| Szilva Eszter
Akár a kindertojás: Háromkaptár, zöldségközösség a Pilisben
Igazán egészséges, finom, helyi zöldségeket kínál a tahitótfalui családi vállalkozás. A Háromkaptár biokert terményei még a lázadó tinédzsereket is meggyőzik, a dobozokat az egész család várja.
Takaros kis ház áll Tahitótfalu határában a zöldségveteményekkel teli, több mint egyhektáros telken. A Háromkaptár biokert jókora konyhájában éppen a heti zöldségdobozokat állítják össze, melyeket később Vácra, Pilisszentlászlóra és Szentendrére szállítják a vásárlóknak, vagyis a „zöldségközösség” tagjainak.
Július közepén jártunk ott, ami nemcsak nyaralóhelyeken, hanem a zöldségtermesztésben is főszezonnak számít, így a dobozokba kerül zöldbab, cukkini, sárgarépa, újhagyma, kapor, petrezselyem, paradicsom és újkrumpli is. A kerten Daniella, az egyik tulajdonos kalauzol végig, aki elmeséli, hogyan indult a gazdaság két család összefogásával kiskertként, és hogyan lett mára jól működő példája az úgynevezett közösség által támogatott mezőgazdaságnak.
Vukovich Daniella és Harasztosi Edit családja négy évvel ezelőtt vásárolta meg a Tahitótfalu szélén lévő telket, amely azelőtt parlagon hevert. A termőföldben tehát nem volt vegyszermaradvány, de így is két évig tartott, amíg a Biokontroll Hungária Kht. biogazdálkodásra alkalmasnak minősítette a területet. „Fontos volt, hogy ez egy vízgyűjtő terület, így a nagyüzemi gazdálkodás az átlagosnál kevesebb vegyszerrel történik a környéken” – mondja Daniella. Kezdetben csak a két családot és az ismerősöket látták el zöldséggel, ám idővel egyre több lett a termés, a fölösleget ezért helyi és budapesti biopiacokon értékesítették.
„A biopiac nem igazán felelt meg a mi elképzeléseinknek. Az egy nehéz világ, mert nagyon kevés ilyen piac van Magyarországon, és rettenetesen magasak az árak. Ez részben jogos, mert a termelőknek el kel szállítaniuk a terméket a piacra, de nekünk mégsem fért bele a „bioság” fogalmába. Mi azt szerettük volna, ha nemcsak a termékünk, hanem az egész rendszer bio, és nem szállítgatjuk a termékeket autóval a világ végére, hanem a környékbelieknek adjuk el. Így az ökológiai lábnyoma is kisebb a vállalkozásunknak” – magyarázza Daniella.
Három kaptár
A német modell
Németországban már a kilencvenes évek második felében bombaötletnek bizonyult ez a szolgáltatás. Kezdetben csak néhány nagyváros vonzáskörzetében alkalmazták a friss zöldség- és gyümölcsfélék értékesítésének ezt a módszerét a zömében ellenőrzött biogazdálkodást folytató termelők, mára azonban a tizenhat német tartomány szinte bármely pontján elérhető.
Annak idején általában csak súlyban eltérő – 3-5 kilós – egységcsomagokat lehetett rendelni, amelyekben mindig az adott évszak adott hetében beérő termékek szerepeltek. Később azonban egyre változatosabb, sokoldalúbb lett a szolgáltatás, és főleg az internet elterjedésével lehetővé vált, hogy ki-ki maga állítsa össze „zöldségesládikóját”. Megjelent a színen néhány olyan honlap is, amely közös adatbázisban gyűjti a szolgáltatókat – zömmel őstermelőket és kisebb számban a csak közvetítő kereskedelemmel foglalkozó szállítókat –, így bárki pillanatok alatt megtalálhatja a lakhelyéhez legközelebb eső vállalkozás honlapját. Az árak általában magasabbak, mint a kereskedelmi láncok üzleteiben, a zöldségek viszont garantáltan frissek és vegyszermentesek.
Piacolástól a dobozolásig
Az őszi találkozók után 2010 tavaszán kezdték el szervezni a közösséget. Először megmutatták a kertet annak a 10-15 környékbeli családnak, amelyik érdeklődött. Májusra bővült a közösség, és az első termények beértével elindult a szállítás is három átvevőpontra: Pilisszentlászlóra, Szentendrére és Vácra. Jelenleg negyvennyolc család vesz részt a közösségben, de van, aki csak fél dobozt kér, így összesen harminc négyfős családdal számolnak. Az áruért hónap elején kell fizetni. A teljes doboz, amely egy négytagú család átlagos heti zöldségfogyasztásának megfelelő zöldséget tartalmaz, 20 ezer forintba kerül havonta, a fél doboz 10 ezerbe.
Egyelőre megadják a kilónkénti árakat is, hogy a vevők lássák, mennyit kapnak a pénzükért. „A távlati cél azonban az, hogy a közösség tagjai felismerjék, hogy a gazdaságot valóban a közösség tartja fenn. Ezért az árat úgy szeretnénk majd kiszámolni, hogy mi elmondjuk, mennyibe kerül a vetőmag, az anyagköltség, és ezt az összeget osztjuk szét. Ebbe az idén (2010-ben szerk.) még nem mertünk fejest ugrani, ehhez bizalom kell, és aktív kommunikáció” – mondja Daniella.
A rendszer alapvető eleme ugyanis a közösség: a vevők egy része már ismeri egymást – a pilisszentlászlói Waldorf-iskola szülői és tanárai például évek óta aktív közösséget alkotnak –, de a Háromkaptár szeretné, ha a három település vásárlói ugyancsak összeismerkednének, ezért találkozókat, programokat szerveznek. Emellett a családok bármikor kinézhetnek a kertbe, sőt besegíthetnek a munkába.
A kert tulajdonosa szerint a közösség által támogatott mezőgazdaságban a bizalom a legfontosabb: nemcsak a vásárlóknak fontos, hogy tudják, megbízható helyről érkezik a zöldség, hanem a gazdálkodónak is jól esik, hogy tudja, ki fogja megenni a kertjében termett répát. „A kert egy közösségi tér, amelynek a fejlődés irányát a közösség határozza meg. Ha a közösség összeáll, akkor nem mi fogjuk eldönteni, hogy mit termelünk, hanem a vevők” – teszi hozzá Daniella. A csoport tagjai egy levelezőlistán kommunikálnak, ide érkeznek a visszajelzések, vélemények, de recepteket is itt cserélnek.
Az egyhektáros telek házigazdánk szerint körülbelül harminc családot képes eltartani. A jövőben terveznek bővítést, hogy a heti csomagok még változatosabbak legyenek: szeretnének gabonát termeszteni, esetleg tyúkokat tartani, hogy tojás is kerülhessen a dobozokba. A biogazdálkodásból persze nem lehet megélni, a családok tagjainak van „civil állása” is. A kertben szerdán van a nagyüzem, ilyenkor öten-hatan dolgoznak a dobozok összerakásán, a hét többi napján pedig éppen az dolgozik a kertben, aki ráér. A kerttulajdonos úgy érzi, hogy „Ez egy békés egyensúly, pénzforrásnak nem alkalmas, de arra épp elég, hogy fenntartsuk a gazdaságot a zöldségközösséggel. Nem üzleti vállalkozás, de fenntartható”.
Szezonális konyha
A zöldségközösség nemcsak a gazdálkodónak jelent újfajta értékesítést, a szezonális zöldségekből álló doboz a vásárlókat is új helyzet elé állítja: nem a recepthez kell beszerezni a hozzávalókat, hanem a hozzávalókhoz kell igazítani a receptet. Míg májusban Daniella szerint „saláta, saláta, saláta és egy kis spenót” került a dobozokba, júliusban már sokkal többféle zöldség érkezik a vevőkhöz.
A közösség egyik tagja például kindertojáshoz hasonlítja a heti „meglepetésdobozokat”. Szerinte a legfontosabb, hogy a zöldségközösség átalakítja a család szokásait: a szezonális zöldségekből teljesen máshogy kell főzni, mint ha boltban venné meg az ember a hozzávalókat. Számára mindig a doboz a kiindulási pont. Csütörtökön megérkezik a heti adag, és hétvégén már ehhez igazítja a bevásárlást. Gyarmati Judit, a pilisszentlászlói Waldorf-iskola egyik tanára is hasonlóról számol be. „Izgatottan fedezem fel az éppen aktuális ládában azt a zöldséget – például egy hete a céklát –, ami korábban még nem volt. Egészen más fantáziaerőket mozgat meg bennem, hogy mit készítsek 40 deka ceruzababból, mint amikor otthon kitalálom, hogy mit fogok főzni, és lemegyek megvásárolni a hozzávalókat.”
Zsuzsanna azért csatlakozott, mert fontosnak tartja, hogy jó minőségű élelmiszert fogyasszanak, ha lehet, minél jobb áron. „De egy kicsit lustaságból is. Nagyon kényelmes, hogy egy adott időpontban, egy adott helyen megkapom a dobozt. Ráadásul nem nekem kell azon gondolkodnom, hogy miből mennyit vegyek, hanem abból kell gazdálkodnom, ami éppen jött – mondja. – Egyelőre nagyon elégedettek vagyunk a minőséggel. A jövőben nekem talán segítene, ha egy kicsit jobban előre láthatnám, hogy mit fogunk kapni, például minden héten fog-e jönni krumpli, és ha igen, hány hónapon át” – teszi hozzá.
Judit örül, hogy hozzá tud járulni a Háromkaptár fejlődéséhez. „Szeretném látni, hogy azok, akik erre a nehéz munkára adják a fejüket, megélnek a munkájukból, és érdemes biogazdálkodniuk – mondja, majd nevetve hozzáteszi: – A tizenhét éves lányom, amikor áprilisban beleharapott az első dobozból kikerülő újhagymába, teljes komolysággal megállapította, hogy egészen más az íze, mint a boltinak. Ez a leány lázadó korában az iskolában még gyakran hangoztatta, hogy »fúj bio!«”
Ha csatlakozni szeretnél:
Háromkaptár Zöldségközösség
Vukovich Daniella
06 20 828 1296
biokert@haromkaptar.hu