kérdi valaki. „Disznóság volt a részéről, de felmagzott a rukkolával együtt” – válaszolja Áron szokásos viccelődős stílusában, majd részletesen elmondja, melyik termény hogy áll, mire lehet számítani a következő héten.

A kimérésben, elosztásban a garázs tulajdonosa, Laci segít. „Kicsit olyan ez, mintha mindannyian földtulajdonosok lennénk, mintha a mi kertünk is lenne. Még azt a kockázatot is érdemes felvállalni, hogy valamelyik termény nem sikerül” – mondja. A legtöbben a megbízható zöldségek miatt választották Áronékat.

„Uborka is van, de ez még csak homeopátiás mennyiség. Egyet megettem a reggeli szedésen minőségellenőrzés céljából. Jó lesz” – viccelődik tovább Áron.

Az uborka többi része: növésben

„Egyik barátnőm már az elején csatlakozott a rendszerhez, és olyan sok jót mesélt róla, hogy idén mi is beszálltunk. Eddig is odafigyeltem, hogy mi kerül az asztalra, most legalább nem kell több helyre is elmennem” – válaszolja kérdésemre az egyik tag, aki most család nélkül érkezett.

A többiek is hasonlóképpen nyilatkoznak: „Ár-érték arányban nagyon jó, tavaly már minden zöldséget innen vettünk, nyár közepén még befőzni is tudtam belőle, annyit kaptunk” – válaszolja egy kisgyerekes anyuka.

Érkeznek a heti csomagokért

Van, akinek sok is volt, ezért idén fél „kosárral” csatlakozott. Összeálltak egy másik családdal, és osztoznak a heti adagon. Erre egyébként több példa is van.

A heti doboz idén 6000 forintra (4 személyes család) jön ki. A tavalyihoz képest kicsit emelni kellett az árat, de belement a közösség.

Az AMAP-rendszerekben a termelés költségeit a tagok között osztják meg, ezért nagy hiba lenne az árat a szupermarketek zöldségáraihoz hasonlítani. Ha ennek mentén árazna a gazda, könnyen lehet, hogy év végén kiderülne, olyan mínuszba került, amiből már nem tudja kitornázni magát. Pedig mindenki hosszú távra szeretne tervezni.

Áron ma még máshol is dolgozik, de célja, hogy a közösségi mezőgazdálkodás legyen az egyetlen megélhetési forrása.

„Általában maximum 4 tag morzsolódik le év közben, de idén eddig még senki sem jelezte, hogy kiszállna. Szerintem idén már így is maradunk” – mondja még, miközben kipipálja a névsort, és berakja az üres ládákat a kocsiba. 7 óra van, jövő héten ugyanekkor, ugyanitt.

Képek: Nagy Melinda

A projekt a Svájci Hozzájárulás Testvértelepülési és Partnerségi Pályázati Alap támogatásával valósul meg.