• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Az úttörő zöld vállalatirányító: beszélgetés Georg Winterrel

2010.05.10. /
A környezettudatos vállalatirányítást segítő KÖVET alapítójával beszélgettünk nyaralásról, bioélelmiszerről, kedvenc kütyüjéről és a vajat köpülő békáról.

A 15 éves KÖVET Egyesület a magyar gazdasági szféra fenntartható fejlődésért munkálkodó kiemelkedő szereplőinek elismerésére hozta létre idén a Dr. Georg Winter életműdíjat. Ezt első alkalommal Dr. Kemény Tamásnak, az Iparfejlesztési Közalapítvány külkapcsolati igazgatójának ítélték oda a hazai megelőző környezetvédelemben tett meghatározó tevékenységéért. A díjátadó ünnepségen jelen volt maga a névadó is, aki a környezettudatos vállaltirányítás átfogó rendszerének elméleti és gyakorlati területén alkotott kiemelkedőt, megvalósította a később róla elnevezett Winter-modellt.

Már 1972-ben, akkori vállalata hivatalos céljává tette a környezetvédelmet, megalkotta az első ökológiával összhangban működő gyárépületet. Alapítója a környezettudatos vállalatirányítás két meghatározó német és nemzetközi szervezetének (B.A.U.M. és INEM). 1995-ben fivérével közösen eladták sikeres vállalatukat, majd teljes energiájukkal a környezetvédelem felé fordultak. 1998-ban Hamburgban megalapították a több környezetorientált egyesületnek közös otthont adó Jövő Házát (Haus der Zukunft).

Georg Wintert a díjátadó ceremónia után személyes környezettudatosságáról kérdeztük.

 

1972-ben fogalmazta meg vállalata környezettudatos irányítási modelljét. Ez akkor, a mitizált ipari korszakban még igencsak egyedülálló döntés volt. Mégis, hogyan jutott erre?

Először Ernest Snyder könyve, a Please Stop Killing Me győzött meg, amelyben már akkoriban szólt Földünk túlnépesedéséről, a mértéktelen fogyasztásról, a természeti erők túlzott kizsákmányolásáról. 1941-ben születtem és kisgyerekként egy szép kertes házban éltünk. A háború végével el kellett menekülnünk onnan, és azóta is ezt az „elveszett Paradicsomot" keresem. Amikor később átvettem a közel 150 éves családi üzemet, elgondolkoztam azon is, hogy természet szükségletei mindenképpen fontosabbak az emberénél és az azt kiszolgáló iparénál.

 

Ahogy az előadásában fogalmazott, az 1970-es években „búvópatakként" kezdték tevékenységüket. Mindig hitt a búvópatak előtörésében, vagy voltak kétségei?

Úgy gondolom, az emberiség előbb vagy utóbb ráébred arra, hogy környezetünk hamarosan megtelik szennyeződéssel, a természet forrásai fogytán vannak, és eljön az idő, hogy cselekednünk kell. A kérdés sosem az volt, hogy erre rájövünk-e, hanem inkább, hogy időben ébredünk-e rá? El tudjuk-e kerülni a nagy összeomlást? A fogyasztásban állandó fejlődést tapasztalhatunk, ami természetellenes. A természet összes eleme egy adott ponton megáll a fejlődésben, gondoljunk például egy fára, amely nem tud a végtelenségig terebélyesedni. Mindenben létezik egy határ.

 

Ön személyesen mit tesz ökológiai lábnyoma csökkentéséért? Mivel közlekedik például?

Van egy 15 éves Mercedesem, időnként azt használom. Igaz, még az elsők közt alakítattam át gázüzeművé a motort, amely környezetkímélőbb. Ugyan sokan mondják, hogy váltsak kocsit, de szerintem fölösleges. Nagyobb utazásokra azonban vonattal megyek, mert - a környezettudatosságon túl - így jobban ki tudom használni az időmet olvasásra, elmélkedésre, pihenésre. A német vasúti infrastruktúra kitűnő.

 

Nyaralni is vonattal megy? Hol szeret kikapcsolódni?

Sokat biciklitúrázom a családommal. Nagyon szeretem a folyók menti kerékpáros utakat, így a Duna mentén Passautól Bécsig, vagy az Elba, a Salzach és az Altmühl partján szoktam tekerni. Csodálatos utak ezek. Számomra a legnagyszerűbb kikapcsolódás a folyók mentén kerékpározni.

 

Mint vásárló, mennyire tudatos? Keresi-e a bio vagy fair trade terméket?

El kell mondanom, hogy amikor mintegy 30 év vezetés után, 1995-ben eladtam sikeresen működő vállalatomat, akkor a dolgozókat ajándékkal leptem meg. Egy bio farm részvényeit adtam mindenkinek, így volt munkatársaimmal mintegy 26%-os részesedésünk van ebben a 250 hektáros gazdaságban. Ezt részben szemléletformálásból tettem, hiszen én már akkor is nagyon ügyeltem a megvásárolt termékek eredetére, de ez ekkor még nem volt annyira elterjedt szemlélet, így a részvényekkel szerettem volna bevonni a korábbi dolgozókat is tudatos fogyasztásba.

Az ipari munkásság eleinte nem volt fogékony a bio termékekre, így igyekeztem ezt népszerűsíteni. Jómagam egyébként nagyon megnézem, mit veszek. Eleve kevés húst vásárolunk, inkább több zöldséget eszünk. Arra azonban mindig ügyelek, hogy a hús ne származzon olyan gazdaságból, nagyüzemből, ahol nem megfelelőek az állattartás körülményei.

 

Ha egy napon minden elektromos kütyüről le kellene mondania, mi lenne az az egy, amit megtartana?

Az autót semmiképpen nem mondanám. Az egy eszköz, nem egy bálványozott aranyborjú, mint ahogy sokan tekintenek rá. Hmm. Hogy mit tartanék meg? Talán a legfontosabb a telefon, amivel kapcsolatban lehetek a világ különböző pontjain élő családommal. De nem érdekel semmi extra, letöltések, kamera, még az sms-t sem szeretem használni, legyen az egy teljesen egyszerű mobiltelefon.

 

Ha lenne egy saját díja, amit a legjobb és legrosszabb környezettudatos cégnek adna, mely vállalatokat díjazná ezekkel?

Nagyon nehéz választani. A legjobbnak járó díjat talán az Otto ruházati csomagküldő vállalatnak adnám. Mielőtt megalapítottuk volna a B.A.U.M.-ot 1984-ben, az Otto egyik résztulajdonosa, Michael Otto is egy hasonló terven gondolkozott. Személyesen ismerem a vállalat tulajdonosait és látom, hogy vezetési koncepciójukban kiemelkedő szerepet kap a környezetvédelem - meg is kapták a német környezettudatos vállalatvezetés díját. Ma már csak ellenőrzött gazdaságból származó bio pamutot használnak termékeik előállításához, és magas környezettudatosságot várnak el a beszállítóktól, akik ha ezt nem teljesítik, szerződést bontanak velük. Ugyanakkor olyan programokat is szerveznek, amelyekben partnereiket, beszállítóikat oktatják a sikeres, környezettudatos termelés lehetőségeiről. Mindezeket nagyon komolyan veszik.

A legrosszabb vállalat díját nehéz lenne megnevezni, nem is szeretnék egyet kiemelni, anélkül, hogy objektíven alátámasztva megindokolnám. Vannak sajnos igen rossz tendenciák is, de most nem emelnék ki egy konkrét vállalatot sem.

 

Milyennek látja a jövőt? Inkább optimista vagy pesszimista?

Úgy gondolom, az általános nézet most inkább pesszimistább, sokan úgy vélik, hogy jelen hozzáállásunkkal nem menthető meg a Föld. De van erre egy történetem, szerintem nagyon találó és tanulságos. Két béka beleesik egy kancsó tejbe, és próbálnak kijutni onnan. Küzdenek, küzdenek, de csak nem sikerül, mire az első béka feladja: nem megy. A második azonban tovább tapos, és küzd, mígnem a tejet egyszer csak vajjá köpüli, amin aztán egyszerűen felmászik, és kijut. Szerintem ez jó hozzáállás, az emberiség számára is követendő.

Most, hogy az erőforrások fogytán vannak, küzdeni kell a fennmaradásért. Ez sajnos nem lesz egyenlő küzdelem, de mindenképpen meg kell vívnunk. Nem szabad ölbe tett kézzel várnunk a változást, hanem dolgoznunk kell rajta. És a végén - ahogy a béka is - egyszer csak mi is a felszínre jutunk, és büszkén fellélegezhetünk, hogy megcsináltuk!

 

Igaz az, hogy ön tud leggyorsabban beszélni Németországban?

(nevet) Mondhatjuk, igen. Tudja, fiatalabb koromban volt egy beszédhibám, nem tudtam normális s betűt mondani. Önmagamat tréningezve azután eljutottam a helyes kiejtéshez, de ugyanakkor megtanultam egyre gyorsabban is beszélni. Az persze vicces lehet, hogy különböző televíziós műsorokban rapperekkel mérem össze beszédtempómat - legutóbb Samy Deluxe-ot győztem le -, de ebben igazából az a fontos, hogy a helyes beszédtechnikához miként járulnak hozzá a test más részei, miként lehet azokat megfelelően kondicionálni. Mutatok egy példát...

 

A példaszöveg követhetetlen és lejegyezhetetlen volt, de megtalálható a Youtube-on. Jó szórakozást, éles füleket a párbajhoz. [Szerző]

 

Kép [cc] INEM



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében