Egyéjszakás kaland díszlete az a rengeteg termék, amelyeket az esztendő utolsó napjain lehet beszerezni – tradicionálisan az utcai, aluljáróbéli standokon. Búcsúzik az óesztendő, közeleg az újév, s mi mással ünnepelnénk ezt a harmadik évezred elején, mint vásárlással? Veszünk hát konfettit, szerpentint, trombitát, süvegeket, sipkákat, álarcokat, lampiont, girlandot, sípokat, kürtöket, a tehetősebbek szilveszteri sminket, szilveszteri ruhakiegészítőket is – hangulatfokozó bulikellékeket. Ha élemedettebb korúak az ünneplők, és családi vendégségbe mennek, akkor a gyereknek a szokásos giccskollekciót: malacot, kéményseprőt, lóherét. Csipogót, totyogót, villogót. Ajándékba, mintha bizony nem is egy hete lett volna karácsony.

Az önfeledtség kellékei csúfak, drágák és környezetszennyezők, legnagyobb jellemhibájuk azonban, hogy kimondottan december 31-én, este tíz és hajnali három közötti használatra szánták őket. Öt órán belül eldobható mind. Más kérdés, hogy a salátástányérról a szőnyeg alá eső konfettidarabka még húsvétkor is okozhat meglepetést, éppoly értelmetlenül, mint év végén. A szerpentin értelmezhetetlen papírszemét, eltakarítani is alig lehet, nemhogy összegyűjteni, újrafelhasználni – ráadásul egyre gyakrabban készül csillogó, műanyag-tartalmú anyagokból.

A hangulatot a standok előlegezik meg, amik ilyenkor beterítik a Belvárost, és a legjobb reklámmal: fülsiketítő trombitaharsogással kínálják portékáikat. A zajszennyezés primer forrása sem olcsó: párszáz forintnál kezdődnek a legvacakabb trombiták, de az igazi böjtje akkor jő el a harsonázásnak, amikor az aktivált termékek – illegális forrásokból származó petárda (tavaly kétmilliós kárt okoztak Budapesten), bűz- és füstbomba stb. – szekunder koncertet csalogatnak elő a városszerte zavarodottan felcsendülő autóriasztókból. A bejelentett petárdasérülések java fej-, szem- és fülsérülés – a regisztrált eseteknél jóval több teszi emlékezetessé a bulit.

A szilveszterkor vásárolt hulladék széttaposott, lucskosított formában többnyire már pirkadatra a bevett buliösvények mentén landol: az Andrássy út, a Vörösmarty tér, a Nyugati tér, a Felvonulási tér, a Kis- és Nagykörút lesz a fő lerakodóhelye erre az éjszakára a giccstömegnek. Amikor elsején kora reggel a „buli” csillapodtával megindul a Főkefe több mint félezer elszánt kézi úttisztítója, betakarításuk gyümölcse mintegy 6-700 köbméter szemét lesz. A diadalmenet ezzel nem ér véget, hiszen a szemetet nemcsak begyűjteni, de elszállítani és ártalmatlanítani is kell. Egyre gyakrabban pirotechnikai szakértelemmel – szilveszterkor elszaporodnak a kukatüzek is, szezonjuk ugyancsak este tíz és reggel három között van. Végezetül: új év, új kukák. Minden évben tucatszám mennek tönkre a közterületi szemétgyűjtők (tavaly egy nagyméretű hulladékgyűjtő tartály is kiégett), a petárdáknak illetve a vandál támadásoknak köszönhetően.

Ezenfelül a média által gerjesztett hangulatot kétségbeesetten áhító tömeg nem kis mennyiségben állít elő hangos és veszélyes szemetet is. A permanens zajszennyezés a hajnali órákig tart, és addigra már vegyesen finom és durva üvegtörmelék is lepi a legzsúfoltabb városi ösvényeket. Vidámság és rémület vibrál váltakozva, ahogy a közéleti személyiségek arcmásait mintázó maszkok is feltűnnek az utcán – órák múlva ez a (a szilveszteri hangulatot talán a legérthetetlenebbül, évről-évre mégis karakteresen, aktualizáltan jellemző) termékcsoport is a szemétben köt ki.

Holott a karácsonyi traktát egy héttel követő szilveszteri duhajkodás méltó alkalom lehetne a szeretetünnep maradványainak környezettudatos feldolgozására. Ha karácsonykor jóllaktunk, akkor ne fogyasszunk, inkább fagyasszunk: az így megmentett tartalékok jól jönnek majd a szilveszteri viharos órákban is. Máskülönben, még el se fogyott a beigli, de máris ránk romlik a virsli, mert vagy többet vettünk a kelleténél, vagy minden kedves vendég még a karácsonyi túlkapásoknak köszönhetően inkább diétázik.

Évről-évre többen vannak a „menekülők”, akik nyíltan vállalják, hogy időben megfutamodnak a kötelező őrület elől. A radikálisabb csoportok akár át is alusszák vagy átkirándulják az évforduló misztikus órát, és fittyet hányva a konvenciókra, 3-án vagy 2-án buliznak, fröccsöntött köztéri bacchanáliák helyett privát körökben.

Három a magyar igazság: ne feledjük el megemlíteni a napjaink magyar fővárosában lassanként terjedő hagyományt. A december 31-én felpezsdülő szilveszteri bulikat egy elsejei, némileg komor és hallgatag, de inkább rákészülős „chill out-parti” követi: itt gyűjt erőt a harcrakész derékhad – kávék és teák, gyógysörök és gyógypezsgők mellett – az elsején este kezdődő lencsefőző bulikhoz. A lencsefőzés tradicionális célja a pénzbevételek megalapozása a következő esztendőre – boldog vásárlást kíván magának mindenki 2006-ra is!